A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-13 / 16. szám
Hallottukolvastukláttuk Innen'onnan FOLYÓIRAT A Gömöri Múzeum Híradója A rimaszombati (Rim. Sobota) székhelyű Gömöri Múzeum 1982-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Ennek tiszteletére az Obzor Gemera című, negyedévenként megjelenő honismereti folyóirat 1982/2-es számát a múzeum bemutatásának szentelte. Az intézmény munkatársainak így aztán módjukban állt nemcsak a múzeum történetét, de az egyes osztályok kutatási, közművelődési tevékenységét is bemutatni. A múzeumnak rendszeresen megjelenő önálló kiadványa a legutóbbi időkig nem volt (talán részben ezt pótolják a Gömöri Honismereti Társaság magyar és német összefoglalókkal kiegészített szlovák nyelvű néprajzi tanulmánykötetei, amelyek Gemer címen jelennek meg időnként). Jóleső érzéssel vehettük hát kézhez a Gömöri Múzeum Híradója című sokszorosított, kétnyelvű füzet első számát. A kiadványt „az önkéntes munkatársakkal fennálló kapcsolatok rendszeresítése és elmélyítése érdekében" évente két alkalommal kívánják megjelentetni. „Ilyen módon is szeretnénk megismertetni önkéntes munkatársainkat a múzeumban folyó munka eredményeivel és az előttünk álló időszerű feladatokkal. A Híradó-t egyúttal módszertani közlönynek is szánjuk, amely elsősorban a járásban folyó honismereti munkát, a községi és üzemi krónikaírást, valamint a különböző emlékszobák, forradalmi sarkak színvonalának emelését hivatott szolgálni" — olvashatjuk Jaroslav Svoren-nek, a Gömöri Múzeum igazgatójának bevezető soraiban a célkitűzést. Miről is olvashatunk e füzetecskében ? Jaroslav Svoren a Gömöri Múzeumot (történetét, munkáját, célkitűzéseit) mutatja be egy rövid írás keretein belül. Figyelemreméltó Olga Comajová: A Gömöri Múzeum önkéntes munkatársainak feladata és céljai című írása. A továbbiakban két rövid dolgozatot olvashatunk a krónikaírásról és forradalmi hagyományok szobáiról a rimaszombati járásban Viera Bettesová és Valéria Melotínska tollából, majd „Újabb régészeti leletek a Gömöri Múzeumban" címen B. Kovács István számol be a régészeti osztály legfrissebb eredményeiről. A füzetet a Gömöri Múzeum 1983-as kiállításainak jegyzéke zárja Olga Comajová összeállításában. Liszka József írók, költők, ifjúság Gyermekirodalom, valamint a gyermekirodalommal és a gyermekek olvasáskultúrájával és olvasási szokásaival foglalkozó írások töltik meg a Kortárs februári számát. Az Írók, költők, ifjúság összefoglaló címmel ellátott tematikus számot is indíthatná, mint a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának, a magyar gyermekirodalom megújítójának, Weöres Sándornak három verse. A folyóirat szépirodalmi közleményei között rajta kívül, a néhány évvel ezelőtt váratlanul elhunyt Kormos István, Tandori Dezső, Orbán Ottó, Bella István szerepel még versekkel ; novellával és mesével Mándy Iván, Lázár Ervin, Gyurkovics Tibor és mások jelentkeztek, Száraz György itt tette közzé Furfangos Péter című bábjátékát, Végh Antaltól pedig a Hétköznapok, ünnepek című visszaemlékezésének első része olvasható az író gyermekkorának játékairól. És, talán mi sem természetesebb ennél, a szám képanyagát gyermekrajzok alkotják, amihez csak annyit tennénk hozzá, hogy fért volna belőlük több is a lapba. Ugyanígy nem ártott volna, ha maguknak a gyermekeknek a verseiből, írásaiból is közölnek egy csokorravalót, a lap szerkesztői. Az összeállítás elméleti jellegű írásai közül Nagy Attila a 10—14 évesek olvasási kultúrájáról szóló dolgozatát olvastuk — tanulságai miatt — a legnagyobb érdeklődéssel. Megdöbbentő és figyelmeztető megállapítása a szerzőnek, melyet egy közelmúltban lebonyolított felmérés adatai alapján fogalmazott meg, hogy míg „több mint egy évtizeddel korábbi adatok szerint a 14—15 éves korosztályok az irodalomolvasást még előnyben részesítették a tévénézéssel szemben", addig ma már „a televízió áll az első helyen, s a szépirodalom olvasása csak a hatodikon". A felmérés és a szerző tanulmányának általános tanulsága pedig, hogy „nem kevesebben, de kevesebbet és értéktelenebbet olvasnak fiaink és lányaink, mint a 2—3 évtizeddel korábbiak", s ezen még akkor is kell gondolkodnunk, ha a szóban forgó felmérés nem nálunk, hanem Magyarországon készült, mivel nem sok okunk van feltételezni, hogy minálunk gyökeresen más volna a helyzet ezen a területen, mint szomszédainknál. Tóth László KÖNYV Matunák Mihály emlékezete Talán nem túlzó az a megállapítás, hogy a helytörténeti témák iránti érdeklődés megnőtt tájainkon, bár jelenkori és különösen hazai magyar helytörténeti kutatásunk csak hellyel-közzel tudja kielégíteni ezt a növekvő érdeklődést önálló szakmunkák, gyűjteményes kiadványok prezentálásával. Pedig a sirámok ellenére vannak hagyományaink szép számmal, amelyek szakmai és eszmei értelemben ugyan