A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-13 / 16. szám
A „madarakért" — ahogyan errefelé az eladó lányokat nevezik — még váltságdíj dukál, hiába biztosítja az új alkotmány a nők egyenlőségét. Annál nagyobb volt a meglepetés, Hararéban, amikor Charles Chigove, egy 27 éves taxisofőr, az első olyan férfi lett Zimbabwéban, aki bírósági tárgyaláson pert vesztett a feleségével szemben. A feleség, aki elvált tőle, öt kiskorú gyermekének követelt tartásdíjat. s az ítélet félreérthetetlenül kimondta: a férjnek fizetnie kell! Négy évvel ezelőtt a nőnek, ha a bőre fekete volt, nem lehetett sem tulajdona, sem szavazati joga. A lány és az asszony „a ‘házigazda szolgálója" volt. És ki merészelt volna arra gondolni Rhodesiában, hogy perbe szálljon egy férfival!? Négy évvel ezelőtt, amikor Harare stadionjában az éjszaka sötétjében (mert az angolok joggal szégyellték...) levonták az árbocról a brit lobogót, hogy helyébe felszökkenjen a madár-emblémás zimbabwei zászló — új korszak kezdődött. És nemcsak a Jameson-Avenue neve változott SEBES TIBOR — Milyen egyszerű volt a függetlenségi háborúban meghirdetni a nők egyenjogúságát és a lobola megszüntetését — nyilatkozta Teurai Ropa miniszterasszony. — De most látjuk, hogy ennek megvalósítása hosszú évekbe telik majd. A lobola, a hagyományos afrikai menyasszonydíj, persze már elvesztette eredeti jelentőségét : valaha a vőlegény önállóságának bizonyítékaként adták a menyasszonyért. A gyarmati időkben a lobola üzleti aktus lett: teheneket, kecskét, órát, ékszert, de elsősorban készpénzt fizetni a lány szüleinek! S ehhez jött a népes esküvő tetemes költsége. És a hagyományhoz ma is sokan ragaszkodnak falun, ezért nem tiltottuk be azonnal a lobolát. hanem türelmes meggyőző munkával akarjuk erről a vásárlásról leszoktatni az embereket! A zimbabwei lányok közül egyre többen szeretnék, ha a lobola a néprajzi múzeumba kerülne. Nem akarjuk, hogy adjanak-vegyenek bennünket — írták a hararei diáklányok a The Herald című újságnak küldött levelükben. Ám a menyasszony megváltása még általános dolog az új Zimbabwéban is. meg... hogy a sasokat utánzó madarak közvetítők lehetnek az emberek és az égi hatalmasságok között. Persze az is lehetséges, hogy a kőmadarak az egykori shona uralkodók művészi és vallási emlékművei. Az bizonyos, hogy a Zimbabwe-madár az itt élő nép múltjának tanúja volt — és ezért választották ezt a szokatlan madarat az ország jelképévé. Az egykori aranyváros, Zimbabwe romjai között járok. Kísérőm egy kis múzeum piros lámpákkal megvilágított szobájába vezet, hogy az ott őrzött négy Zimbabwe-madarat megmutassa. Ezután az Akropolisznak nevezett védelmi építményt és az alatta, a síkságon elterülő hatalmas gránitfallal körülvett templomot, amit az ellipszis alakú épületnek is neveznek — csodáljuk meg. Ez lehetett a mai Zimbabwéhoz tartozó Matabele-föld gazdag monomotapa királyának székhelye. — Mohó arab kereskedők, kalandorok és idegen hódítók fosztották ki és rombolták le ezt a 13. században tízezer ember által épített várost — mutatott körbe az idegenvezetésre vállalkozó shona fiatalember. Ide tértek vissza idegenből, Dél-Afrikából a Zimbabwe-madarak, mintegy jelképezve az őshaza függetlenségét. S nemcsak a madarak, a sok tízezer menekült is ismét hazajöhetett. A dél-afrikai kormány katonai repülőgépen küldte vissza a kilenc Zimbabwe-madarat, amelynek képe ma az új köztársaság zászlaján és címerében, valamint az ország pénzén is látható. A kőmadarak visszatértek, de az aranykor, amit jelképeznek, még távol van... Zimbabwe változik, de még ezernyi gonddal kell megbirkóznia. — Egyszerűbb volt fegyverrel harcolni, mint helyreállítani a lerombolt hidakat, iskolákat — mondta K. Jokonya, az Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkár-helyettese. — De azért a legtöbb iskolát helyrehoztuk, sőt, több száz új iskolát is építettünk és széleskörű szakmai oktatást kezdtünk a fiatalok számára. — Könnyebb volt ledönteni a gyarmatosító Cecil Rhodes szobrát és a Jameson-Avenuet átkeresztelni Samora Machel-Avenuere, mint állást adni a munkanélküli afrikaiak tízezreinek — mondta a csinos Nyasha Chikwinya, a shona törzsbeli tanárnő, egykori partizánlány. — Persze, tudatnunk kellett a néppel, hogy Jameson a brit kolonialisták előfutára volt, Samora Machet mozambiki elnök viszont a barátunk, szövetségesünk. És meg kell magyaráznunk a munkát keresőknek, hogy a függetlenség napja nem hozhatta meg egycsapásra a jólétet, a munkát. Arról nem is beszélve, hogy sok brit telepes vagyonával és szakértelmével együtt elhagyta az országot, s ezt nehéz pótolni!...
