A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-04-13 / 16. szám

„Százöt. borsózöld Skoda.1"

Felbúgott hát a szirénánk, megpördült a kék fény és nekilódultunk. Alig pár száz méterrel anább utói is értük a vagánykodó sofőrt. Most már mi vágódtunk élesen az ő kocsija elé, hogy megállásra kényszeresük. Fehér Tibor haragosan kérdő tekintete láttán a Skoda vezetője tanácstalanul megrázza a vállát, és mentségképpen körülményes magyarázatba fog: — Kissé elméláztam a volán mellett, csak a rádió épületénél vettem észre, hogy eredetileg más irányba akartam menni. Hogy ne kelljen körbeutaznom a fél várost, hát szembefordultam. Mit csináljak, emberek vagyunk...

Ezt nem vitatja a közlekedési rendőr sem, de azért a szonda mindenképpen előkerül. A vétkes sofőr — szerencséjére — nem ivott, ám agresszív, tolakodó vezetéséért, az irányváltoztatás és az előzés alapvető szabályainak durva megsértéséért azonban Így is felelnie illetve fizetnie kell.

Az intézkedés után továbbindulunk, hogy személyesen győződhessünk meg a Gottwald téren, az SZNF hidra vezető sugárúton és a Ligetfaluban (F’etrzalka) ellenőrző közlekedésrendészek munkájáról; majd visszaérve a Duna bal partjára, a sűrű forgalmú Smidke úton azt tekinthetjük meg, hogy a forgalmisták miként fognak pisztolyt az autósra. Persze, nem lőfegyvert, hanem radarpisztolyt. A kétszintű kereszteződés után egy kőhajításnyira ugyanis tábla jelzi a kötelező sebességet, de elvétve akad, aki megtartja a negyven kilométeres korlátozást.

— Pedig nem véletlenül került oda az a tábla. Az út ugyan négysávos, széles, középütt azonban két vágányon is villamos jár, ezért az utca teljes hosszában jelentős a gyalogosforgalom. Igaz, az átkelésre minden megállónál ott a zebra, de a gyalogosok sem jobbak a Deákné vásznánál, azaz az autósoknál ... — magyarázza tréfára fordítva a szót Fehér Tibor.

A radarpisztoly mellé állva egy percet sem kellett vámunk, s máris gyorshajtót jelzett a műszer: ötvenhárom kilométeres sebességgel közlekedett a BAD 30—22-es rendszámú kocsi. Körülbelül száz méterrel arrább rögtön lendült is a járőrcsoport egyik tagjának keze. a szabálytalankodó vezető pedig kereken 100 koronányi helyszínbírságot fizetett a sebességtúllépésért. Zokszó nélkül, mert a fölösleges ellenkezés, vitatkozás, alaptalan fogadkozás bizony ennél is szigo - rúbb ügyintézést eredményezhet.

Megfigyeltem: ezalatt a másik oldalon autózók kis köröket rajzoltak ujjúkkal a levegőbe, esetleg fénykürttel jelezték a szembejövőknek, mi vár rájuk a közelben. Azok

„Jó napot, közúti ellenőrzés!"

zöme egyből szót fogadott: a táblával jelölt szakaszon valóban harmincöt-negyven kilométeres sebességgel gurultak — ám ahogy elhaladtak a közlekedési rendőrök mellett, azonnal fölpörgették kocsijaik motorját.

— Nem az a célunk, hogy úton-útfélen kasszírozzunk — tájékoztat Fehér Tibor —, hanem az, hogy megbüntessük a szabálysértőket és a jelenlétünkkel legalább a csúcsforgalom óráiban biztosítsuk a sebességkorlátozás betartását. Egyébként a mozgalmas József-nap ellenére lényegében nyugodt a forgalom, úgy tűnik, elterjedt már a razzia híre. Bár máskor is a maihoz hasonló, nyugodt szolgálataink lennének — sóhajt a zászlós, miközben járőrkocsink rövid ideig újra a belváros utcáit rója, majd a Komáromba (Komárno) vezető út felé indul, ahol egy további járőrcsoport méri az arra haladó gépkocsik sebességét.

