A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-16 / 12. szám
—mm----w— a kíváncsi arra, hogyan él egy ország, nézze meg a K m piacát! — hangzik a mondás. Nos, a kambodzsai m m helyzettel való ismerkedést ajánlatos Phnom Penh pim m acán kezdeni, például a város központjában, a két nagy m M sugárút kereszteződésének közelében lévő „kis pi—■*---------*- acon". Méghozzá korán reggel, nyitáskor! Taxi hiányában foghatunk egy kerékpáros riksát — pedállal hajtott háromkerekű sziklót — és néhány rielért a piac bejáratáig vitethetjük magunkat. (A riel kambodzsai pénz, hivatalosan nyolcat adnak egy dollárért, a feketepiacon állítólag ennek több, mint a négyszeresét!) Az ötperces sziklózásért egy kambodzsaitól 1 —2 rielt kér a pedálozó riksás, az európaitól ötöt. Hatkor érdemes a piacon lenni, húsárusoknál. A piacbiztos ilyenkor ad jelt a henteseknek, hogy kezdhetik a trancsírozásf. A két-három négyzetméter alapterületű fabódékban, a pulton és a földön késekkel, baltákkal nekiesnek a fél disznók, hatalmas bivalydarabok feldarabolásának. Kapható itt sertéskaraj, velő, máj, zsírszalonna; persze, aki válogat, jobb ha maga mutatja meg, mit vágjon ki a hentes a sertésből. S még mi minden A PIACRA Emberi sorsok NEGYEDMILLIÓ A BONBONOSDOBOZBAN (Folytatás lapunk 10. számából.) Janda rendőr százados másnap reggelre csoportértekezletet hívott össze, ahol munkatársaival együtt megállapodtak abban, miszerint ebben az egész lakásbetörési és pénzeltűnési históriában az tűnik a leggyanúsabbnak, hogy az ajtókon meg az ablakokon az erőszakos behatolás legcsekélyebb jelei sem észlelhetők, s az ajtózár is teljesen érintetlen, úgyhogy a tettes sem tolvajkulcsot, sem egyéb erőszakot nem alkalmazott a szekrény aljában tartott, bonbonosdobozba rejtett 250 000 korona elemelésekor. Szó, ami szó, a csoportvezető tanácstalannak tűnt, de a nyomozási csoport többi tagjának sem jutott eszébe használható ötlet. Csupán egyvalami volt nyilvánvaló: hogy a tettes biztosra ment, s alig néhány percet tartózkodott Szórádék lakásában. — Egyetlen lehetőségünk van: a tettest a mérnök családjában, vagy közvetlen környezetében keresni! — zárta le a meddő időtöltésnek látszó kapható Phnom Penh piacain! Természetesen banán, papaja, ananász, édesburgonya, rizs, sokféle konzerv, ruhaanyag, óra (Seiko, Longines), ezüst- és aranyékszer, Hi-Fi-torony, videokészülék, színes televízió. A tévéadásokat január 7-én a Pol-Pot diktatúrát felszámoló függetlenségi győzelem ötödik évfordulóján kezdték meg. A piacon főtt teknösbéka éppúgy kapható, mint Thaiföldről származó japán moped, vagy dobozolt Heinekken sör... Az árak magasra szöktek, de rizsből és a legalapvetőbb élelmiszerekből jut mindenkinek, elfogadható áron. Egy minisztériumi beosztott havi 120 riel fizetést kap, a textilgyári munkás 500 rielt is megkeres. Egy fürt — kb. egy tucat banán 5 riel, a rizs olcsó, de a hús kilója 30, sőt 80 riel! November elején késtek a Mekongon Dél-Vietnambój érkező krumpliszállítmányok, ezért 1 5 rielt is kértek kilójáért, amikor megjöttek a bárkák, feléért kínálták. Kambodzsában ma senki sem éhezik és a rizstermésről azt írta a phnom-penhi újság, hogy jó termésre számítanak. Ha nem jött volna a nagy árvíz, és a pusztító tájfun, akkor rekordtermés lett volna. Valamikor ez a vidék és Vietnam déli része volt Indokína „rizses tálja". Kambodzsa rizsexportáló ország volt — 1969-ben 2,2 millió tonnás terméssel. Ha a jelenlegi ütemben növekszik a rizstermelés, néhány éven belül túlszárnyalhatják ezt, és akkor Kambodzsa újra rizsexportáló lesz! Pedig tavaly még a vietnami és az UNICEF rizsszállítmányok segítették a kambodzsaiakat