A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-04-06 / 15. szám

A Csemadok életéből

A színjátszó csoport tagjai I,Baka István felvetele)

Színvonaltartás a következő évadban is

Muzsla (Muzla) község neve az 1983-as évben vált ismertté az arjiatör művészeti munka iránt érdeklődő szlovákiai magyar közönség körében.

Sulci Péter kisdiák, a Dunamenti Tavasz győztese, ismert lett a vers- és prózamondók versenyén. A CSEMADOK folklórcsoportja Léván device) a „Tavaszi szél..országos döntőjében mutatkozott be sikerrel. A legeredményesebb szereplése azonban a színjátszó csoportnak volt, amely a XX. Jókai-napokon 2. helyezést ért el, Jókai Mór A debreceni lunátikus című darabjával a „C" kategóriában. Váratlan siker és eredmény volt ez a csoport számára, hiszen az akkor alakult színjátszó kör fiatal tagjai nem is álmodoztak az országos seregszemlére jutásról. Grosch Gábor másodszor vállalkozott felnőtt csoport rendezésére. Diákokkal már régebben is foglalkozott. Gondosan elemezte a darabot, a legapróbb részletekig, s ezt a zsűri tagjai is értékelték. A szereplők úgymond testhezálló szerepekben remekeltek. Felelősségtudattal készültek a próbákra, ezt magam is tapasztaltam látogatásaim alkalmával.

hnb és a Béke Efsz is állandó támogatást nyújt a csoportnak. Az egyik díszletkészítöjük a nyugdíjas Pásztor Ferenc bácsi az előadásokra is elkíséri őket.

A csoport tagjai: Kozma Ildikó, Flalasi Árpád, Halasi Gábor, Gróf Ervin, Barti Éva, Bircsák Éva, Szigeti László, Komló Zoltán, Szilva György, Szilva Róbert, Pathó Árpád, Búcsi Teréz, Mészáros Éva, Mészáros Boriska — reméljük, ez évben is eljutnak a szlovákiai magyar közönség elé, a XXI. Jókai-napokra.

DÁNIEL ERZSÉBET

Komáromban meghallgathatták a zsűri szigorú értékelését a saját munkájukról és másokéról is. Nem sértődtek meg, nem riadtak vissza. Sőt! Tapasztalatot, tudást szereztek, és lendületet kaptak a további munkához. A „hogyan tovább" nem kis gondot okozott nekik. A színvonalat megtartani!, ezzel fogtak a következő évadhoz. A bohózat az a műfaj, amely hozzájuk legközelebb áll, így érezte a rendező és a szereplő, s a közönség is ezt szereti. Ezért választották Kertész Imre Doktor kisasszony című zenés bohózatát, amelyet mondanivalóban is aktuálisnak tartottak. A csoport létszáma is megnövekedett, új tagok jelentkeztek. Jelenleg 25 tagból áll a Jókai Színpad. Nevüket a tavalyi sikeren felbuzdulva, s mintegy emlékeztetőül választották. Az idei bemutatót január közepén tartották, majd még 3-szor szerepeltek a faluban — telt ház előtt. Jelenleg a falvakat járják, s nagy sikert aratnak mindenütt.

Munkájukban segítik őket a helyi szervezetek is: a CSEMADOK-on kívül a

Fehér

liliomszál

harmadszor

Immár hagyománnyá vált, hogy a Tavaszi szél versenyeit követő esztendőben a terebesi (Trebiáov) járásban a CSEMADOK járási bizottsága meghirdeti az alapiskolások Fehér liliomszál elnevezésű gyermek-népdalversenyét Idővel ez a nemes seregszemle a néphagyomány további elemeivel is gyarapodott, mint a hangszeresek, táncosok, gyermekjátékok, mesemondás. Sajnos, éppen ebben az évben a hangszeresek és mesemondók hiányoztak, talán azt is jelezve, hogy ez iránt csappant az érdeklődés, tehát a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni ennek a területnek.