Igaz, a forgalmi kihágásokban és egyéb szabálysértésekben jártas közlekedésrendésznek békésnek, nyugodtnak tűnik a forgalom tempója, a riporternek mégis soknak látszik a razzia folyamán osztott helyszínbirság. Főképpen a gépkocsik hanyag műszaki állapotáért, rossz gumikért, környezetszennyezésért, az autók villamossági berendezéseinek hibáiért büntettek dél óta legtöbbet a rendőrök, de azért — sajnos — egy-két ittas vezető is akad. Az egyiket a belváros kellős közepén, a másikat a gyorshajtók népes táborából szűrik ki a rendőrök.

— Piros Dacia, kilencvenöt — szólt a mikrofonba Sidó Béla főtörzsőrmester, amikor a Gagarin út legvégén felállított sebességmérő radar mellett elszáguldott az imént jelentett kocsi. — Ez az útszakasz zárt terület még a javából, ekkora sebességtúllépésért akár a jogosítványát is bevonhatják a kollégák! — magyarázta gyorsan, miközben a műszer jelzőjét figyelte. Aztán hirtelen élénkre váltott a hangja:

— Százöt, borsózöld Skoda — diktálta a rádióba az adatokat a jó szemű rendőr, majd hozzátette: — Pontos, megbízható ez a műszer. Szükség van rá, mert az utóbbi időben bizony sok a száguldozó. Emlékszem, évekkel ezelőtt közlekedésrendészeti szenzációnak számított, ha valaki százzal pörkölt Bratislava utcáin. Napjainkban viszont olyan vagányok is vannak, akik az autópályákon megengedettnél is gyorsabban hajtanak a belterületeken. És az sem ritkaság, hogy a gyorshajtás egyben ittassággal párosul.

Hiába, úgy látszik a gyakorlat a rendőri szakmában is aranyat ér. Pillanatok alatt kiderül ugyanis, hogy a borsózöld Skoda tulajdonosa, egy bankhivatalnok, a nap folyamán nemcsak az íróasztalán heverő iratokba pillantgatott, hanem a pohár fenekére

is. *

— Igaz, gyorshajtásért állítottuk meg, de hajlandó belefújni a szondába is? — kérdezi a közlekedési rendőr, amikor emberünk előkecmereg a kocsiból.

— Uraim, fölösleges... — próbál kedélyeskedni a tetten ért tisztviselő. — Ószintén bevallom, hogy hat tizenkettest, három deci vörösbort és két fétdecit ittam. Minek tönkretenni egy vadonatúj szondát, úgy is vérvizsgálat lesz a dologból...

Igaza volt, mert járőrkocsiban folytatta útját. Hogy pénzbírság vagy ennél szigorúbb büntetés lesz-e a dolog vége. azt első fokon a közlekedésrendészeti felügyelőség, esetleg a bíróság dönti majd el,

A közlekedésrendészek forgalmi razziája, a szóban forgó napon, este nyolcig tartott, utána a készültségi szolgálat rendőrei vették át a fokozott ügyeletet.

Volgánk a kivilágított, esti utcákon már a rendőrkapitányság épülete felé tartott, amikor megkérdeztem Fehér Tibort: egy forgalmista vajon szívesen használja-e a sípot?

— Nézzék, a síp éles hangjára autós és gyalogos egyaránt felfigyel, minden tekintet pedig a szabálytalankodóra szegeződik. Ennek mindenképpen megvan a maga nevelői hatása — magyarázta a sokéves gyakorlattal bíró zászlós. — A forgalmi rend azonban csak a vezetői szokások javításával, a fegyelem megszilárdításával, illetve a fokozott közúti ellenőrzések hatására javul.

Egyetlen délután is elegendő volt ahhoz, hogy kitapasztaljam: mindezek nélkül tényleg hiába szól újra meg újra a rendőrsíp.

