A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-20 / 17. szám
Bevallom, a legtöbb ismerősöm furcsán, hitetlenkedve nézett rám, amikor, arra a kérdésre, hová készülök a tavaszi szünetben iskoláskorú lányommal, azt válaszoltam, hogy Szófiába, pontosabban a Vitosára megyünk síelni. Valahogy nem tudták elképzelni, hogy megéri a fáradságot, a pénzt a távoli utazást egy bizonytalannak tűnő téli üdülés olyan országban, melynek nálunk is jól ismert idegenforgalma sokak szerint egyenlő a nyári, tengerparti turizmussal. Pedig a bolgár barátaink már évek óta hívják fel a világ figyelmét arra, hogy országuk télen is vonzó, főleg azok számára, akik kedvelik a téli sportokat mindenekelőtt a síelést. Nos, most utólag nemcsak a magam, de az egész, meglehetősen szerény létszámú — 20 tagú — Tatratour csoport nevében elmondhatom, hogy a Vitosán eltöltött 8 nap minden előzetes várakozást felülmúlt. FŐVÁROSI SÍPARADICSOM ... Repülőgéppel Bratisisvábó! mindössze 80 percig tartott az út Szófiába. A bolgár főváros tavaszi hangulatban fogadott bennünket, a télnek, a hónak nyomát sem észleltük. A repülőtéren Szása Sztrelkov, a Balkantourist utazási iroda idegenvezetője várt ránk. aki mosolyogva nyugtat meg: a Vitosán 140 cm a hó vastagsága, igazi tél honol fent a város fölött nem kell aggódni. Megtudtuk azt is, hogy a repülőtértől busszal mindössze 26 km-t kell megtennünk szálláshelyünkig, az 1800 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Styasztliveca nevű hegyi szállodáig. Valóban, 40 perces kényelmes utazás után a tavaszból a tél kellős közepébe kerülünk. A csorba-tói Pátria szállodára feltűnően hasonlító Styasztliveca előtt pazar látvány tárul elénk. Rengeteg a hó, amerre csak a szem ellát mindenütt lesiklópályák. különböző típusú felvonók tarkítják a meredek hegyoldalt. S egy meglepő dolog: sehol sem tapasztalunk zsúfoltságot, tolongást, síelő is csak elvétve akadt — pedig vasárnap van. A Felvonó-állomás a Kopitotón felvonók szinte üresjáratban működnek. A hazai téli üdülőközpontok zsúfoltságához, a felvonóknál kígyózó, hosszú sorokhoz szokott társaim értetlenül kérdezik Szását: hol vannak a vendégek? — Nálunk még nem olyan divat a síelés, mint másutt, az egész országban mindössze 40 ezerre tehető a síelők száma — válaszol az idegenvezetőnk. — Sőt, még a szófiaiak túlnyomó többsége is túlságosan kényelmes ahhoz, hogy szabad idejében feljöjjön a hegyre. Pedig nincs Európának még egy fővárosa, mely ilyen közel lenne a hegyekhez, ahonnan gépkocsival a város központjából nem egész 20 perc alatt magaslati, hegyi környezetbe lehetne jutni. Nemrég helyezték üzembe azt a fülkés felvonót, mely Szófia pereméről Szimeonovóból. 28 perc alatt 1 800 méteres magasságba szállítja a turistákat. Ezt a későbbiek során mi is igénybe vettük. Az osztrák Doppelmayer cég, mely már több felvonót épített Bulgária más téli üdülőközpontjában is valóban kitett magáért. A hatszemélyes kabinok sűrűn közlekednek és a 6.5 kilométeres szakaszon egy óra alatt 1 500 személyt tudnak feljuttatni a Vitosára. A szakemberek szerint a viszonylag kis kiterjedésű (20 km hosszú és 18 km széles) Vitosa természeti adottságait és műszaki felszereltségét tekintve ma már az alpesi síközpontokkal is felveszi a versenyt Meglehetősen közel egymáshoz 10 felvonó áll a turisták rendelkezésére — egy óra alatt több mint 9 ezer személyt tudnak szállítani. Gyakoriak a nálunk is jól ismert POMA felvonók, az egy és kétüléses síliftek, és tavaly óta működik az a korszerű, francia vállalat által épített háromüléses felvonó, mely 1 500 méteres magasságból néhány perc alatt 2 260 méteres tengerszint feletti magasságba juttatja a síelőket. A Vitosa legmagasabb csúcsa a 2 290 m magas Cemi Vrh (Fekete hegy), ahol szintén üzemel egy SÍÜDÜLÉS A NYÁRI SZABADSÁGOK ORSZÁGÁBAN 6
