A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-04-20 / 17. szám

Hallottuk'Olvastukláttuk KÖNYV Fábry Zoltán : Összegyűjtött írásai 4 A Madách Kiadó jóvoltából Fábry összegyűj­tött írásainak immár negyedik kötetét veheti kézbe az olvasó. Hat-nyolc kötetre tervezik ezt az impozáns sorozatot, amely nemcsak Fábry közírói tevékenységét érzékelteti, azt a szinte sziszifuszi munkát, amelyet annyiszor újra kezdett, hanem azt a szigorú és követ­kezetes elkötelezettséget is, amellyel min­den időben kiállt a szocializmus, az antifa­­sizmus és a béke ügye mellett. Szlovenszkói, szlovákiai környezetben dolgozott, hegyek között, szinte elzártan, szelleme azonban szabadon csapongott, szeme nem csak a hazai dolgokra látott rá, érzékeny figyelem­mel kísérte a világ eseményeit is. Amit olva­sott, tapasztalt azon melegében megírta s ellátta véleményének jegyével. Aszkétának mondották, ezek az írások azonban az ellen­kezőjét bizonyítják: szerette az életet, az embert, hiszen éppen ezért ostorozta olyan állhatatos szenvedéllyel az emberiség ellen­ségeit, az emberi kultúra rombolóit, a fasiz­must. A Fábry-sorozat negyedik kötete az 1934—37 között napvilágot látott cikkeket, jegyzeteket, recenziókat, kritikákat tartal­mazza. Ezekről az írásokról mondja Korpa­rancs című kötetének előszavában: „a szlo­venszkói magyar író küldetését példázzák, aki csak itt, ezen a periférián — népe és földje mindennapjából ki nem szakadva (...) végezheti el korszerű feladatát: egy szaba­dabb, szociálisabb magyar mentalitás kiala­kítását (...) Az utolsó órában, amikor a fasizmus csizmaléptei mindenfelől szociális igenlésünk elfojtására indulnak, nem lehet igazabb és fontosabb feladatunk, mint a változtatni muszáj korparancsát a magyar szellemiség elfásult, antiszociális síkján is elvégezni." Ha átlapozzuk a több mint ötszáz oldalas kötetet, szembetaláljuk magunkat azokkal az égető kérdésekkel, amelyek Csehszlovákiát, Európát és a nagyvilágot foglalkoztatták. Fábry sohasem tért mellékvágányra, ő min­dig jó érzékkel hámozta ki, mi az, amiről írnia kell, ami életbevágó, megszívlelendő, jövőbe mutató. Természetesen néha tévedett is, különösen az írók megítélésében, ha elra­gadtatta szenvedélye. Ezek a tévedések azonban mit sem vonnak le emberi és írói nagyságából, annál is inkább, mert utólag korrigálta tévedéseit. A béke, a haladás, és a kultúra ellenségeinek megítélésében azon­ban sohasem tévedett. A bekövetkező ször­nyű események őt igazolták.-dénes-Az Alföld települései és lakói Az Alföld jellegzetes vonásainak alakulását, sajátos útját követi nyomon könyvében Hol­lander a 20. század negyvenes éveinek kez­detéig. Dr. Arie N. J. Den Hollander szocioló­gus, az amszterdami egyetem egykori pro­fesszora a szórványtelepülések történetével, lakóik életmódjával foglalkozott. Az Alföld — mint Európa legnagyobb szórványtelepülésü vidéke — a nyugat-európai etnográfusok, szociológusok munkái alapján került érdek­lődése középpontjába. Első ízben 1936-ban tett hosszabb látogatást Magyarországon azzal a szándékkal, hogy a nyugat-európai tájaktól annyira különböző Alföld települési sajátosságait megismerje. Ezután is több­ször töltött el hosszabb időt az Alföldön és városaiban. Magyarországi kutatásai során olyan kiváló tudósok voltak segítőtársai, mint Györffy István, Mendol Tibor és Fél Edit. Kutatásai során szerzett ismereteit foglalta össze 1947-ben Amszterdamban megjelen­tetett könyvében. 