Örömünkre szolgált viszont, hogy már csak népdalokkal jelentkeztek a versenyzők, illetve a helyi játék- és tánchagyományok felújításával, közelebb kerülve ezáltal a Kodály által megfogalmazott tiszta forráshoz A győztesek népdallemezeket kaptak ajándékba és ezt szintén jó lenne hagyománnyá tenni a CSEMADOK keretein belül. Évente esetleg egyegy kislemez kiadásával (hiszen lenne felvehető anyag bőven) megoldhatók lennének a jutalmazási gondok a központi szintből a helyi szervezetekig bezárólag. A bolyi (BoT) művelődési ház sem kongott az ürességtől, amiről a helybéliek gondoskodtak, s így jó hangulatban zajlott a versengés. Egyre többen szólaltattak meg bodrogközi és ungvidéki dalokat, ami szintén nem elhanyagolandó tényező. Végül ne feledkezzünk meg a legjobbaktól, Szabó Enikőről, Illés Ivettáról a szólóénekben, a nagykaposi (Veiké Kapusany) és királyhelmeci (Kráf. Chlmec) iskola éneklő csoportjáról, a perbenyiki (Pribeník) iskola gyermekjátékokat felidéző

műsoráról és az Apró Bodrogközi tánccsoportról, bár valamennyi résztvevő és felkészítő pedagógus megérdemelné, hogy a nevük itt szerepeljen, hiszen nem kevesebbet tettek a néphagyományok megismertetése és ápolása érdekében, mint a legfiatalabb generációt is bevonták abba a kulturális folytonosságba, melynek értékmegőrző szerepre döntő fontosságú volt és maradt máig is az emberi tartalmak továbbélésében. Ez a kötődés egy tájhoz, néphez, társadalomhoz a hazafiság alappillére, az otthon tudatának elengedhetetlen feltétele. Jó lenne, ha a jövőben magasabb szinten is folytatódhatna a Fehér liliomszál, s nem végződne a járási döntőkkel.

MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ

Csipkébe

szőtt

álmok

Egy csipkeveröt ma már nemigen van lehetőségünk munka közben megfigyelni. Az olyan személyt pedig, aki akkora mestere a csipkeverésnek, mint a lévai (Levice) Sümegh Vilma néni, alighanem keresve is hiába keresünk, hiszen ö nemcsak ismeri ennek a régi kézimunkának a technikáját, de egyéni mondanivalója is van. Ezeket az elismerő szavakat szakember, dr. Rényi Katalin, a Barsi Múzeum néprajzosa mondta, Vilma néni legutóbbi két kiállításáról. Azt is kifejtette, hogy Vilma néni elsősorban az ornamentika mestere. A díszítőelemeket és a témákat saját maga találja ki. Ebben különbözik a többi csipekeverötöl.

Sümeghék lakásában beszélgetünk. A jellegzetesen mai háztömbi lakásról senki sem képzelné, hogy az a csipkéik szentélye. Az egyik szoba a már elkészült térítőkkel, kifeszített csipkeképekkel van tele, a másik szobában a most készülő darabokat láthatjuk.

— Először ceruzával megtervezem a mintát — avat be Vilma néni a műhelytitkaiba —, a rajzot ráhelyezem a vászonból varrott, fűrészporral kitömött dobra és kigombostűzöm. Ezt csipkézés közben végzem.

Máris mutatja azt, amire a legkíváncsibbak vagyunk: a csipkeverést, melyhez természetesen fonal és orsó is kell. Az orsó vagy vetélő (elnevezése tájegységek szerint változik), egy-egy fonal végén lóg. Üzletben ma már orsót nem lehet kapni. Vilma néni évekkel ezelőtt szerzett néhányat idős asszonyoktól, később saját maga is faragott pár darabot. Egyszerre több orsóval dolgozik.

— Tessék figyelni — mondja, majd tréfásan hozzáteszi —, de jól, mert csalok, mint a bűvész.

Bizony, ujjai olyan fürgén járnak, hogy semmivel sem sikerül többet ellesnem a titkaiból, mint egy bűvésztől. Még akkor se sikerül követni a mozdulatait, amikor igyekszik lassan dolgozni. Pedig közben magyaráz is. Elmondja például, hogy a két gombostű távolságától függ a készülő minta szélessége.

A régi időket is felidézi.

— Textiltervező szerettem volna lenni, ám a háború miatt nem valósíthattam meg az elképzelésem — sóhajtja. — Heten voltunk testvérek, öt fiú és két lány. Édesanyám már elmúlt kilencvenéves, de még mindig egészséges. Külön lakásban lakik. Épp az imént volt itt, hogy a tévében megnézze a műkorcsolyázókat. Amikor már minden testvérem elkerült a háztól, édesanyám azt mond-10