A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-06 / 15. szám
Új könyvek Szép kivitelben, krétapapíron jelent meg a Madách Könyvkiadó és a Tátrán kiadó közös, kétnyelvű kiadásában az első monográfia Bácskái Béláról, a gömöri táj e markáns festőegyéniségéről. A nemrég, élete delén elhunyt festő ahhoz a képzőművész nemzedékhez tartozott, amely az 50-es években végezte tanulmányait, s amelynek munkássága mostanra ért be. A könyv Bácskái számos rajzát és festményét mutatja be jó minőségű reprodukciókban, életútját és művészi pályáját pedig Kubicko Klára művészettörténész bevezető tanulmánya hozza köze! az olvasóhoz. Bizonyára sok gyermek és sok szülő ismeri nálunk is a magyarországi költő. Kormos István Vackor-történeteit. A költő életében három verseskönyvet írt Vackorról, erről a „lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackóról". Megírta Vackor pici korát óvodás, és elsőosztályos élményeit és csínytevéseit, és bizonyára tovább írta volna a bájos és elmés és szép nyelven szóló történeteket Vackorról, ha a hirtelen jött halál el nem ragadja őt A három Vackor-könyv egy kötetben jelent meg Mesék Vackorról címen, Reich Károly elragadó rajzaival. Az ókori Kelet történetének és az ékírásos jognak kiváló, külföldön is elismert prágai szaktudósa, Josef Klima tollából Mezopotámia címen impozáns, gazdagon illusztrált művelődéstörténeti művet adott ki a Madách Kiadó erről az ősi civilizációról. A szakavatottan, de közérthetően megírt ismeretterjesztő mű az eddig ismertek alapján igyekszik az olvasó elé tárni az ókori birodalom gazdasági, társadalmi életét, jogi rendszerét, kézművességét, és mezőgazdaságát, kultúráját és mindennapi életét — egyszóval, egyfajta mozaikképet adni arról, amit a mezopotámiai emberek keze és elméje az évezredek során — i. e. 4. évezredtől az i. e. 6. századig, az újbabiloni birodalom letűnéséig — létrehozott. J. F. Coopernek, az első világhírű amerikai írónak öt indiánregényből álló híres regénysorozatát, a Nagy indiánkönyv-et új kiadásban, igazi nagykönyvként jelentette meg a Móra kiadó Würtz Ádám rajzaival. Az amerikai őserdők világát, az indiánok és fehér telepesek harcait az angol— francia gyarmatosítók viszályait megelevenítő izgalmas, kalandos regényeket az indián barátai által Vadölőnek, Sólyomszemnek, Börharisnyának nevezett Natty Bumppo élettörténete fűzi egybe. A sajátos tehetségű, tragikus, korán elhunyt cseh Ota Pavel írásai nem először jelennek meg magyar fordításban. „A halak jegyében" címen már évekkel ezelőtt kiadott a budapesti Európa Kiadó egy válogatást önéletrajzi,, családi ihletésű írásaiból, amelyek a tragikus eseményeket megindítóan gyengéd és bölcs ábrázolásával felejthetetlen oNasói élményt jelentettek. A múlt év végén a bratislavai Madách Kiadó És elkezdődnek a hétköznapok címen Ota Pavel 17 sportelbeszélését adta ki magyar fordításban. Ezekben Pavel a saját sportriporteri tevékenységéből közelről megismert sportolók, élvonalbeliek és kevésbé híresek világáról ír, szinte mindig a hírnév mögött zajló emberi küzdelmet és drámát tárva fel. <FV) A VERS FELADAT A költő virradata, delelője, alkonyata a vers. Életének szükségszerűsége, célja, lényege. De mi a vers olvasójának? Szellemi menedék? Erkölcsi útravaló? Oldószer a magányban? Erő a közösségben? Szórakoztató játék? A lét értelmének a keresése? A gondolat kristályrácsa? Vladimír Holan költészete választ ad ezekre a kérdésekre. Költészetének értékét nem az adja, hogy mennyire felel meg a mindennapi lét és tudat sémáinak. Éppen ezért verseinek mindenkori olvasója sem mérheti önmagához, ugyanúgy, ahogyan a költő sem méri versét feltételezett olvasójához. Tájainkon némely.költői életművek ilyen igények szerint íródnak, s talán éppen ezért tűnik fel a holani mérték olykor beláthatatlannak: „nem, a vers nem az emberekhez idomuló szabálytalanság." Ugyanakkor képes volt arra, hogy a legmindennapibb utcai történést az önmaga emelte csúcsokra léptesse. Az elmúlt évek legnagyobb műfordítói vállalkozásának tekinthető a Madách Kiadóban megjelentetett Éjszaka Hamlettel című Holan-kötet. Ugyanakkor szerkesztői és kiadói vállalkozás is, hiszen nem kis feladat lehetett a számszerint hat fordító munkáját szembetűnő egyenetlenségek nélkül összehangolni. A kötet