A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-01-06 / 2. szám

Š K O D A m íme, az 1905-ös modell Az az inas, aki a Klement és Laurin urak műhelyéből a múlt század végén, egészen pontosan 1894-ben kitolta az első biciklit, az bizony aligha sejthette, hogy e kerékpár elkészülte lényegében gépipartörténeti ese­mény ... Bár az is lehetséges, hogy azt a „velocipédet" ünnepélyes fötartással maga a tumovi származású lakatosmester: Laurin úr hozta ki a műhelyudvarra, hogy ott — akár próbaképpen — azonnal meg is tegyen rajta néhány tiszteletkört. Ma már senki sem tudja megállapítani Mladá Boleslavban, hogy ki volt hát, aki a jelenlegi autógyár hajdani alapítóinak műhe­lyéből kigurította azt a nevezetes legeslegel­ső kerékpárt; mint ahogy az is örökre titok marad, hogy az illető mire gondolhatott közben? Mert ha személyesen Laurin úr jelent meg a mühelyajtóban azzal a bicikli­vel, akkor minden bizonnyal azon tűnődött, hogy milyen summáért tudja majd eladni ezt a kétkerekű, pedálmeghajtású „gépcsodát"; ha viszont az inas, akkor ő szegény csak arra ügyelt, nehogy egy óvatlan pillanatban lehor­zsolja róla valahol a mázt, mert akkor két akkora nyaklevest kap, hogy attól koldul... Na és ha ezekben a percekben talán még egy hírlapíró is fölbukkant volna a mühelyud­­varon, hogy afelöl faggassa Laurin urat: va­jon tudatosítja-e, milyen jelentős pillanatai ezek a leendő csehszlovák állam gépipará­nak, és hogy ezt az évfordulót kilencven esztendő múlva egy egész ország fogja ün­nepelni, akkor az önérzetes lakatosmester — válasz helyett — minden valószínűség sze­rint tamáskodva elmosolyodik, s legföljebb okvetetlenkedö lábatlankodónak nézi az elé­be toppant firkászt... Az első bicikli elké­szültének napjaiban ugyanis ő sem tudhatta, hogy három-négy esztendővel később már a motorok bűvöletében él majd és eleinte „csak" motorkerékpárokat gyárt, 1905-ben pedig bemutatja a nyilvánosságnak a Boles­lavban készült első, tizenhat lóerős személy­autót: a Voiturettát! És azt sem sejthette, hogy a húszas évek derekán az ő kis auto­mobil-műhelyét bekebelezi az akkoriban már nemzetközileg is jegyzett pilseni Škoda­­gyár; nem tudhatta, hogy századunk első felében két világháború fog kitörni; arra pedig végleg nem gondolhatott, hogy eljön az az idő, amikor a mester és az inas egyformán gazdája lesz a boleslavi üzemnek. Pusztán egyvalami biztos: hogy a Klement és Laurin urak műhelye, később pedig az autógyár is Mladá Boleslavban volt. Manap­ság viszont — az utóbbi évek nagyszabású beruházásainak megvalósulása és a korszerű szerelőcsarnokok megépülése óta, amelyek­ben mintegy húsz kilométernyi függesztett futószalag viszi tovább a fokozatosan komp­lett gépkocsivá formálódó munkadarabokat — akár fordítva is érvényes ez az állítás. Mármint hogy a város, Mladá Boleslav fek­szik a hatalmas gyár területén. A Skoda-üzem napi termelése 650 sze­mélygépkocsi, ami azt jelenti, hogy másfél­két percenként kerül le egy-egy 105-ös vagy 120-as típus a szalagról. Az idei terv 170 ezer új kocsi gyártását irányozza elő. A boleslavi „škodovka" kereken 17 500 embert foglalkoztat, az alkalmazottaknak kö­rülbelül egy harmada fiatal munkaerő, s nagyjából ugyanennyi az itt dolgozó nők aránya. A termelés anyagi volumenét pedig misem jelzi jobban, mint hogy egyetlen órányi ter­meléskiesés nem kevesebb, mint másfél mil­lió korona népgazdasági kárt jelent! A gyártás zökkenőmentes menetét ezért komputer irányítja, és a gyártásvezető szo­bájában ipari tévé is van, hogy azonnal beavatkozhasson, ha valahol műszaki hiba lép föl, esetleg egyéb fennakadás veszélye fenyeget. A Škoda-autók családjának bármelyik 105-ös vagy 120-as típusa napjainkban már valósággal kerekeken futó világhírt jelent. A kocsik 55—60 százaléka kerül külföldi piac­ra, és az exportnak több mint a fele kapitalis­ta országokba, főleg Angliába, Dániába és Franciaországba kerül. A szocialista orszá­gok közül Lengyelország a legnagyobb vá­sárló, sorrendben utána Magyarország, az NDK és Jugoszlávia következnek. A tökésál­­lamokba irányuló kivitel egyébként tíz évvel ezelőtt, még 1973-ban érte el első csúcs­pontját, az energiaválság azonban a Škoda gépkocsik exportjára is kihatott akkoriban, mert a nyugati piacra irányuló kivitel 1974- ben az előző évinek hatvan százalékára csökkent! Bizonyos értelemben azonban en­nek is megvolt a maga haszna, hiszen ez a helyzet a hazai piac jobb ellátását tette lehetővé. Valószínűleg sokan emlékeznek még