A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-04-06 / 15. szám

A Gsemadok életéből Vilma néni munka közben ta, hogy a hét törpéből csupán te ma­radtál itthon. 1941 -ben kerültem a nö­­ipari iskolába. Ott csak azt kérdezték, hogy sustyizni vagy löplizni akarok-e. Az utóbbit választottam. így tanultam meg csipkézni. Akkor 12-en voltunk az osztályban, akik ezt megtanultuk, de már csak egyedül csinálom. A kislányo­mat és a vömet is megtanítottam rá, de ők nem csipkéznek. A csipkézést ezen a vidéken még Mária Terézia honosítot­ta meg. — Vilma néni sem igen tudott hódol­ni kedvtelésének, hiszen a három gye­rek (két fia és egy lánya van) mellett ez lehetetlen volt, és dolgozott is. 25 évig volt alkalmazásban a RAJ-nál. Admi­nisztrátorként dolgozott. 1969-ben kezdett el újból csipkézni. Addig körül­belül tíz darabot készített el, de most már legalább 150 kész munkája van. Mind-mind a saját terve alapján ké­szült. Eddig csak egy két darabot aján­dékozott el. Pénzt kínáltak a munkáiért, nem tudott tőlük megválni. Pedig már az is megtörtént, hogy megrendeltek nála térítőt, de mire elkészítette, a szí­véhez nőtt. Hogy meddig készül egy­­egy darab, azt szinte nem is lehet megmondani. Rengeteg időt, türelmet igényel. — Ezt a négyszögletes térítőt körül­belül két évig készítettem — mutatja az egyiket. — Úgy tíz esztendeje. Nyolc darabból áll. Elkezdem a szélén, aztán töröm a fejem, milyen minta illene hoz­zá, mit tegyek a közepébe. Ez a kép a kislányom 25. születésnapjára készült. Méltó születésnapi ajándék Egy leányfejet és virágot ábrázol. De nem lett volna mindegy, hogy milyen virágot teszek hozzá. A rózsa ide nem illett volna, így a szegfű került a fej mellé ... íme a Vénusz — mutat egy másik képre. — A mintázata olyan, mint a Vénusz millió apró csillagocskája. Ez meg a Jupiter. Mintha csak azt monda­ná, hogy én vagyok a fényesebb ... Ez az ötletem lemezhallgatás közben tá­madt. A kép címe: Sorsszimfónia. — A gazdag mintázat egy G-kulcs köré épül. A kép közepén Beethoven fehér se­lyemre feketével rajzolt arcképe. A rajz Vilma néni rajztanár bátyjának a mun­kája. Aztán fia egy hatalmas méretű térítőt hoz elő. Címe: Várna. — Többször Bulgáriában töltöttük szabadságunkat, ahol sok régiséget, kovácsoltvasból készült ablakot láttam. Igen megtetszett, s azt gondoltam, ha azok a minták vasból elkészíthetők, ak­kor csipkéből is. Ez a munkám két esztendeig készült. Annyit ültem fölöt­te, hogy a minták már összefolytak a szemem előtt, de nem tudtam abba­hagyni. A következő a Győztünk című több színű kép. (Egy ideje már nemcsak fehér, illetve krémszínű fonalat hasz­nál.) Ezen az előtérben egy zászlót ma­gasba emelő katona áll, a háttérben galamb, a város művelődési háza, em­lékműve és a pamutipari üzem. Mindez nem véletlenül került a kompozícióba. — Édesapám is építette a város em­lékművét — mondja Vilma néni. — A fiam a gyárban dolgozik, a művelődési ház építését pedig a bátyám vezette. Ez a munkám 1970-ből való. Eddig három sikeres kiállítása volt. Az első 1977-ben Léván, a RAJ rende­zésében, a második 1982-ben a Barsi Múzeum rendezésében, a művelődési házban, a harmadik pedig tavaly Zselí­­zen (Zeliezovce) a folklórfesztivál kere­tében. Az utóbbin hat panelon harminc munkája volt látható. Itt a látogatóknak a csipkekészítést is bemutatta. Munka közben filmezték is Vilma nénit. A CSE­­MADOK KB (egyébként a CSEMA­­DOK-nak sok éve tagja) a Népművelési Intézettel karöltve az idén Bratislavában is ki szeretné állítani Vilma néni munká­it. — Néhányszor voltam már népművé­szek bratislavai összpontosításán — mondja. — Három-négy napra szoktak bennünket meghívni. Ott más technikát is megismerhetek, mert van köztünk faragó, festő, makramézó, de engem csak a csipkézés érdekel. Alig várom, hogy elkészüljön egy-egy munkám, s az jöjjön ki belőle, amit megálmodtam. Azt szeretném, ha munkáimat minél többen láthatnák, megismerhetnék. FÜLÖP IMRE (Hajdú András