válogatója és utószavának írója Tözsér Árpád volt. Vladimír Holan tizenkilenc kötetéből a megjelenés időrendjében rakott sorba száznyolcvankilencet. A fordítótársak — Székely Magda, Gál Sándor, Cselényi László, Bállá Kálmán és Rácz Olivér — az életmű jellegét híven visszaadták a magyarosított versekben. Pedig köztudott, hogy Holan költészete a cseh nyelven íródott költői életművek legnehezebben megközelíthetőbbike. Nem a verseiről oly sokszor elmondott érthetetlenség, a szabad asszociációk, a véletlenszerűnek tűnő gondolatfüzés miatt. Ahogy a gondolat önmaga megszületésének pillanatában már a nyelv, úgy egy Holan-vers gondolati tömörsége egyben nyelvi tömör-Vladimír Holan: Éjszaka Hamlettel ség is. Ezt visszaadni a magyarított versekben eléggé nem méltányolható teljesítmény. A néhány éve elhunyt cseh költőnek nem ez az első kötete magyarul. Az 1972-ben a budapesti Európa Könyvkiadó közismert „bikás" sorozatában megjelent Szavak barlangja az életműnek csupán töredékét mutatta be a magyar olvasónak. Az akkori fordítónak, Székely Magdának számos magyarítása átkerült ebbe a kötetbe is. Nem tudom kit dicsérjek, szerkesztőt vagy fordítót, hogy az átvett versek egyben pontosabb fordításban, a holani nyelvi — gondolati — tömörségnek hívebben megfelelő változatban jelentek meg. (Például A kedves éneke című vers első sora 1972-ben így szólt magyarul: „A vágy zsilipje zúg fönn a felhő vidéken-----" 1983-ban pedig így: „Patakként zúg a holdfény a felhők füzesében,...") Persze egy ilyen rövid recenzióban nem lehet külön kitérni minden változásra, különben is a kötet nagyobbik része új fordítás, többnyire még folyóiratokban sem közölt változat. Milyenek is Holan versei ? Lehet-e valamiféle érvényes útmutatót, értelmezést adni ezekről a költeményekről? Aligha. Költői világa a Hogyan? című versének töredékében leírtakhoz hűen fogant: „Olyan szót kerestem mindig, /amit egyszer mondtak ki csak,/ és amit egyszer se mondtak ki eddig./ Hétköznapi szavakat kellett volna keresnem. (Székely Magda fordítása.) Így a recenzens sem vállalkozhat másra, mint az önmaga számára élményt jelentő dolgok, szellemi izgalmat adó gondolatok felfedezéséből fakadó örömök rögzítésére. Nem valamifajta pótléka ez a Holan alkotta költészet elemzésének. Ebben a kötetben minden vers feladat. Megvívandó harc a gondolkodás sémáival, korlátáival. Megoldandó feladványa a szellemnek. A költő önmagunkra döbbent, így önmagunkra tanít. Bevallott szándéka szerint is a megfogalmazhatatlan belső történéseket és a befelé igyekvő külső világot akarta versbe foglalni. Tévedés lenne a mindennapi vers-fogalom szerint elképzelni egy-egy Holan-verset. A szerelemről sohasem a beteljesülés vagy a megsemmisülés pillanatában vall. Az átmenetek izgatják, a csúcsok szakadékai, az ölelések taszításai, a párosság magánya. Nem, nem a paradoxonok vonzzák, hanem a szavakból, fogalmakból kihulló köztes állapotoki Lírájának kulcsát sem kereshetjük máshol, csak esszészerű verseiben. A Városom című (Rácz Olivér ford.) monumentális gondolat-és érzelemfüzérben így ír: ......a lakat a holnapé, a kulcscsomó a tegnapé." A mozdulat a máé, a miénk, amellyel a vers termeinek ajtóit feltárjuk. Olyan versek ezek, amelyekből oldalakon át lehetne idézni aforizmatikus sorokat, ugyanakkor kiragadva ezeket, elveszítik megrendítő igazságaikat. Csak a vers szövetében érhető utol a gondolat, erőszakosan kihúzva a szálat elrepül, mint a szösszenet. Megrendítő élményem ebben á kötetben a költő szerelmi lírája volt. Vladimír Holan olyan gondolati vetületeit irta meg a szerelmet kísérő kimondhatatlan, megmagyarázhatatlan érzületeknek, amelyek a nő és férfi örök egymásrautaltságának filozófiáját adják. És ebben a megmérettetés: a könnyű szárnyalás és a súlyos nehézkedés. Vitathatatlanul mellébeszélésnek tűnhet mindez a verseket olvasva. A versek többsége egy-egy helyzettel indul: természeti, biológiai, időjárási, tájbeli... Bennük pedig ott áll az ember, aki hol költő, hol megtagadott társ, hol elárult barát. De ez az ember lehet az olvasó is, anélkül persze, hogy minden versben megtalálná önmagát. Nem is ez az elsődleges egy ilyen terjedelmes verseskötetet olvasva, amely minden szavával az emberi létet meghatározó gondolkodást sugallja. DUSZA ISTVÁN 14
