A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-20 / 17. szám
taltuk, hogy a lánctalpas hógépek már kora reggel, jóval az első síelők előtt kint voltak a lejtőkön, gyalulták, simították a pályát, a friss havat letaposták. így a kevésbé jártas síelőknek nem kellett tartaniuk a fárasztó és veszélyes hóbuckáktól. STYASZTUVECA. MORÉM, PROSTOR ... Ez az három idegen hangzású szó, három összkomfortos szálloda neve. Felsorolásukkal ki is iherítettem a Vitosa szálláslehetőségeit (persze sok vendéget lent a városban helyeznek el és naponta külön autóbusz szállítja őket fel a hegyre). Talán kevésnek tűnik ez a három szálloda, de amint megtudtam, a jövőben sem bővítik számukat, mivel még ez a három sincs teljesen kihasználva. Hiába, nehéz elhitetni a világgal, hogy érdemes télen is eljönni Bulgáriába. Az utóbbi időben főleg Hollandiából, Belgiumból érkeznek csoportok, de láttunk a Vitosán török és görög síelőket is. akik számára a bolgár vendéglátók egyhetes sítanfoiyamokat rendeznek. Szásától megtud-Styasztliveca. a modern hegyi szálló A Prostor üdülőközpont felvonó. Ebben a magasságban sokáig megmarad a hó. Bolgár ismerőseink szerint a Vitosán november végétől május közepéig tart a síidény, a kezdőktől kezdve a legigényesebbekig, mindenki kedve és tudása szerint válogathat az áttekinthető, jól kijelölt pályák közül. A Vitosa ismert a sportvilágban is. 1981-ben az alpesi Világ Kupa versenynek adott otthont tavaly pedig a főiskolások világbajnoksága, a téli Universiade küzdelmeinek színtere volt Közel két évtizedes „símúltam" alatt sok helyen megfordultam, van tehát összehasonlítási alapom. Elmondhatom, hogy minden sírajongó számára átvezet a Vr sán síelni. Nemcsak a már említett kedvező földrajzi feltételek, a sok hó. a jó műszaki felszereltség miatt hanem azért is, mivel a bolgárok példás gondossággal v -tj ik karban a lesiklópályákat. Naponta tapasz-Pillantás a Vitosa hegy oldaláról tűk. hogy előttünk öt éve járt utoljára csehszlovák turistacsoport a Vitosán. Pedig, ezt tapasztaltuk a nyolc nap alatt megéri... NEMCSAK A VITOSA Bulgária bevételének jelentős hányadát az idegenforgalomból szerzi. Az utóbbi években mindent elkövetnek azért hogy meghosszabbítsák a még mindig főszezonnak számító idényt A statisztika szerint mindössze 16 százalékos a szállodák évi kihasználtsága, e tekintetben a fejlett idegenforgalmú országok jóval előbbre járnak. A téli turizmus fejlesztése is átgondolt terv alapján történik, és egyik célja éppen a már rendelkezésre álló létesítmények gazdaságosabb kihasználása. Bulgária néhány éven belül nagy hímévre tehet szert a téli üdülési szolgáltatásainak bővítése révén. Már most ragyogóak a lehetőségei: az említett Vitosán kívül a Szófiától mindössze 70 kilométerre fekvő Borovec, ahol több alpesi Világ-Kupa versenyt is rendeztek szintén síparadicsom. Egyre ismertebb és keresettebb a Ptovdrvtól 84 kilométerre eső Pamporovo. A téli turizmus, a sllehetőségek szempontjából ma még szűz területnek számít a Rita hegység (itt találjuk a Balkán félsziget legmagasabb pontját a 2 925 m magas Masaiét.) Tervbe vették a téli üdülőközpontok kiépítését a Rodop és a Pirin hegységben is. Mindez azt eredményezi majd — legalábbis ezt remélik a bolgár barátaink —. hogy Bulgáriáról a jövőben nemcsak úgy beszélnek, mint a nyári tengerparti nyaralás országáról, hanem ugyanilyen vonzó lesz a téli hónapokban is... PROTICS JÁNOS Fotó: P. ZÁCH ARA HAVANNAI BESZELGETES MARIE ROTTROVÁVAL Márciusban két hétig a Kubai Újságírószövetség vendége voltam. Lehetőségem nyílt Havannában és Santíágóban ismerkedni a szigetország múltjával, jelenével, gazdasági és kulturális helyzetével. Nem turistaként és turistaszemmel figyeltem az életet. Közéleti tényezőkkel, gazdasági szakemberekkel, mezőgazdasági és ipari munkásokkal