az éhezés elkerülésében. Nemcsak a piacon pezseg az élet. Az éttermekben — a Szamaki hotelben, vagy a különleges ínyencségeket kínáló kínai vendéglőkben — ajánlatos jó előre helyet foglalni. De akadnak kis sörözőfélék, ahol kambodzsai, vietnami és kínai ételeket olcsón fogyaszthat a vendég. Ehhez azonban már némi helyismeretre van szükség. Egymás mellett sorakoznak a kovácsok és a fogászok (fogat húz, fúr — lábpedálos fúróval — töm, aranykoronát készít), gumijavitók és kerékpárszerelők, állami ajándékbolt és magán rádiójavító műhely. A tulajdonos az üzletben lakik, ám akadtak már néhányan, akik az ötemeletes bérházak tetején építettek maguknak házat — nádfonatból. Phnom-Penh a 60-as években még Kelet-Ázsia Párizsa volt, nyílegyenes utcákkal, fényes üzletekkel. Lón Nol 1970-es hatalomátvétele után marikanizálódott, Pol Pót diktatúrája pedig szabályosan „kilakoltatta" a 700 ezres fővárost. Amikor öt évvel ezelőtt a vietnamiak segítségével megdöntötték a közel kétmillió kambodzsai halálát okozó diktatúrát, nagyon lecsökkent Phnom Penh lakosainak száma. Öt évig tartott, hogy „Szent Bertalan éjszaka" után a kitelepítettek lassan visszatértek a fővárosba, és sok falusi is itt próbálja meglelni a szerencséjét (akár annak árán is, hogy sertéseket tenyészt a háztetőn)... Az öt évvel ezelőtti lakásbőséget lakáshiány váltotta fel, s arra még nincs ereje a városi tanácsnak, hogy ellenőrizze: ki hogyan, mire használja szobáit, a lakást. Hiszen már félmillióan élnek Phnom Penhben! Mindenesetre ha sziklóval végighajtunk a széles Son Ngoc Minh sugárúton, nyüzsgő élettel találkozunk, zsúfolt buszokkal és motorkerékpár-vontatta kétkerekű személyszállító platókkal — és persze közlekedési rendőrökkel, akik új, sötétkék egyenruhájukban izzadva irányítják a forgalmat a trópusi hőségben. SEBES TIBOR megbeszélést, majd hozzáfűzte: — Holnap reggelre tudni akarok mindent az egész famíliáról. Jó lenne, ha a járőrök is nyitottabb szemmel járnának a tetthely környéki kocsmákban, mert negyedmillió korona és ráadásul néhány ékszer, az olyan zsákmány, amivel minden lator szívesen eldicsekszik a sajátjai között. Nézzetek körül Szórádék nyaralójának tájékán is, hátha az ottani szomszédság nyomra vezet bennünket... No, oszolj fiúk, és munkára fel! — fejezte be élénk hangon utasításait a százados; ő maga pedig nekifogott, hogy lajstromot készítsen azokról az emberekről, akiknek közvetve vagy közvetlenül, de közük lehet az összeg eltűnéséhez. Azután tollat vett elő, s az így nyert mozaik adatait számítógépes feldolgozásra alkalmas nyomtatványokba jegyezte. 5 Még aznap kiderült, hogy alig egy macskaugrásnyira Szórádék hétvégi házától Ján Kolanda nyaralója áll, azé a Kolandáé, aki lakásbetörések vádjával többször állt már bíróság előtt. A százados és két kísérője azonnal a helyszínre siettek. Kolanda nem örült különösebben a hívatlan vendégeknek. Kimérten, de udvariasan viselkedett. — Hol volt az elmúlt hétvégén, Kolanda úr? — Itt kint. Igaz, szombaton leugrottam a kocsmába sörért, de aztán féldecizés is lett a dologból... A kocsraáros igazolta Kolanda szavait, aki így valóban ártatlannak bizonyult. Ám itt a kocsmában derült ki az is, hogy Szórádék házvételi tervéről távolról sem csak a család, hanem az egész környék tudott. A kocsmáros szerint: csupán az nem értesült a dologról, aki süket, vagy egyszerűen nem érdeklődik az ilyesmik iránt. 