A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-23 / 13. szám
Képriport SZLOVÁKIA FŐVÁROSÁRÓL Gál Sándor: CSEREHÁTI KRÓNIKA II. Csanda Sándor: BÉL MÁTYÁS Alabán Ferenc írása DUBA GYULA TANULMÁNYKÖTETÉRŐL Zolczer János: AZ „ACÉLSZIGETEN" A Hét galériájában: ROSKOVÁNYI ISTVÁN Címlapunkon D. HAVRAN felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiame n. p., Ko§ice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: VydavateTstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. Immár sokéves gyakorlat, hogy március végén a pedagógusokat köszönti a társadalom: a tanítványok virágokkal és meghatódott pillantásokkal vegyülő szavakkal, a szülök hálával elegy kis szorongással (vajon a mindennapok körforgásában megtettek-e mindent azért, hogy segítsék a tanítóságot annak nehéz és felelősségteljes munkájában?); a politikai élet és a közoktatás vezetői viszont elismeréssel s kitüntetésekkel. A sajtó pedig ? Az újságok meg a tömegtájékoztatási eszközök rájuk irányítják a figyelmet, felmutatva egyben azt is, hogy a fővárostól Ágcsernyőig (Cierna nad Tisou) mekkora szüksége van reájuk az egész országnak. Erről, de az oktatásügy egyéb időszerű kérdéseiről nyilatkozott lapunknak dr. Fodor Zoltán, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztályának vezetője. — Osztályvezető elvtárs, ha most nem szóban beszélgetnénk, hanem egy tanítónapi köszöntő megírására kérném, akkor vajon mit vetne papírra — mondjuk — az ilyen tárgyú hétvégi levélben? — Őszintén szólva, sohasem voltam az egyoldalú, tehát csupán a pozitívumokat hangsúlyozó köszöntők híve. Nem, mert helytelennek tartom, hogy a köznapi gondok sokaságában, vagy esetleges elmarasztalások a bírálatok után az esztendő egy kiemelt napján — esetünkben március 28-a kapcsán — minden meglévő problémát félretéve pusztán dicsérő szavak hangozzanak el. írásomban arra figyelmeztetnék hát, hogy az őszinte hála és a köszönet megfér a tanítói munka lényegét érintő igazsággal. Azzal, hogy az oktatási folyamat eredményességének emelése mennyire lelkiismereti és szakmai próba elé állítja a tanítókat és nevelőket, hogy az egyre fokozódó követelményekkel csupán úgy lehet lépést tartani, hogy a tantervi és szülői elvárásokkal egyenes arányban növekszik a pedagógusok odaadása és leleménye, nagyobb erőfeszítése, önállósága és alkotó kedve. Okvetlenül szólnék ellenben arról is, hogy az 1976 óta eltelt esztendők folyamán vitathatatlanul javult az iskolák oktató-nevelő munkája, és ebben a pozitív tartalmi változásban, természetesen, a tanítóságé az elsődleges érdem. Az oktatási reform bevezetése óta eltelt időszak bebizonyította, hogy az egyre növekvő követelményeknek csak egyre növekvő felelősséggel és hivatástudattal, az állandó önművelés igényének szem előtt tartásával tehetnek eleget a pedagógusok. Vonatkozik ez a nemzetiségi iskolákra is, ahol a szülők rokonszenvének megszerzése és megtartása főképpen az oktatói-nevelői munka színvonalától s eredményességétől függ. És végül, de nem utolsósorban, kitérnék arra a gondolatra is, hogy az embert formáló pedagógus akarva-akaratlanul tanítványainak példaképévé válik, ami minden pedagógustól emberi helytállást és aktív közéleti magatartást igényel. — Gondolom, gyakorló tanítóként kezdte pályáját. Életének ebből az időszakából, használható pedagógustapasztalatként, mit mentett át mai munkakörébe ? — Pályafutásomat valóban tanítóként kezdtem. Akkoriban is. most is elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy az oktató-nevelő munkában következetesen tekintettel legyünk a tanulók életkori sajátosságaira. Arra, H IVATASTU D ATT AL, FELELŐSSÉGGEL hogy a gyermeket ne „kis felnőtt"-ként kezeljük, hanem a korához és a teljesítőképességéhez alkalmazkodva foglalkozzunk vele mind az iskolában, mind otthon. Természetesen, a tantervek és a tankönyvek összeállításában is ennek a követelménynek kell előtérbe kerülnie. Csak Így előzhető meg a tanulók túlterheltsége, amiről eléggé sok szó esik mostanában. Ennek okait keresve általában az iskolát, a pedagógust szokás emlegetni, de kevés szülő gondol arra, hogy a túlterheltség, a fáradékonyság vagy a fásultság egyik forrása éppen az lehet, hogy a tanulónak mindenkor és minden tantárgyból — lehetőleg — csak egyest „szabad" kapnia ... — Interjúnk apropója az idei tanítónap, remélhetőleg, mégsem tűnik majd ünneprontásnak, ha komolyabbra fordítva a szót beszélgetésünket konkrétabb témákhoz kötjük. Kézenfekvőnek, aktuálisnak tűnik föl például a kérdés, hogy a csehszlovákiai iskolaügy rendszerének egészében vajon hogyan látja a nemzetiségi iskolák jelenlegi helyzetét és jövőjét ? — Hazánk iskolarendszeréről beszélve, szinte minden alkalommal külön hangsúlyozzuk, hogy a nemzetiségi iskolák a csehszlovák iskolarendszer szerves részét alkotják. A jelenleg már több évtizedes hagyományra tekintő magyar, ukrán és lengyel tanítási nyelvű iskolák egyértelműen a CSKP nemzetiségi politikájának helyességét bizonyítják. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya hazánk minden polgára számára az anyanyelven való művelődés jogát biztosítja. A nemzetiségi iskolák fenntartása, illetve az anyanyelven történő művelődés és ismeretszerzés egyben tehát az erre vonatkozó alkotmányos jog gyakorlását is jelenti. Ez a tény, társadalmi és politikai alapelvként, benne él a mostanában gyakorta szóba kerülő új iskolatörvényben is. Fontosnak tartom kihangsúlyozni politikai és társadalmi rendszerünk demokratizmusát, mely szerint egyedül a szülök döntenek abban a kérdésben, hogy gyermekük számára milyen tanítási nyelvű iskolát választanak. A nemzetiségi iskolák jövője tehát egyértelműen és elválaszthatatlanul összefügg majd a szülők ez irányú igényeivel. — Milyennek ítéli meg a nemzetiségi, pontosabban a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban folyó oktatói-nevelői munka színvonalát? — A tanulók teljesítményét értékelő ellenőrzések és felmérések aránylag egyértelműen bizonyítják, hogy ezek az iskolák hasonló eredményeket érnek el, mint hazánk más tanítási nyelvű iskolái. Alaposabb vizsgálódás során azonban kitűnik, hogy a megközelítőleg azonos körülmények és eredmények mellett, bizonyos szubjektív tényezőktől függően, bőven vannak az átlagosnál sokkal jobb eredményeket felmutató iskolák, ám előfordul ennek fordítottja is. Ez egyébként 2
