A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-06 / 15. szám
Hallottuk' olvastukláttuk Innenonnan KIÁLLÍTÁS A béke Prágában, a Kultúrpalota csarnokában láttam ezt a kiállítást. A csehszlovák béketanács rendezte neves, hazai képzőművészek közreműködésével. Meglepett az elnevezés, mert hiszen már a belépéskor észrevettem: itt főleg antik, görög szobrok, illetve azok másolatai láthatók. Csak akkor értettem meg a kiállítás elnevezésének jogos voltát, amikor jobban szemügyre vettem a szobrokat. Ugyanis, mindegyik csonkán, megrongáltan maradt reánk a háborúk miatt, mindegyik csak töredék. Persze, a mi képzőművészeink megrajzolták a töredékszobrok eredethű mását, amit a rendezők a torzók mögé helyeztek, s melléjük írók, költők műveiből idézett sorok kerültek. Olyanok, melyek kapcsolódnak a szobrot alkotó művész mondanivalójához, és kifejezik az emberiség békevágyát. Tizenhat töredékszobrot mutattak be ilyen módon. Paioniosz Niké szobra mellé Tolsztoj utolsó nagy regénye, a Feltámadás néhány sora került. Okkal, mert hiszen a szobor, vagyis a test ferde tengelye, az öltözet vitorlaként dagadó redőzete úgy érzékelteti a repülés iránti vágyakozást, mint az író szava az ember reményét a jobb életre. A Kürénéi Vénusz karcsú alakja modern szépségeszményt tükröz elénk, mert az ábrázolt mozgás könnyed, és bámulatos finomságú a női test szépsége. Mellé Juhász Gyula szonettjének — mellyel 1910. május elsején a munkásosztály mellett tett hitet — két sora került: Minden szegények és minden szerelmek / A tavasz tág, szabad fényére jertek! A csarnok külső szélén hat üvegszekrényben gyermekrajzokat láttam. Pionírok alkotásait. Olyanokat, amelyeket az antik, görög képzőművészettel kapcsolatosan készítettek: reliéf-, oszlopfő-, dombormű-, szoborvázlatokat. Örömmel fedeztem fel köztük a vásárúti (Trhové Myto) magyar tanítási nyelvű alapiskola tanulóinak néhány igazán tetszetős rajzát. Hajdú András KÖNYV Joyce Carol Oates: Áldatlan szerelmek Joyce Carol Oates Áldatlan szerelmek című regénye egy Egyesült Államok-beli egyetemi negyed — Woodslee — oktatórétegének életébe enged bepillantani. Az amerikai értelmiség egy töredékének életviteléről ad keresztmetszetet, annak életmódját, vágyait, ábrándjait veszi művészi bonckés alá. Az írónő bizonyos távolságból — iróniával — szemléli figuráit, ez teszi lehetővé számára, hogy elfogulatlan legyen hősei életének, lépéseinek megrajzolásában a köznapiságtól az intimitásig. Az értelmiségi pletykacsatorna keresztmetszetének, a társasági ember társaságbeli belső monológjainak művészi analízise a regény. Ezeknek az embereknek túl sok idejük van arra, „hogy újra és újra elmondják ugyanazt". Irodalmárok, művészek, műkedvelők, egyetemi oktatók közös partykon jönnek össze és beszélgetnek irodalomelméleti és művészi problémákról, egyéniségekről. művészekről, zsenikről — önmagukról. Hiszik, ez nem lépcsőházi pletyka, hiszen magasabb szinten folyik a beszélgetés, ők a lélek emberei, de objektívek, lelkizhetnek. Valójában a túlfűtött karriervágy és a mindennapi presztízsharc mozgatja őket. Részvéttel hallgatják a másik panaszait, hogy azt egy harmadiknak továbbadják, s egyben önmagukat megnyugtassák: nekünk jobban megy. Ténykedésük nem más, mint kétségbeesett harc a státusért, céljuk: minél távolabb kerülni attól a „legalsótól", amit a közvélemény megvet. Jó példa erre Lewis Seidel közeledése Albert St. Denishez, aki az elismertség csúcsán levő öreg költő és éppen környezetének presztízsharca révén kapja meg a maga tömjénjét. Részt vesz az összejöveteleken, felolvasásokon, noha számára mindez rendkívül fárasztó, kimerítő, Lewis Seidel pedig az ő dicsfényében fürdőzve szeretne fölfelé lépni. Az öreget belekényszerítették egy számára hízelgő helyzetbe, melyben azonban ő már bizonytalanul mozog. Tragikus halála után felmerül bennünk a kérdés, vajon csak ő az oka e szerencsétlen végnek? Kovács Tibor SZÍNHÁZ Két „egyfe/vonásos" — operaszínpadon A múlt század végén az olaszországi Sonzogno-cég új operák komponálására serkentő pályázatot hirdetett. A hetven benyújtott mü között ott volt Pietro Mascagni: Parasztbecsület és Ruggiero Leoncavallo: Bajazzók című zenei alkotása is; de e két zeneművet — legalábbis a szóban forgó pályázaton — egymással ellentétes sors érte. A versenykiírás ugyanis kizárólagosan egyfelvonásos operákra vonatkozott, amit Mascagni ügyes » szerzői csellel be is tartott. A szicíliai környezetben játszódó librettó eredetileg két felvonása közé egy, a színpadi történet folyamatosságát biztosító zenei intermezzót iktatott be, s így precízen teljesítette a pályázat kiíróinak feltételét. Meg is nyerte az első dijat, és 1890 májusában a bemutató óriási sikere