1974-ben utolsó magyar­­országi látogatása alkalmából, amikor a Ma­gyar Néprajzi Társaság vándorgyűlésén elő­adást is tartott, merült fel könyvének magyar nyelven történő megjelentetése. Az előké­születekben még részt vett, de a könyv megjelenését már nem érhette meg. Den Hollander könyvében visszavezeti az olvasót az 1930-as évekbeli Alföldre; váro­saiba, falvaiba, tanyáira. Részletesen ismer­teti a tanyatelepülés kialakulását az első településformáktól kezdve a kétbeltelkes matyó falvakon keresztül, egészen a tanya végleges kialakulásáig. Bemutatja az Alföld lakóinak életmódját, szokásait, mindennapi életüket és gondjaikat. Egyedülállónak tartja a parasztvárosokat, a nagy kiterjedésű óriás­falvakat, melyekhez hasonlók nem találhatók sehol a világon ilyen számban és ilyen kör­nyezetben. Hasonlóképpen páratlannak tart­ja a tanyavilág létrejöttének módját, akár­csak lakóinak életét és társadalmi, gazdasági problémáit is. Figyelemreméltónak és fon­tosnak tartja a településformát létrehozó okok alapos vizsgálatát, mivel az egyet s mást elárul az emberiség településtörténeté­ről is. A maga nemében páratlan „történelem­­könyv" Hollander professzor munkája, kuri­ózum a történelmi, a szociológiai és a nép­rajzi müvek sorában, azóta sem írt nyugat­európai ember ilyen szakavatottan Magyar­­ország e sajátos tájegységéről. A lenyűgöző szöveget korabeli fényképfelvételek teszik még hitelesebbé, vonzóbbá. Méry Margit HANGLEMEZ Titkos út Nemrégiben örvendeztem egy jegyzetben annak, hogy az utóbbi esztendőkben — kezdve az 1977-es Regélötő, Vitai Ildikó Mesebeli madár című lemezén és Halász Judit lemezein (Amikor én még kislány vol­tam, Kép a tükörben. Mákosrétes, Helikoffer) keresztül egészen az elmúlt esztendő vége felé megjelent Tündérkaszinóig — milyen szépen szaporodnak a gyermekeknek készü­lő hanglemezek, melyek között a mesék, gyerekdalok és gyermekversek egyként meg­találhatók. Úgy tűnik, valóban nincs már messze az az idő, amikor a gyerekek, a szülök és a pedagógusok egyaránt kedvükre válogathatnak a gyermekek szórakoztatását és nevelését egyszerre szolgáló, a lehető legtisztább forrásokból merítő, nívós hangle­mezek között. Egészséges és minden tekin­tetben üdvözölhető jelenség, hogy a legnép­szerűbb színészek, zenészek és énekesek egyre szívesebben fordulnak a gyermekkö­zönség felé, s már-már mozgalomszerűen írnak zenét a gyerekeknek és éneklik az értékekben, csúcsteljesítményekben oly gaz­dag magyar gyermekvers-költészet legszebb darabjait. E hanglemezek között egyike a legújabbaknak Muszty Bea és Dobay András nagylemeze, a Titkos út, amely tizenöt gyer­mekvers-feldolgozást tartalmaz a szerzők előadásában. A titkos utat — Nemes Nagy Ágnes verse szerint — könnyű megtalálni, csak egy kis képzelőerő szükségeltetik hoz­zá : elpször el kell indulni, aztán balra fordul­ni, s az ember már rá is találhat a gyermeki csodák és a szárnyaló képzelet világában. Nemes Nagy Ágneséin kívül még Orbán Ottó, Tamkó Sirató Károly és Weöres Sándor méltán népszerű szövegeit halljuk