Bizonyításképpen 48 órával később kézhez kaptam a József napi „próbatétel" közlekedésrendészeti statisztikáját: 1984. március 19—20-án Bratislavában 23. Szlovákiában pedig 87 baleset történt. A súlyosan sebesültek száma kilenc volt. ketten pedig meghaltak. Az anyagi kár több tízezer koronára rúg.

Az egészség, az élet pedig egyszerűen pótolhatatlan.

MIKLÓSI PÉTER Fotó: Prandl Sándor

Hétvégi levél

Ünnepeltünk. A CSEMADOK Központi Bizottsága. járási és városi bizottságai, valamint hely szervezetei megemlékeztek a szövetség megalakulásának 35. évfordulójáról. A megemlékezés egyben számadás is volt. Számadás arról, hogy 35 éve honnan indult és a máig megtett úton hova érkezett a CSEMADOK. A mérleg kedvező. Azt mutatja, hogy a CSEMADOK nagy utat tett meg. Néhány — főleg az 1968—69-es válságos években elkövetett „kilengéstől" eltekintve — jó munkát végzett. Teljesítette azt a feladatot, amelyet létrehozója, Csehszlovákia Kommunista Pártja számára már az indulásakor meghatározott.

Harmincöt éve kulturális egyesületként jött létre, de — nagyon helyesen — nem zárkózott magába, nem vált egy szűk kör tevékenységi fórumává. Szerepét rugalmasan értelmezte. A kultúra eszközeivel mindig azt a munkát végezte és ott tevékenykedett, ahol szükség volt ró, amely munkát a konkrét helyzet, a közösség érdeke, a társadalmi haladás igényelt.

Indulása egybeesett a szövetkezetesítés megkezdésével. így már első lépéseikor nemcsak ismeretterjesztő előadásokat és kulturális műsorokat tartott. Azon fáradozott, hogy a dél-szlovákiai parasztság megértse az idő szavát, vállalja az újat, alakítson szövetkezetét, legyen a szocialista falu, a szocialista mezőgazdasági termelés egyik megteremtője.

Törekvése eredményesnek bizonyult. Tagjai — az országban elsők között alakítottak egységes földművesszövetkezeteket. És példásan dolgoztak mind a szocialista mezőgazdaságban, mind más vonalon. Az ötvenes években kibontakozott szocialista munkaverseny keretében tagjai közül számosán újítóként, élmunkásként, a szocialista munka úttörőiként dolgoztak. Cselekvő hazafiságból azzal mutattak és mutatnak ma is példát, hogy a gyakorlatban érvényesítik Csehszlovákia Kommunista Pártjának a politikáját, jó munkával, elkötelezett magatartással segítik a fejlett szocialista társadalom építését. A helytállásról talán az mond a legtöbbet, hogy az egykori nincstelenek, a volt agrárproletárok, akik 35 éve nagyon kezdetleges eszközökkel fogtak hozzá a szocialista mezőgazdasági termeléshez, ma — a gabonafélék termesztésében elért 60, sőt 70 mázsás hektárhozamokkal — nemcsak országos, hanem európai viszonylatban is élen járnak. A proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafiságra nevelés ügyét azzal támogatta és támogatja, hogy a nemzeti-nemzetiségi kultúra terjesztésével párhuzamosan terjeszti és népszerűsíti a szlovák, a cseh, a szovjet és a többi szocialista és haladó kultúra értékeit, összegyűjti és közkinccsé teszi a népművészet és a munkásmozgalom hagyatékát. A múlt történelmi és kulturális örökségéből azt emeli ki, és azt tekinti követésre méltónak, amelyben a dolgozó nép küzdelme, a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek barátsága és egymásrautaltsága fejeződik ki. Szorgalmazza a szocialista életmód, életforma és magatartás kialakítását, a közéleti aktivitás fejlesztését, a szocialista eszmékkel való értelmi-érzelmi azonosulást. Azt tekinti egyik legfontosabb feladatának, hogy elősegítse a széles látókörű, nagyműveltségű szocialista szellemiségű ember kialakítását. E nemes cél érdekében érdemes odaadóan dolgozni.

3