arra, hogy a Mototechna gépkocsisza­lonjaiban ebben az időszakban szűnt meg az elörejegyzés, ami ellenben azt is jelentette, hogy a személygépkocsik is idényjellegű cik­ké váltak. Akárcsak világszerte, a fő vásárlási szezon nálunk is a tél végi és tavaszi hóna­pokra esik. Mivel azonban a gyártás nem alkalmazkodhat a kereslet évszaki ingadozá­saihoz, hanem az egész évben folyamatos, ezért elég nagy gondot okoz a készletek átmeneti raktározása. Az utóbbi esztendőkben újfent megélén­kült a külföldi vásárlók érdeklődése, s ez a keresletnövekvés — Ľuboš Kopecký kereske­mmmam WBm wamammmmmmmmammamm delmi ügyvivő tájékoztatása szerint — kere­ken egy évtizeddel a korábbi csúcs után, tehát 1983-ban érte el második tetőpontját. Jelenleg a világ öt kontinensének 38 orszá­gában tudjuk értékesíteni a Škoda-család különböző típusváltozatait, ami főleg a bo­leslavi autógyártás hagyományainak, a gép­kocsik gazdaságos üzemeltetésének, könnyű kezelhetőségének, benzintakarékos fogyasz­tásának és más előnyös műszaki tulajdonsá­gainak köszönhető. Külön említést érdemel, hogy a külföldi kereslet növekedésével egye­nes arányban emelkedik a Skodák realizálási ára a nemzetközi piacon, ami főként mind a 105-ös, mind a 120-as típus állandó korsze­rűsítésének s egyre fokozódó népszerűségé­nek köszönhető. — A megbízhatóság és mozgékonyság, a takarékosság és biztonság, ezek azok az elvek, amelyek a nemzetközi autópiacon lé­nyegesen megkönnyítik a Škoda kocsik bár­melyik típusának eladhatóságát — mondja Ľuboš Kopecký. — Autóink ugyanis a tipiku­san takarékos és széleskörűen alkalmazható gépkocsik családjába tartoznak. Például a karosszéria tömör alakja, a kocsialváz meg­felelő szerkezete és a kényelmet biztosító vezetőülés megkönnyíti a kormányzást. A mozgékonyságot mind a városi, mind a táv­forgalomban jól bevált szerkezetű, hosszú élettartamú motor biztosítja; a megfelelően kialakított kocsitér pedig nemcsak a ki- és beszállást könnyíti meg, hanem az utazást is kényelmessé teszi. Nem túlzás ha azt állí­tom, hogy az LS és a GLS típusváltozat a magasabb kategóriájú külföldi gépkocsik ké­nyelmével és műszaki színvonalával mérhető össze. Nehéz lenne leírni a gyártási folyamat ezernyi, vagy annál is több mozzanatát. És bizony Klement meg Laurin úr se hinne a szemének, ha ma széttekintene valamelyikük a hatalmas szerelőcsarnokokban, ahol a dol­gozók a legkorszerűbb gépek segítségével végzik a karosszériarészek alakítását, szege­cselését, hegesztését; ahol a végtelennek látszó függesztett futószalag viszi tovább a munkadarabokat az egyik csarnokból a má­sikba. A szalag mentén nincs pihenés, nincs megállás. Rágyújtanál egy cigarettára ?... Várd meg barátocskám, amíg néhány percnyi szünetre, a tervezett időpontban, leáll a szalag. Mondanál valamit a szomszédos szalag mentén dolgozó haverodnak?... Várd meg a tizóraiszünetet vagy az ebédidőt! Itt nem lehet „elugrani" néhány percre. nem lehet lógni, nem lehet majd holnapra halasztani valamit. A szalag halad, és a munkának mennie kell. A terv és a munkaidő teljes kihasználása törvény ebben az üzem­ben. Törvény, mert az alakítóüzemből a karosz­­széria fő részegységeit jól megrakott elektro­mos targoncákkal hordják a futószalagot kezelő munkásokhoz. A targoncakezelők gyakorlottan forgolódnak gépeikkel a tágas csarnokok folyosóin, emelővilláikkal ügyesen felkapják a raktárból kihozott árut és egy szempillantás alatt tovarobognak rakomá­nyaikkal, mert itt bizony senki sem várakoz­hat egyetlen percet sem valami alkatrészre vagy egyéb apróságra. Alig tartózkodtam néhány órája az üzem­ben, amikor rájöttem, hogy Mladá Boleslav­ban nem illik feltenni a kérdést: mi a Škoda kocsik minőségének, megbízhatóságának, népszerűségének igazi titka? Itt nem illik feltenni e kérdést, viszont illik észrevenni, hogy a hatékony és jó munka, a szüntelen műszaki fejlesztés és a legújabb: a '84-es modell sikeres felfutásának titka nem egyéb, mint a dolgozók ezreinek becsületes hozzál­­lásán alapuló szocialista munkaverseny eredményessége. Csupán érintőlegesen em­lítem : a korszerűsítő ötletek és újítási javas­latok révén 1982-ben 46 millió korona hasz­not könyvelhetett el az üzem, az anyag- és energiatakarékossági célkitűzések keretében 13 millió korona értékű tartalékot sikerült felfedniük; így a tökéletesített gazdaságirá­nyítási rendszer elveinek értelmében elő­irányzott takarékossági és termékszerkezet-12 Kerekeken futó világhír

Next

/
Thumbnails
Contents