A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-06 / 2. szám
John Travolta az egykori világhíres diszkó- és filmsztár neve néhány éve már-már feledésbe merült. A fiatalok egykori kedvence és menedzserei azonban nem töltötték tétlenül az elmúlt esztendőket: Travolta újjászületve, pazar, deltás izmokkal, banánfrizurával s a nyolcvanas évek férfi szex-szimbólumának minden egyéb kellékével felruházva jelenik meg közönsége előtt Életben maradni című új filmjében. Nemcsak külső megjelenésével, szellemiekben is újjászületve szeretne a világ színe elé lépni: egy ideje franciául tanul, elkezdett hegedülni és a pilótamesterséggel ismerkedik. A Kárpátokban levő PajStun várába sétaút is vezet, de a hegymászó a „rövidebb" utat választotta. (Kontár Gyula felvétele) Egy lépést se — szatyor nélkül. MIÉRT JANUÁR 1. AZ ÉVKEZDET? • HOGYAN „KÉSZÜL" AZ IDŐ? KALENDÁRIUM - KALANDOZÁS Az a természetesnek látszó tény, hogy január elsejével új év kezdődik, egyáltalában nem természetes, hanem régi, és csak európai beidegződés; a kétfelé tekintő ősi római istenről lanusról elnevezett január hónap első napja voltaképpen egy súlyos zűrzavar emlékét őrzi. Az ókori népek kezdetleges „naptár"-a először az évszakokat választotta el, hogy azután fokozatosan szerepet adjon a hónapnak, a hétnek. A Nap feltételezett mozgása és a Hold alakjának havonkénti váltakozása már a primitívnek mondott társadalmi csoportokat is foglalkoztatta: a dél-európai ősemberek 35 ezer évvel ezelőtt csontdarabokra karcolták fel a holdfázisokat; időszámításunk előtt háromezer évvel pedig az ókori Egyiptomban, Kínában és Indiában már napórákat használtak! Ezek gnomonja, azaz árnyékot vető rúdja nemegyszer hatalmas obeliszk, amelynek készítése és beállítása külön tudomány volt — mint ahogy a később készült víz- és homokóráké szintén. Természetesen, az egyik edényből a másikba átfolyó víz, a pergő homok tájékozódást nyújtott, de pontos időt nem. Arra viszont nincs pontos adatunk, hogy mikor és hol, kik készítették az első mechanikus órákat; csupán annyit tudunk, hogy a tizenharmadik század végén tűnnek föl, s az akkori műszaki ismeretek csúcsát képviselik. Minden város azonban a maga idejét: a nap delelését tartotta mérvadónak, ezért ezek az órák úgy készültek, hogy egyetlen mutatójuk huszonnégy számot járt körbe, a számok közt egyenetlen távolságokat téve meg. Őseink ugyanis azt gondolták, hogy nyáron egyszerűen hosszabb egy óra, mint télen ... A Bratislavai Városi Múzeum óragyűjteményét nézegetve araszolgatva lépegetünk előre az ódon falak között dr. Eduard Fittich kandidátussal, a Szlovák Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének munkatársával, aki az időszámítási és naptárszerkesztési kérdések nagyszerű ismerője. Az elmúlt századok híres pozsonyi órásmestereinek szinte egyedi műalkotásoknak is beillő óráit nézegetve arról társalgunk: vajon hogyan is „készül” az idő?... — Az östársadalmak időszámítását a földrajzi viszonyok befolyásolták — mondja a tudós. — A kereszténység előtti skandinávok például tíz, egyenként harminc napos hónappal számoltak, de hogy mit tettek a fennmaradó hatvanöt nappal, az mindmáig sem világos. Az asszír időszámitási rendszerről viszont ékírásos táblácskák vallanak: számukra a hónap akkor kezdődött, mikor az égen megjelent a halvány holdsarló, számukra ezért a hétköznapok is estefelé kezdődtek. A hagyomány szerint a rómaiaknál Numa Pompilius király vezette be a 355 napos, tizenkét hónapra osztott