A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-04-20 / 17. szám

Z Gyulát ügyes embernek tartja a; egész falu. A fél falu irigyli. leszólja, a másik fele meg tisz­­_ teli ugyanezért. Pedig Z. Gyula ^ nem is ügyes. Szorgalmas em­ber inkább, az egész családja ilyen. Mert ha ügyes lenne, kevesebbet gürizne. Már­pedig sokat dolgozik. Van egy takaros kertje, ez adja a munkát az egész család­nak. De nem úgy a kenyér nagyobbik felét. Van a családban három kereső: apa és két fia. Nyolcezret visznek haza havon­ta — hárman. Márpedig ha a kert évi jövedelmét a hónapok számával osztja — a kert kevesebb pénzt hoz a konyhára. Z. Gyula jövedelméről ennek ellenére is legendák járják a faluban ... — Hogy bosszant-e ez a legenda? De-N* segítek rajtuk. Van három fóliám, egy kis patántanevelőm, hét mi lénne ebben olyan kihívó egy más faluban, ahol min­denki csinálja. Engem még nem látott ember a kocsmában. Részeg is csak két­szer voltam életemben. Egyszer, amikor megkaptam a frontbehívót, meg egyszer, amikor azt hittem, agyonütöm a felvásár­lót.., de erről nem beszélek. • • • Nehezen, későn jött az idei tavasz. A fóliasátrak, palántanevelők fűtési költsé­ge csaknem megduplázódott s aki nem volt résen, az már csak a mínusz tizenkét fokkal beköszöntő fagyosszenteket szid­hatta ... csak, hiszen ezek is hol létesültek java­részt? Nemrégvolt mocsarak, szemétlera­­kóheiyek, és a legkülönfélébb holt terüle­tek kezdtek el ilyenformán élni. Itt van például ez a Žábí majer! Mint a neve is mondja, békatelep volt, mocsár. És tes­sék! Állok a vasúti töltés oldalában: előt­tem sok-sok hektárnyi területen apró kis­házak, kerti sufnik ezrei. Mindegyikhez tartozik négy ámyi kert, mindegyikben megterem, amit a család zöldségben, esetleg gyümölcsben elfogyaszt. Igaz, a levegőt dicsérni már több jóindulatra len­ne szükség, hiszen közel a nagy vegyi­üzem. De a technológus, akivel itt beszél­getek — rá se hederít. Évekig keresett egy darabka kertet, most végre sikerült. Elég A palántákat magam nevelem ... hogy bosszant! Az igazat én tudom, de ez nem ok arra, hogy kihirdettessem: nem igaz, amit beszélnek. Nézze, ebben a falu­ban nagy kertek vannak, de a kilencven százalékában mégis kukorica nő. Mert azt elég elültetni, kétszer megkapálni, letörni, aztán lesz belőle egy mázsás disznó. Én tehetek róla, hogy errefelé nem fóliáznak ? Hát ne fóliázzanak! Beszélnek? Hát be­széljenek! Tudom én, hogy jobb lett volna kőművesnek mennem. Egy hétvégén egyedül megkeresném, amit a kertben négyen keresünk meg két teljes hét során. De hát én csak segédmunkás vagyok. A fizetésem annyi, amennyi. Ebből pedig nem tudnék házat építeni a két gyerek­nek. Taníttatni nem tudtam őket, hát igy Emlékszem, tavalyelőtt itt a főút mel­lett még csak egy kiszuperált, kopott töltés húzódott. Naponta jártam erre. Az­tán egy szombaton benépesült a terep, és nemsokára volt töltés, nincs töltés — lett a helyén vagy negyven kertecske, negy­ven kis oázis, ahol negyven városi család mozgással, felszabadító munkával, leve­gőn tölti a hétvégét, ráadásul nemcsak örömét, hasznát is leli abban, amit meg­termel. Jut belőle még a rokonoknak, szomszédoknak is. De itt a fővárosban már ötvenezer körül jár az ilyen hétvégi hobbi-kertek száma, a további igénylése­ket meg már lassan összeszámolni is ne-Fázós fügefa a kukorica­­szár alatt nMPJr ÚJSÁGHÍR: Szlovákiában a zöldségtermesztési terület 52 százalékát a kistermelők művelik meg. Tavalyi termésük meghaladta a 233 ezer tonnát, amelyből 57 ezer tonnát a felvásárló szerveknek adtak el. 12

Next

/
Thumbnails
Contents