vissza a lemezről, s valahogy — nem egészen érthető okokból — bekerült ebbe a válogatósba Britt G. Halqvist egy verse is. A szerzők igencsak kedvelik a bluest, é% a western-muzsikát; nagy előszeretettel építenek a különös és a groteszk-tréfás hanghatásokra, de a lágy lírától, a titokzatosan, sejtelmesen hangzó dallamoktól sem idegenkednek. S noha he­lyenként vitánk is van a szerzőpárossal (pél­dául Orbán Ottó Hattyújának nem különö­sebben eredeti megoldásai, vagy Tamkó Si­rató Károly Fura című verse játékosságának elsikkadása miatt), a nagylemez legsikerül­tebb darabjai — Orbán Ottótól a Csodalény­­blues, a Rugdalódzó Gombóc Eszter és a Ringispil, vagy Tamkó Sirató Papírgyár-Blu­­es-ja és Mondjam még? című verse, vala­mint Weöres Sándor Táncnótája és Nemes Nagy Ágnes Láttam, láttam-ja — megérde­melten válnak majd a gyermekek (és a fel­nőttek) kedvelt dalocskáivá. Tóth László KIÁLLÍTÁS Egy tájképfestő a Zobor alatt. . . A nyitrai Studeny Galériában márciusban új kiállítást nyitottak. Martin Tvrdon mutatta be képeit és rajzait. A kiállítást a festőművész hetvenedik születésnapja alkalmából ren­dezték meg, s áttekintést nyújt a művész pályájáról, különösen az utolsó harminc év alkotásairól. A festőművész Surányban (Surany) szüle­tett 1914. március 2-án. Az iparművészeti iskolát Bratislavában végezte el J. Vydra, M. Galanda, L. Fulla és Reichentál Ferenc tanít­ványaként. Reklámtervezőnek készült, de kö­zépiskolás korában áttért a festészetre, s már 1948-ban tagja lett az Umelecká bese­­dának. Több tanulmányutat is tett, bejárta a Német Demokratikus Köztársaságot, Fran­ciaországot és a skandináv államokat. Eddig tizenkét önálló kiállítása volt, de szerepelt képeivel közös kiállításokon is. A Studeny Galériában hatvan alkotása látható. A kezdeti útkeresés után a tájképfesté­szetnél állapodott meg. A kiállított képek zöme Liptótól a Kis-Dunáig terjedő vidék arculatát tárja elénk. Marta Pernická a mű­vész bemutatásakor meg is jegyezte, hogy Martin Tvrdon művészetében megőrizte pri­oritását a táj. A táj és a természet — ezt figyeli és ábrázolja minden évszakban. Il­lusztrációként néhány képcím: Termésbeta­karítás, A Duna télen, Viharos tavasz, Szántó­földek a domboldalon. Jól dolgozik olajjal, temperával, ceruzával és ecsettel. Nem hive semmiféle modernista irányzatnak, semmi­féle izmusnak, a realizmus ösvényén maradt, a régi mesterek stílusában dolgozik és épp ez adja meg képeinek harmóniáját és szép­ségét. Mártonvölgyi László Innen-onnan A 66 esztendős elefánt születésnapi tortái „Mon plaisir" — azaz „az én örömöm": így nevezte Pétervár, a mai Leningrád, alapí­tója, I. Péter cár a képen (Varga Erzsébet felvétele) látható épületet, ahol gyűjtemé­nyének legértékesebb festményeit tartot­ta. A „Nagy"-nak is nevezett I. Péter cár „öröme" Leningrád egyik elővárosában, a festői szépségű Petrodvorecban tekinthe­tő meg — s mivel megtekinthető, örömet jelent mindenki számára, aki odalátogat. A japán rendőrség már a kutyák idomitá­­sában is alkalmazza a legkorszerűbb tech­nikát: az állatok nyakára 480 gramm sú­lyú vevőkészüléket erősítenek, és rádión keresztül adják ki a parancsszavakat. A kutyák idomítását háromhónapos koruk­ban kezdik.

Next

/
Thumbnails
Contents