holdévet. A páros számoktól való babonás irtózásuk miatt egy-egy hónapjuk 29 vagy 31 napból állott a február kivételével, amely 28 napot számlált. Ehhez két esztendőnként, mesterségesen, szököhónapot" iktattak be, amely felváltva 22 vagy 23 napot számlált. Igen ám, csakhogy ez a naptár is késett, és Julius Caesar korára ez az elmaradás már 67 napot tett ki! A császár parancsára ezért bevezették egy korábban élt alexandriai tudós: Eratoszthenész javaslatát, aki a 365 és egynegyed napos évet, a 30 és 31 napos hónapokat, illetve a négyévenkénti szökőnapot javasolta, amelyet a kurtán maradt februárhoz illesztettek. Ez volt az „annus confusus", azaz a zavaros év, amikor i. e. 47-ben egy 445 napos évvel pótolták az elmaradást, az úgynevezett póthónap pedig eltűnt a süllyesztőben. Az év kezdete akkor csúszott vissza a „mi" január elsejénkre... és a keresztény világ másfélezer évig egészen jól megvolt a Julian-naptár 365 és egynegyed napos évével, mígnem kiderült, hogy ez az időszámítás is pontatlan, mert a „tropikus év" a valóságban valamivel rövidebb: 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. A caesari reform tehát 11 perccel és 14 másodperccel hosszabb évet produkált. Ez ugyan semmiségnek tűnik fel, de az idők során Európában kezdtek rájönni, hogy ez az eltolódás kizökkentette „tengelyéből" az időt. Ezért a tridenti zsinat felhatalmazta az akkori egyházfőt: XIII. Gergelyt az időszámítás újbóli megreformálására. Gergely neves szakembereket: Claviust, a hires matematikust és Liliust, a kalábriai csillagászt jelölte ki e feladat elvégzésére, majd 1582. február 24-én kelt bullájával elrendelte, hogy azon év október 4-ét, csütörtököt október 15-e, péntek kövesse ... Itália, a spanyolok, a portugálok, a franciák és a németalföldi katolikusok nyomban elfogadták a Gergely-reformot; a pozsonyi diéta azonban csak öt évvel később, 1587-ben csatlakozott e reformhoz. A protestáns országok még nehezebben adták be derekukat a „pápista" naptárnak, és Anglia csak az 1700-as évek közepén vetette el a Juliánnaptárt; a görögkeleti országok pedig ennél is makacsabbul kitartottak. Szovjet-Oroszországban a Népbiztosok Tanácsa 1918. február 1 -én fogadta el a nyugat-európai naptárt, a Gergely-naptár szerint tehát február 14-én. Ismeretes módon az Auróra történelmi ágyulövése 1917. október 25-én este kilenckor adott jelt a Téli Palota ostromára — ezt ünnepeljük november hetedikén, ám továbbra is októberi forradalomnak mondjuk. — Hála Clavius és Livius zsenijének, 3 300 év múlva fog elkésni egyetlen nappal a Gerpely-naptár — mondja a csillagok állásának avatott tudósa. — A szakemberek mégsem egészen elégedettek vele, mert a hétnapos hét, illetve a hónapok váltakozó hossza miatt az év sohasem kezdődhet ugyanazzal a nappal, igya negyedévek hoszsza sem pontosan ugyanaz; és a holdhónap emlékét idéző „kövület" maradt a húsvét komplikált „mozgása" is a naptárban. Elégedetlenségre még sincs okunk, mert 4 882-ig csak egy nappal késik a szökőévek és a „sima" esztendők jelenlegi rendszerén alapuló, mai naptár. Persze, a számítógépes, ébresztőszerkezetes kvarcórák korszakában kinek is jut eszé be a naptár kialakulásának történetén tűnődni? Legföljebb csak szilveszterkor gondolunk az ilyesmire, vagy az ideihez hasonló szökőévben, amikor majd egy nappal később kapjuk kézhez jövő havi fizetésünket... Dehát az utókor többnyire hálátlan egy kissé: az eszközt nézi, nem az alkotókat... M. P. Fotó: Prandl Sándor 9
