A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-30 / 14. szám

aminek következtében megszűnik a munkanélküliség. Horthynak és a német hadseregnek repülőket, páncélozott járműveket, lőszereket gyártanak, 1941-ben katonai felügyelet alá helyezik a csepeli gyárat, s a munkások jogait teljesen megnyirbálják. Ám mindezek ellenére 1943 szeptemberében a martinászok sztrájkba lépnek, s a csőgyáriak is csatlakoznak hozzájuk. Leáll a munka. A vezetés tehetetlen, kénytelen követeléseik döntő többségét teljesíteni. Ezután a munkások újra dolgozni kezde nek, de a sztrájk vezetőit letartóztatják.

1944-ben a német megszállás újra lényeges változást hoz a gyár életében. A Weiss család húsz évre bérbe adja a gyárat Hitlernek, s ennek fejében a tulajdonosok Svájcba távozhatnak. De ekkor már egyre-másra zajlanak a különféle szabotázsakciók: lassan dolgoznak a munkások, eldugják az alapanyagot ... Az év végén a sziget déli részén is megindulnak a harcok. Az új bérlők ekkor ki akarják üríteni a gyárat, a szigetet. Megkezdik a gépek, berendezések leszerelését. A munkások azonban eldugdossák a gépek legfontosabb alkatrészeit, majd december 4-én nagyszabású tüntetést szerveznek a kiürítési parancs ellen. A tüntetés ellen kivezényelt katonák tűzparancsot kapnak. A tömeg a himnuszt énekli, s a katonák nem lőnek; vigyázzba állnak. Majd bekövetkezik a sorsdöntő fordulat: 1945. január

9-én felszabadul Csepel és megindul a nagymértékben lebombázott gyár újjáépítése, a gépek visszahozatala. Az év májusában már munkaversenyt szerveznek az akcióhoz csatlakozik több magyar gyár is. A csepeli munkások nyerik meg a versenyt. Gyors ütemben kezdik meg a mezőgazdasági eszközök gyártását. Újjászervezik a gyárat és negyvenhat januárjában a gyár munkásaiból létrejön az üzemi bizottság.

Csepel felszabadulásának emlékét a Január 9 nevet viselő gyári lakótelep őrzi, ahol a gyár több ezer dolgozója lakik. Ma Csepel-sziget lakossága 90 ezer fő. A gyárban tizenhatezren dolgoznak. A felszabadulást követő évtizedek során a gyár kibővült.

1972-ben létrejött a Csepel Művek Tröszt. Ám a hetvenes évek végére ezen a szervezeti formán változtatni kellett: az egyes gyáregységek a termelés rugalmassága érdekében jogilag és gazdaságilag teljesen önállóvá válnak. Tavaly nyáron megszűnt a tröszt és 13 önálló vállalat jött létre.

A tőmondatokban felvázolt közel százéves múltat most a múzeum kiállítótermeiben újra „végigjárjuk". A munkásmozgalom emlékeit őrző múzeumban jutott hely bőven a gyár egyes termékeinek és azok makettjeinek a bemutatására is. Van itt kerékpár-, varrógép-, repülő-, harckocsi- és személyautó-modell, motorkerékpár, lőszer, fűtőtestek, hűtőszekrény és még felsorolni is sok, mi

minden. Ma a 13 vállalat sokféle terméket gyárt.

A Csepel Müvek, pontosabban a tizenhárom vállalat mai munkájáról, elsősorban a KGST keretében folytatott tevékenységéről az Ipari Központban Mocsányi Sándor kereskedelmi vezető tájékoztat.

A tizenhárom önálló vállalatra bontott trösztöt a mi ipari központunk irányítja. Tehát a Csepel Művek elnevezés ma már nem pontos — bár még mi is azt használjuk — sokkal inkább Csepeli Vállalatokról beszélhetnénk. Ezeknek a csepeli vállalatoknak a közös munkáját a vállalatok vezetőiből álló igazgatótanács irányítja. Ipari Központ az igazgatótanács szaktanácsadó testületé.

A csepeli vállalatok külkapcsolata jelentős. Termelésünk 25 százaléka exportra megy, s ennek a 25 százaléknak közel fele a szocialista országokba irányul. Legnagyobb exportpartnerünk a Szovjetunió. Csehszlovákia exportpartnereinek rangsorában a hetedik helyen áll, importban a

6—7. helyen. Csehszlovákiába elsősorban különböző szerszámgépeket, kohászati- és csömegmunkáló gépeket, színesfémkohászati termékeket, vaskohászati féltermékeket szállítunk. A kerékpár és konfekcióipari gépgyárnak is vannak Csehszlovákiával kapcsolatai. Önöktől elsősorban különféle szerszámgépeket és berendezéseket, a transzformátorgyártás részére transzformátortekercseket és vaskohászati termékeket importálunk. A tavalyi évben magasabb volt az exportunk, mint a behozatalunk. Erre az évre a kivitel és behozatal egyensúlyát tervezzük.

