A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-27 / 18. szám
Helytállni hát a többet és jobbat elvéhez igazodó versengésben, ezt a bratislavai Kábelgyárban, korparancsnak tekintik. Visszapillantani közben a múltba, felidézni a régi május elsejéket és ápolni az egy híján kilencven esztendős gyár egyéb munkásmozgalmi hagyományait — ezt itt ki-ki emberi és elvtársi kötelességének tartja. Idősebbek és fiatalok egyaránt. A riporter dolga mindössze annyi, hogy beszéljen az emberekkel; a múltról pedig a forradalmi hagyományok emlékszobájában tájékozódjon. A mai Kábelgyár első termékei órarugók voltak. A múlt század utolsó éveiben még csupán harminc munkás dolgozott itt, de a gyár hamarosan gyors fejlődésnek indult, úgyhogy az alkalmazottak száma is egyre nőtt. És változott — mai, divatos szóval élve — a termékszerkezet is, hiszen már a századforduló éveiben gumiköpennyel borított fémhuzal-fonatokat gyártottak itt. Igaz, az üzem akkori, földszintes termeit lényegesen kisebb zaj ülte mint mostanában, de a kábelgyáriak már akkor is becsület dolgának tekintették a lelkiismeretes munkát. A forradalmi hagyományok emlékszobájában ma korabeli fényképek és reprodukciók tanúskodnak arról, hogy a munkások kézi erővel göngyölítették a hatalmas orsókat, a különböző fémhuzalok szigetelése és gombolyítása szintén kétkezi munka volt, hogy kezdetleges gépeiken azután végül is az akkori idők műszaki fejlettségének megfelelő kábeleket sodorhassanak. Valószínű, hogy a nehéz munkakörülmények is nagyban hozzájárultak. civilizáció „idegszálait" jelentő gyártmányaival — a rádiókészülék zsinórjától a távösszeköttetés kábelein át a magasfeszültségű áramvezetékig — évtizedek óta úgyszólván lépten-nyomon találkozni. E gazdag múltú hagyomány önmagában azonban nem elég a helytálláshoz, ezért nem titok, hogy a kábelgyáriak is egyre hatékonyabban érvényesítik a hírnév, a megbízhatóság és a gazdasági haszon hármas követelményének elvét, mert manapság bizony kül- és belföldön egyaránt egyre nagyobb a konkurencia, s csak a tényleg kiváló minőségű, korszerű termékek lehetnek versenyképesek. várakozó „óriáskerekek" vannak lerakva ebben a szűk utcácskában. Ez utóbbiak azért, hogy a gyárkapu mögött korszerű gépek segítségével, csillogva fénylő fémszálakból fonjanak gumival vagy műanyaggal burkolt kábeleket a törzsükre; a súlyos, tele karikák viszont azért, hogy mielőbb rendeltetési helyükre szállíthassák őket. Talán csak a főváros határában épülő, új bratislavai lakótelepek valamelyikére, ám az is lehetséges, hogy éppen a Szovjetunióba, az NSZK-ba, vagy akár a tengerentúlra is. Mert az 1895-ben létesült Kábelgyár termékeit valóban világszerte várják és ismerik, hiszen a Aligha akad még egy ilyen utcája Bratislavának: a csupán áthaladni kívánó gépkocsik számára forgalmi tábla, sőt külön sorompó tiltja a behajtást; mégis annyira zsúfolt része ez a fővárosi gyárnegyednek, hogy a célforgalomként érkező kocsik valóban csak körülményesen, nagy ügygyel-bajjal találnak itt talpalatnyi helyet. A Gyár utcát, azaz a Továrenskát teljes hosszában ugyanis hatalmas deszkakerekek torlaszolják. Mintha valamiféle mesebeli óriások felejtették volna itt embernagyságú, vagy még annál is nagyobb játékkarikáikat. Mivel azonban Bratislava nem meseországi, hanem valóságos főváros, így hát a hatalmas, dobszerű kerekek nem holmiféle óriások játékszerei ... no meg az orsók oldalán is ott feketéllik a felirat: KABLO. Ez az öt betű tulajdonképpen mindent megmagyaráz. A különböző vastagságú kábelek kilométereivel körülfont dobok, vagy éppen az üresen