igazolta a bírálók döntését. Az ugyancsak verista irányzatot képviselő Leoncavallo ennél „ügyetlenebb" volt: önálló prológgal és két külön felvonásban komponálta meg, ezért a zsűri nem foglalkozott e zeneművel. A pályázatot megrendező cég azonban így is fölfigyelt az új operára, amit két évvel később be is mutattak a milánói Scala színpadán, szintén diadalmas sikert aratva. Tulajdonképpen a sors igazságtétele, hogy a Bajazzókat és a Parasztbecsületet a múlt század végétöl mindmáig két egyfelvonásosként, egy színházi estén játsszák világszerte. A közelmúltban például a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház tűzte műsorára, ahol azonban a január végén tartott bemutató váratlan csalódást okozott. Persze, nem Mascagni vagy Leoncavallo hibájából; a már több alkalommal látott színpadi klisékben gondolkodó rendező (Branislav Kriska) és a jellegtelen figurákat megelevenítő énekesek bűne, hogy ez az előadás aligha válik igazán becsületére a társulatnak. Sem a figurákban, sem az áriákban nincsenek jelen a zenébe fogalmazott emberi indulatok, a vágy és az érzelem, illetve a gúny, az átok és a bosszú roppant drámai kontrasztjai. Más szóval épp az, ami a kölcsönös emberi viszonylatokat megelevenítő verizmus sajátja. Az általam látott előadáson a Bajazzókban egyedül Sidónia Ga/doáová-Hal/aková (Nedda) és Juraj Martvon (Tonio) ért fel önmaga tudásához és művészetéhez; míg a Parasztbecsületben csak Magdaléna Blahusiaková (Santuzza) és Oíga Hanáková (Lucia) tudtak kellő hangsúlyt adni szuggesztív erejű drámai szerepeiknek. Kár, nagy kár ezért az elszalasztott lehetőségért, mert e két „egyfelvonásos" általában támasza szokott lenni az operatársulatok repertoárjának. M. P. HANGLEMEZ Bach-kantáták Johann Sebastian Bach műveinek kedvelői igazán elégedettek lehetnek a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kiadói koncepciójával, hiszen a Hungaroton hanglemezeken már olyan müvek kerültek kiadásra Bach gazdag életművéből, mint pl. a C-dúr prelúdium és fúga, az f-moll prelúdium és fúga, az Esz-dúr triószonáta, a d-moll toccata és fúga, a Pastorale című orgonaművek, a János passió, a Kromatikus fantázia és fúga d-moll, a G-dúr partita, a D-dúr toccata és az F-dúr angol szvit című zongoradarabok, az 1. és 2. sz. zongoraverseny, a C-dúr, h-moll, D-dúr (III.) és D-dúr (IV.) szvit, a brandenburgi versenyek stb. A közelmúltban azonban a Bach-muzsika kedvelői valódi lemezkülönlegességnek örvendhettek. Német nyelvű, digitális technikával készült felvételen a „Kávékantáta" és a „Parasztkantáta" hangzik el a kitűnő és érdekes lemezen. A két kantáta Johann Sebastian Bach két legvidámabb müve, hangulatuk a vígoperák (opera buffa) hangulatát idézi. A Kávékantáta mondanivalója meglepő és figyelmeztető: a kávéivás már akkor elterjedt divatját gúnyolja ki pamflet módjára, kissé nehezen érthető korabeli szász dialektusban, melynek megértése még a német anyanyelvűeknek is komoly gondot okoz. „Üdv rád és házad népére, te jó szántóvető" — mondja a másik népszerű Bach-kantáta, a Parasztkantáta szövege a dallammal összefonódva. A kantáta címe némileg félrevezető, ugyanis nem az egyszerű parasztemberek, hanem a földesurak Tránti hódolat kifejezésére íródott. Bach egyik barátja, a szöveg írója felettesének, egy Dieskau nevű földesúrnak kívánt tisztelegni e kantátával, s ö kérte fel Bachot a közreműködésre. E kantáta szövegének megértését is nehezíti a XVIII. század első felében, a barokk költészet idején használt szász dialektus. A két Bach-kantáta kitűnő tolmácsolásban, Laki Krisztina (szoprán), Gáti István (basszus) és Fülöp Attila (tenor) interpretálásában hangzik el a lemezen. A zenei kíséretet a Németh Pál vezette Capella Savaria szolgáltatja. Ez az első olyan magyarországi együttes, mely régi idők zenéjét korhű hangszereken szólaltatja meg. A kiváló szólisták és a kor muzsikáját korabeli hangszerek segítségével felelevenítő zenekar sikeres együttműködésének eredménye ez a kitűnő lemez. Sági Tóth Tibor Ki ne ismerné az orosz matrjoskát? Ezt az élénk színűre festett, szétszedhető babát eredetileg gyerekjátéknak szánták, de mivel annyira kifejezőre sikerült, olyan szemléletesen testesíti meg az orosz népi stílust, hogy emléktárggyá lépett elő. Ma már Zagorszk városában tömegesen gyártják ezeket a világszerte ismert és kedvelt babákat. I ' Szomorú évforduló harminc évvel ezelőtt, 1954. március elsején robbantották fel az amerikaiak a Bikini-szigeteken az első hidrögénbombát. Svájcban hozták forgalomba a képen látható tüskés póknak elnevezett abroncsot, amely tüskékkel ellátott nyolc műanyag karjával mint egy polip öleli körül a kereket, megakadályozva, hogy síkos utakon a gépkocsi megcsússzon. 8
