A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-30 / 14. szám
Budapest — Csepel Művek. Már a sziget is egy kisebb várost képez a városban, sőt a gyárról is elmondható ugyanez. Az alkalmi látogató kíséret nélkül bizony eltévedne a régi gyárépületek kuszaságában. Megkeresem az igazgatót. Kovács Lászlót, aki örül sze. Itt a szakszervezeti élet és a munkásmozgalom mindig élénk volt. Harcos kiállás jellemezte a csepeli munkásokat, ezért is kapta gyárunk a „Vörös Csepel", majd az „Acélsziget" elnevezést. Bizonyára sokan ismerik a Hidas Antal vers-dalát: „Vörös Csepel vezesd a harcot, /Váci út felelj neki!". Ez jellemzi az itteni munkásmozgalmat a századelőn. 1905— 1907 között például az orosz cárnak szállítandó 25 millió darab lőszer gyártását, a gyár dolgozói bojkottálták: sztrájkba léptek, így akarták sea látogatásnak, és készségesen tájékoztat, szinte egy szuszra mondja el a gyár történetét, munkásmozgalmi hagyományait: — A gyár munkásmozgalma a magyar munkásmozgalom szerves régiteni orosz munkastestvereik harcát. Még a polgári demokratikus fórra dalom győzelme előtt {1918. október 30.) a gyárban munkástanácsok alakultak. November 22-én megalakult a Magyar Kommunista Párt s rá néhány nappal itt már létrejött a helyi szervezet. Harcuk egyre fokozódott. Az 1919. március 18-án tartott nagygyűlésen a bebörtönzött kommunisták szabadonbocsátását és a Tanácsköztársaság kikiáltását követelték. Később a gyár dolgozóiból szervezett Vörös Gyalogezred fegyverrel a kézben vett részt a Tanácsköztársaság védelmében. A Tanácsköztársaság leverése után ismét az alapító gyártulajdonos Weiss Manfréd és családja kezébe került a csepeli gyár. Megkezdődött a kommunisták üldözése, ám a csepeli szervezetet nem sikerült felszámolnia. Továbbra is harcoltak a társadalmi igazságtalanságok ellen. 1934-ben a nagy letartóztatások idején megszervezték az úgynevezett „vörös-segély" akciót: anyagilag is támogatták a letartóztatottak hozzátartozóit. Az 1935-ös év lényeges változást hoz a gyár életében: a Weiss család egyre több hadi megrendelést vállal. Sri