5 A századost üzenet várta az íróasztalán: jöhet a számítóközpontba, a gép időközben kiértékelte az általa kitöltött nyomtatványokat. Janda átment a kapitányság túlsó szárnyának egyik irodájába, ahol gyorsan átfutotta a frissen kapott adatokat, aztán sarkonfordult és az irattárba sietett. — Mi ez, tűz van ? — mosolyodott el az irattárban szolgálatot teljesítő tiszt a százados szapora léptei láttán. — Még nem ég, de már nyomon vagyok! — vette a lapot Janda. — Keresd ki a tavalyelőtt tárgyalt Pavtík-ügy valamennyi anyagát! Alig néhány perccel később a csoportvezető már kezében tartotta a kért keményfedelű irattartót. — Ha magaddal viszed az egész paksamétát, itt írd alá! — mondta az irattár kezelője, de Janda tudta ezt önmagától is, úgyhogy mire kollégája a mondat végére ért, ö már régen odakanyarintotta nevét a kölcsönzési nyilvántartásba, és indulásra készen ott állt az ajtóban. Janda a reggeli értekezletet körkérdéssel kezdte: — Ki emlékszik közületek a Pavlik-ügyre ? — Arra a flótásra, aki a tizenegy éves fiát küldte lopni? — kérdezett vissza valaki a nyomozótisztek közül. — Igen! — vágta rá a csoportvezető, majd fakó, eresztett hangon folytatta: — A számítógépes adatelemzés alapján kiderült, hogy ez a gyerek nevelőintézetbe került ugyan, de az öccse és a Szórádék fia egy osztályba járnak. Pavlik most valószínűleg ezt a srácot biztatta föl arra, hogy lopja el osztálytársának lakáskulcsát. Véleményem szerint a'fiú teljesítette apja kérését, aki a hétvégén saját kulccsal, kényelmesen és zavartalanul behatolt Szórádék lakásába s eltulajdonította a negyedmilliót. — Elképzelésnek, nyomnak tökéletes, dehát mindez csak feltevés — tamáskodott valaki a kollégák közül. — Egyelőre igen. De jó indok arra, hogy alaposan a körmére nézzünk Pavlíknak. Ha akár csak egy fél órányi időről nem tud számot adni péntek és hétfő között, azonnal hozzátok őt ide nekem! — zárta le a megbeszélést Janda. § A feltevés délutánra alapos gyanúvá erősödött: Pavlík alibije meglehetősen zavaros volt; ráadásul az is kiderült, hogy a Szórádék gyereke pénteken „elveszítette" lakáskulcsát. De mert félt a veréstől, nem merte ezt otthon bevallani, a mit sem sejtő szülőkkel együtt ö is elutazott a nyaralóba, hétfőn pedig az iskola ruhatárában, csodák csodájára, megtalálta az eltűnt kulcsot. § — Foglaljon helyet, Pavlík úr! — mutatott egy székre a százados. — Tessék, miről van szó? — kérdezte vakmerő nyugalommal Pavlík. — Mondja el nekem, mit csinált péntek dél és vasárnap éjfél között. Pontosan, óráról órára és nevezze meg azokat a személyeket is, akik igazolhatják szavait. — Pénteken munkában voltam, este sörözni mentem a vasúti vendéglőbe. Záróráig maradtam, utána hazamentem. — Ezt a felesége is bizonyíthatja? — Nemigen, hiszen a gyerekekkel együtt az anyósomhoz utazott. — Úgyhogy az éjszakára nincs alibije, igaz? — Százados úr, hát nem először beszélgetünk. Mondja meg nyíltan mire kiváncsi. Janda ismerte a Pavlík féle profi bűnözőket, akik ha kutyaszorítóba kerülnek, nem kertelnek soká, hanem beismerő vallomást tesznek, azután pedig — pszichés zavarokra hivatkozva — orvosi igazolvánnyal próbálnak kibúvót keresni a felelősség alól. — Rendben, akkor mondja meg: hová tette a Szórádéktól lopott negyedmilliót?! — Erről az ügyről fogalmam sincs... — válaszolta Pavlík. — Nem bánom, akkor viszont a fiát leszek kénytelen kikérdezni arról a kulcsügyről. — Azt ne! Maga korrekt tiszt, százados úr, inkább azt mondja meg nekem, hogy ki köpött be? — Barátocskám, magának már a hétvégén eljárt a szája a városszéli kocsmában, és egy spanyol grand módjára fizetett mindenkinek. De a pénzeltünés módja alapján a számítógép is magát tippelte ki lehetséges tettesként. Elég ennyi ? Pavlík bólintott, és egy karlejtéssel jelezte, hogy önként szeretne vallomást tenni. (Vége.) {Ez a történet egy tényleges bűnügyet tárgyal, csupán a szereplők nevét változtattuk meg.) 17