— Milyen kereskedelmi partnernek bizonyul a csehszlovák fél ?

— Teljes mértékben megbízhatónak. Már húsz éve stabil, kitűnő a kapcsolat. A két ország vállalatai kétoldalú munkacsoportokban és a KGST keretében is együttműködnek. Vannak közvetlen vállalati kapcsolataink is, igaz, nem sok, de ezeket a jövőben bővíteni szeretnénk. A közvetlen vállalati kapcsolatok a tudományos-műszaki együttműködésre is vonatkoznak. A BEZ Bratislava és a csepeli transzformátorgyár közösen dolgozik egy új transzformátor kifejlesztésén. A bratislavai Munkatudományi Intézet és a Csepeli Irányitás- és Számítástechnikai Vállalatok között is jó az együttműködés. Vagy említhetném a Gépipari Anyagvizsgáló és Minőségellenőrző Intézet együttműködését a Skoda gyár kutatóintézetével. A munkacsoportok a korszerű anyagvizsgálati módszerek területén értek el szép eredményeket. A trencséni UMOV és a mi kerékpárgyárunk például közösen fejlesztett ki ipari vasalógépeket. E kölcsönösen előnyös együttműködések alapul szolgálnak arra, hogy további kapcsolatokat fejlesszünk ki más csehszlovák vállalatokkal is.

ZOLCZER JÁNOS

A szerző felvételei

Emberi sorsok

ÁTNEVELNI, JÓ ÚTRA SEGÍTENI

A múlt év bűnözési adatairól s az ezekkel kapcsolatos tapasztalatokról, valamint a fiatalkorúak bűnözésének tavalyi alakulásáról számolt be a közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján, a Főügyészség vezető munkatársainak jelenlétében, dr. Járt Bencura, az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának elnöke. A statisztikai adatokkal, illetve a leszűrhető tanulságok megszívlelendőségének igényével készült oknyomozó felmérés lényege két gondolatkör köré csoportosítható. Az egyik: a közrend és a közbiztonság helyzete — néhány kirívó esettől eltekintve — továbbra is jó; míg a másik, ugyancsak fontos észrevétel kimondottan gyakorlati jellegű. Az igazságügy és a bűnüldözés szerveinek vezető dolgozói arra hívták fel a figyelmet, hogy a bajt nemcsak orvosolni, hanem elsősorban megelőzni ajánlatos. Bíróságaink és ügyészségeink köznapi munkájában ez annyit jelent, hogy a kívánt megelőzés leghatékonyabb eszköze a fiatalkori bűnözés okainak felderítése.

A bűnözés általános adatait vizsgálva elmondható, hogy a legjelentősebb csoportot továbbra is a vagyon elleni törvényszegések alkotják. Vonatkozik ez mind a személyek javait, mind a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményekre. Az elemzések azt mutatják, hogy a társadalmi tulajdont károsító törvényszegő cselekmények jelentős részét — a korábbi esztendőkhöz hasonlóan — az ellenőrzés fogyatékosságait kihasználva követik el. Az ilyen jellegű esetek együttes tanúlsága, hogy sokhelyütt a szükségesnél jóval kevesebb figyelmet fordítanak a társadalmi tulajdon őrzésére, ennek szervezeti és műszaki feltételeire. A társadalmi tulajdon és a személyi vagyon elleni cselekmények sorában megszaporodtak a lopások, főként a betöréses jellegűek. Ebben jelentős szerepet játszik, hogy sokan otthon tartják készpénzüket, értékeiket és nem élnek a korszerű technika nyújtotta védekezési lehetőségekkel; sőt még a zárak biztonságára sem fordítanak kellő gondot.

Figyelmeztető jel, hogy a kisebb-nagyobb szabálysértők és a bűnelkövetők körében növekszik az alkoholos állapotban végzett cselekmények száma. Különösen az erőszakos és a garázda tettek jelentős részének hátterében lelhető fel sűrűn az ittasság, ami szakértői vélemények alapján: szinte megsokszorozza a bűnelkövetéssel párosuló érzelmi elemeket és indulati indítékokat. A közlekedési bűncselekmények tavalyi statisztikája szintén romlást mutat. Ennek keretében emelkedett az ittas vezetések száma, s ezzel egyenes arányban gyarapodott a cserbenhagyásos gázolások aránya is. Mindez a közúti ellenőrzések sűrítésének szükségességére, az eddiginél nagyobb szigorra és a közlekedési morál fokozására irányítja a figyelmet.