sokszor vitathatók, de építkezni belőlük, megismerve ezeket, bőven lehetne ma is. Ezek közé a hagyományaink közé sorolható Matunák Mihály életműve is, amelyből a közelmúltban három fontos és terjedelmes tanulmány látott napvilágot egy kötetbe gyűjtve a Tátrán Kiadó gondozásában. A kötet a kiadó „Památi a dokumenty" (Emlékezések és dokumentumok) sorozatában jelent meg, amelynek eddig kiadott köteteit is érdeklődéssel vehette kezébe az olvasó. (Pl. Evliya Cselebi török utazó korabeli útleírását, vagy Hell Miksa, a neves csillagász és Sajnovics János útirajzát.) Matunák Mihály könyve a „Zivot a bője na slovensko-tureckom pohranicí" (A szlovák-török határvidék élete és harcai) címet viseli. A benne foglalt tanulmányok a végvári harcok egy-egy fontos fejezetét taglalják. Az első tanulmány, amely helyet kapott a kötetben „Turecko-uhorské bője v severozápadnom Uhorsku" (Török—magyar harcok Északnyugat-Magyarországon) a 16. század sorsformáló küzdelmeit és a török hódoltsági területek életét igyekszik összefoglalóan bemutatni, különös tekintettel a bányavárosok körüli védelmi harcokra. A másik két tanulmány: „Drégely és Palánk szerepe a törökök alatt" (Vojenská úloha Drégela a Palánku pod Turkami 1552—1593) és „Érsekújvár a török uralom alatt" (Nővé Zámky pod tureckym panstvom 1663—1685) a címekben foglalt végvárak helyzetét elemzi és a török hatalom kiterjesztésében vállalt szerepükről szól. Vojtech Kopcan előszavából megtudhatjuk, hogy Matunáknak a török korral foglalkozó tanulmányai történetírói munkásságának legértékesebb részét képezik, elsősorban forrásértékük miatt. Ezeket a müveket ugyanis alapos levéltári kutatásai alapján irta. Tematikai rokonságunk mellett nyilván ezért is kerültek bele a kötetbe. Himmler György HANGLEMEZ Brahms: Német requiem A múlt évben, amikor a zenei világ Brahms születésének 150. évfordulóját ünnepelte, sor került az első, digitális technikával készült Brahms-lemez kiadására, amely a szerző „Német requiem"-je révén érdekes. A „requiem" eredetileg a katolikus liturgia „műfaja", a katolikus gyász-istentiszteletek szövege kezdődik a „requiem" szóval. Ez a liturgikus szöveg az idők folyamán kiváló zeneszerzők egész sorát ihlette meg, így készített megrendítő hangzású „Requiem"-et Mozart, Verdi, Cherubini, Berlioz és mások. Brahms „Német requiem"-je ezektől merőben eltérő jellegű zenemű. Ez a requiem ugyanis nem liturgikus szöveg alapján, tehát nem egyházi célokra készült. A Brahms-mű a német protestáns hagyományra. Schütz, Händel és Bach szellemi örökségére épít. A requiem szövegét Brahms a Luther által lefordított német Bibliából állította össze, főleg azokra a részekre koncentrálva, amelyek lehetőséget adtak számára ahhoz, hogy a zene nyelvén, a zene eszközeivel fejezve ki az életről és a halálról, az elmúlásról és a halhatatlanságról vallott gondolatait. A „Német requiem" Tokody Ilona (szoprán) és Gáti István (bariton), valamint a Szlovák Filharmónia Ének- és Zenekarának kitűnő előadásában hangzik el a lemezen, a karmester: Ferencsik János. Valamennyien Brahms zenéjének kiváló, avatott tolmácsolói. Ferencsik János, akit Brahms zenéjéhez sok bensőséges kapcsolat fűz, a „Német requiem"-et már számos egyéb alkalommal is vezényelte, s a kiváló karmester a digitális lemezfelvétel elkészítése alkalmával is mesteri teljesítményt nyújtott. Ugyanezt mondhatjuk el a magyar operaszinpad két fiatal kiválóságáról, Tokody Ilonáról és Gáti Istvánról is, akik egyaránt otthon vannak az opera, az oratórium és a dal műfajában, és mindig kiváló teljesítményükkel hívják fel magukra a figyelmet. Örömmel hallgatjuk a felvételen a Szlovák Filharmónia Ének- és Zenekarát is, akik a tőlük megszokott színvonalas teljesítményükkel járultak hozzá a mű sikeres interpretálásához. Sági Tóth Tibor Harry Visser holland festőművész, aki gyermekkorában Anna Frank osztálytársa volt, a tragikus végű kislány naplójából vett részletekkel festette ki egykori iskolájuk homlokzatát. Munkáját emlékeztetőül szánta az iskola mai diákjainak, és nemcsak nekik. A Goethéről szóló irodalom fölöttébb terjedelmes, de Kurt Robert Eissier lélek- és irodalombúvár Goethe-tanulmánya feltűnést keltett. Ugyanis nem állít kevesebbet, mint hogy a költő először híres, erotikus római elégiái alkalmából, harminckilenc évesen ismerte meg közelebbről a női nemet. Azonkívül mazochista volt, fetisiszta hajlamai voltak és tulajdonképpen azért írt olyan sokat, hogy szorongásaitól szabaduljon. A szerelem varázsa címmel kerül bemutatásra Szergej Mikaelian és Alekszandr Vaszinszkij filmkomédiája. A történet két olyan emberről szól, akik mindent feltettek a szerelemre. Jevgenyija Glusenkovát, aki a főszerepet alakítja a nyugat-berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb női alakításért járó díjjal tüntették ki. 8