beszélgettem. Úgy érzem időre van szükségem a tapasztalatok feldolgozására. Ezért nem kezdem kubai írásaimat élménybeszámolóval, hanem egy nálunk népszerű énekesnővel folytatott beszélgetésemet adom közre. Marie Rottrová, aki zenekara tagjaival a havannai Nációnál Szálloda éttermében több napon át asztalszomszédom és beszélgetőpartnerem volt. — Minden zenekar, énekes sőt a népi együttesek tagjai is bizonyos aggállyal utaznak Kubába attól tartva, hogy művészetük az eltérő feltételek között nem talál kellő megértést. — Közismert, hogy Kubában az afro-kubai zenének vannak hagyományai, annak a ritmusnak, amelyet a mai kubai nép egy részének ősei Afrikából hoztak magukkal, s azok a spanyol népdallal vegyülve élnek mindmáig tudatukban. Előttem jártak már Kubában többen, így Karel Gott, Hana Zagorová, Josef Läufer és mások. Talán Lauferon kívül, aki spanyol származású édesanyjától e nyelvet tökéletesen elsajátította, mindnyájunknak, akik a muchas graciason (köszönöm) kívül nem sokat tudtunk spanyolul, meg kellett küzdenünk az említett nehézségekkel. Bölcsnek tartom a kubai kulturális minisztérium döntését, hogy fellépéseink nagy részét vidéki hangversenytermekbe irányította. — Néhány vidéki és havannai fellépéssel maga mögött feloldódtak-e már kezdeti aggályai? — Kuba középső részén Camaguqüey tartományban léptünk fel. Esmeralda városban, ahol két hangversenyünk volt, mi voltunk az első külföldi előadóművészek, akikkel a helybeliek találkozhattak. Ez a tény érthető érdeklődést váltott ki. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a város apraja-nagyja ott volt előadásainkon. Ritmikusabb számokkal léptünk fel. Mondanom sem kell, hogy temperamentumukat nem fékezve ütemesen tapsoltak, aktív részesei kívántak lenni az előadásoknak. Egyébként is kellemesen lepett meg az embereknek irántunk megnyilvánuló rokonszenve és figyelmessége. Havannában figyelembe vettük az itt dolgozó csehszlovák családok tagjainak igényeit is. Ezért romantikus hangvételű dalok is sorrakerültek. A legnagyobb sikere Aznavour La mama cimű szerzeményének, továbbá Jirí Zmoska és Zdének Borovec dalainak volt. Megtisztelő volt számomra, hogy Havanna legnagyobb hangversenytermében a Marx Károly Színpadon léphettem fel. Ez a kiváló akusztikájú és nagyszerű fénytechnikával felszerelt terem lenyűgöző hatással volt rám, mondhatnám formában éreztem magam. — Említette találkozásait honfitársainkkal is. Ezek nagyrésze, ha másként nem, a tévé képernyőjéről ismerik Önt és a zenekart is. — Igazán rendkívül kedvesek voltak hozzám mindenütt, ahol találkoztunk, és nem győzték hangsúlyozni, mennyire örülnek, hogy közelebbről is megismerhetnek. Mi meg boldogok voltunk, hogy hazai légkört sikerült egy kis időre teremteni. A Camaguqüey tartományban fekvő Neuvitasban csehszlovák munkások és technikusok egy hőerőmű építkezésén dolgoznak. Fellépésünket úgy köszönték meg, hogy halászbárkát béreltek számunkra, kivittek a nyílt tengerre, sportbúvárfelszerelést adtak kölcsön, hogy egy korallzátonynál saját szemünkkel figyelhessük a tengerfenék csodálatos világát. Elragadtató látvány. Egy életen át hálás leszek ezeknek az embereknek azért, hogy ezt láthattam. — A kubai utat tehát pozitívan értékeli. — Mindenesetre. Részben azért, mert egy új, rendkívül szép országot ismerhettem meg. Fellépéseinken kívül eleget pihenhettünk s ennek tavasz elején különösen nagy jelentősége van. Úgy gondolom, otthon majd ez új lendületet ad munkámhoz. — És ha már az otthoni munkájáníl beszélt, milyenek a tervei a közeljövőben ? — Az ostravai tévé forgat velem egy negyvenperces filmet, és folytatjuk a Színház a torony alatt című sorozat adásait is. Áprilisban tíznapos szlovákiai turnéra indulok új műsorommal. Remélem, a közönség jó szívvel fogad majd. STRASSER GYÖRGY 7