Az összes bűncselekmények mintegy harmadát már büntetett előéletű egyének követték el, de nem kevésbé elgondolkoztató egyben az is, hogy az elmúlt esztendőben elkövetett törvényszegések mintegy tíz százaléka fiatalkorú bűnelkövetők terhére írandó. Mindkét észrevétel megkülönböztetett súllyal hívja föl a figyelmet arra — hangsúlyozták a szlovákiai igazságügyi szervek vezető dolgozói —, hogy a bűnözés tanulságait, annak kialakulási lehetőségeit az állami, gazdasági és társadalmi szerveknek együttesen kell elemezniük.

A fiatalok bűnözésének alaposabb vizsgálata pedig külön feladatként tűnik föl. Már csak azért is, mert kétségtelen, hogy az ifjúság zöme szorgalmasan tanul, dolgozik, értelmes életet él; jól beilleszkedik a családi, iskolai vagy munkahelyi környezetbe. Ugyanakkor azonban okvetlenül beszélni kell azokról a tizenévesekről is, akik rossz társaságba keverednek, óraszámra az utcákon lődörögnek és előbb-utóbb a bűnözés zsákutcájába tévednek.

A kiskorú tettesek bűnözési formáit tekintve megállapítható, hogy a galeribűnözés általában visszaszorult, ehelyett a bűnelkövetők három-négy főnyi csoportjai szánják rá magukat a leggyakrabban garázdaságokra, lopásra vagy egyéb vakmerő tettekre. Bíróságaink erre vonatkozó vizsgálatai alapján a legtipikusabb esetek közé a gépkocsik, hétvégi házak feltörése és fosztogatása, illetve a munkahelyen, a munkásszállón vagy a szakipari-tanuló intézetben elkövetett tolvajlás tartozik. Viszont csalás meg sikkasztás — érthetően — kisebb arányban fordul elő, hiszen a tizenéveseknek erre általában még nincs lehetőségük.

A fiatalok bűnelkövetéseinek okai között első helyen változatlanul a rendezetlen családi körülmények állnak. A tizenévesek a feszültséggel teli környezet, a bizalmatlanság, továbbá az italozás, durvaság és a rossz példa más megnyilvánulásai láttán érzelmileg elhidegülnek; magukra maradnak és nem találják meg igaz helyüket. Innen tulajdonképpen csak egyetlen lépés kell ahhoz, hogy „sorstársakat" keressenek — s máris fennáll a törvénnyel való szembekerülés veszélye.

Pedagógusok, pszichológusok és egyéb szakemberek fölmérő jellegű s elemző vizsgálatai megállapították, hogy minden fiatalban egyformán ott lappanganak a serdülőkor sajátosságai: az öntudatosodás, a függetlenségre való törekvés, a romantika és a kockázatvállalás iránti vágy; ám mindez csupán akkor sodorja őket a lejtőre, ha e természetes vágyak kiélési lehetőségeit a család, az iskola vagy a munkahely nem képes megteremteni. A fiatalkorú bűnelkövetők körében viszonylag magas a cigány származású tettesek száma; elgondolkoztató viszont, hogy a többi elítélt jelentős hányada megfelelő, Vagy az átlagosnál is jobb anyagi körülmények között élt, ami azt jelenti, hogy szüleik túlságosan is bőkezűen támogatták őket.

Az ügyészségek és a bíróságok minden eddiginél határozottabb fellépésére lesz szükség ahhoz, hogy mielőbb csökkenteni tudjuk a bűnözés általános statisztikai adatait, ezen belül pedig a fiatalkorúak bűnelkövetéseinek számát. A szocialista törvényesség elveinek gyakorlati megvalósítása az ügyészségek és a bíróságok feladata. A fiatalokkal szembeni ítélkezés pedig külön körültekintést igényel. Esetről esetre a bírósági büntetőtanácsok, illetve a gyámhatósági felügyeleti szervek dolga eldönteni például, hogy a vádlottak padjára került fiatal rögtön szabadságvesztést, vagy egyelőre „még csak" más javító-nevelő intézkedést érdemel-e?! A szigorúbb vagy enyhébb — ám minden esetben.igazságos! — büntetések együttes célja: odafigyelni a „problémás" serdülőkorúakra. A hamis romantika vagy a kalandvágy helyett az értékes jellemformáló és erkölcsi tartást adó érzelmi kapcsolatok erősítése a cél. Természetesen, ennek szilárd alapjait főképpen a családokban, de nem kevésbé az iskolai vagy a munkahelyi környezetben kell keresni.

17