felvétele) Pár nappal a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Szövetségének 35. szü­letésnapja előtt, egészen pontosan febru­ár 19-én alakult meg az ország 516-ik és a komáromi (Komárno) járás 39-ik CSEMADOK helyi szervezete, talán a legméltóbb születésnapi ajándékként A fürdőjéről már országszerte, sőt az or­szághatárokon túl is ismert kisközségben — Pat (Patince) — tudatosították és néhányan szükségét érezték annak, hogy a nagy társadalmi közösségen belül egy kisebb közösséghez is tartozzanak. Ah­hoz a kisebb közösséghez, amely az anyanyelv ápolását és megtartását hala­dó nemzetiségi hagyományaink tovább­vitelét, a csehszlovákiai magyar nemzeti­ségű állampolgárok kulturális és művelt­ségszintjének emelését tűzte ki célul. Egy időben volt már CSEMADOK-szer­­vezete a falunak, ám most, több mint egy évtized távlatából, nehéz lenne megálla­pítani, hogy mi is volt az oka az akkori érdektelenségnek, amely a szervezet szét­eséséhez vezetett Ennél sokkal lényege­sebb az, hogy a több mint egy évtizednyi csönd után az emberek már maguk is érezni kezdték a CSEMADOK-szervezet hiányát, és többükben már meg is érlelő­dött a belső elhatámzás a szervezet újbóli megalakítására. A CSEMADOK járási szervei részéről már tényleg csak az indító impulzus megadására volt szükség ahhoz, hogy a január folyamán és febru­ár első napjaiban 47-en juttassák el a szövetség tagjainak sorába való felvételi kérelmüket a CSEMADOK járási titkár­ságára. S mivel a CSEMADOK alapsza­bályzatának értelmében már 15 kérel­mező esetén helyi szervezet alapítható, a negyvenhét páti lakos felvételi kérelme alapján a CSEMADOK járási bizottságá­nak elnöksége javasolta a CSEMADOK páti helyi szervezetének megalakítását. A járási bizottság elnökének ezt a javas­latát Kurucz Lujza, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke terjesztette az ala­kuló ülés résztvevői elé, s az ülés aztán határozatba foglalta a helyi szervezet megalakítását. A CSEMADOK Központi Bizottságának üdvözletét Neszméri Sán­dor, a Központi Bizottság titkára tolmá­csolta az ülés résztvevőinek. Üdvözlő be­szédében kitért a szövetség küldetésé­nek, az új helyi szervezetnek, valamint a tagság legfontosabb feladatainak ismer­tetésére is. Varga László, a helyi nemzeti bizottság elnöke és Kovács János, a helyi pártszervezet elnöke — akik mindketten személyesen is tevékenykedtek a helyi szervezet megalakításában — a helyi párt és állami szervek messzemenő tá­mogatásáról biztosították a helyi szerve­zetet, annak a meggyőződésnek adva kifejezést, hogy a szervezet tevékenysége új lendületet visz majd a kis község kiemelkedőnek éppenséggel nem mond­ható kulturális életébe. Ennek egyik elő­feltétele máris adott azáltal, hogy zömé­ben a fiatalabb korosztályok képviselői­ből összetevődő vezetőséget választottak a helyi szervezet élére, s Kinczer László, az új szervezet elnöke pedig azok közül a fiatalemberek közül való, akik teljes egé­szében tudatában vannak a kulturális szövetségünkben végzett tevékenység je­lentőségének. Mivel az alakuló ülésen közel százan vettek részt, megvan a remény arra is, hogy a közeljövőben majd egyre többen kapcsolódnak be a mintegy ötszáz lelket számláló kisközség CSEMADOK-szervezetének tevékenysé­gébe. Miután a helyi szervezet negyvenhét alapító tagja Kurucz Lujzától, a CSEMA­DOK járási bizottságának elnökétől, és Németh Gyulától, a járási bizottság titká­rától átvette a tagsági igazolványát a helyi óvoda apróságai köszöntötték az új szervezet tagjait egy kedves kis verses­énekes összeállítással, fölhíva a figyel­met mindjárt arra is, hogy a legfiatalabb generáció ilyen jellegű tevékenységét se hagyja majd figyelmen kívül a falu CSE­MADOK szervezete. A közeli dunamocsi­­ak már országos hírűvé vált folklórcso­portja is eljött az új szervezet köszöntésé­re, kedvet ötletet is adva műsorukkal a páti helyi szervezet tevékenységének be­indításához. 11

Next

/
Thumbnails
Contents