A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-16 / 12. szám
\ Egy bizonyos magas rangú politikusnak kapcsolata volt egy szép független aszszonnyal, gyermeke is született tőle. Útjaik később békésen szétváltak. A politikust megválasztották köztársasági elnöknek. Egy napon az asszonyt megtámadta egy fiatalember, elrabolta tőle táskáját, amelyben a pénznél is becsesebb iratok voltak a gyermekkel kapcsolatban. Alkalmasak arra, hogy kitörjön a század botránya, ha kiderül a titok ... így kezdődik a Le bon plaisir című francia film, amelyet Francis Girod rendezett. Főszerepét Catherine Deneuve (a képen) játssza. Flollywood már nem az amerikai filmgyártás egyetlen központja, de sok fiatal még mindig az „álmok városának" tekinti. Tracy King is filmkarrierről álmodozott, amikor otthagyta egy önkiszolgáló pénztárát és a filmvárosba utazott. Egyelőre áruházak katalógusainak reklámfotóihoz áll modellt, de meggyőződése hogy a szerény kezdet után befut majd az igazi szerződés is. Még a múlt nyáron történt, hogy tűz ütött ki Keith Richard, a híres „Rolling Stones" rockegyüttes zenészének az angliai Sussex tartományban álló házában. Azóta a zenész semmit sem tett, hogy megjavítássá az ötszáz éves épületet, amelyet annak idején negyedmillió fontért vásárolt. A régiségek megőrzésével foglalkozó egyesület nyomására a hatóságok beperelték a hanyag háztulajdonost. A CSEH FILM NAGY ÍGÉRETEI KOBOLD GÖRKORCSOLYÁVAL Nem csinált mást, csak kacarászott és jópofáskodott. Napokon át figyeltem, hogyan szórakozik a forgatás szüneteiben. Ha mások fáradtan kókadoztak vagy unták magukat, ö máris csalafintaságokon törte a fejét. Egyetlenegyszer sem láttam öt félrevonulva, egyedül ücsörögni, ölbe tett kézzel várni, hátha történik valami izgalmas, valami váratlan, ő mindig elébe ment a dolgoknak. Mint egy pajkos kobold, állandóan azon töprengett, mivel rázhatja föl a környezetét. Vég nélkül bohóckodott. Neki mindig jókedve volt. Pavlina Mourková Kerek arc, szokatlan frizura, nevető szemek. Pici ezüstcsillagok a fülben. Nagy, lapos táska a kézben. Apró léptek koppanása a macskaköveken. Jóízű nevetések a csípős szélben. Sztorik a múltból, friss élmények a mából. Barátokról, közös ismerősökről. Aztán befejezett és befejezetlen mondatok az életéről. Kérdőjelek, találgatások, bizonygatások. „Hét évvel ezelőtt álltam először a felvevögép elé, de amíg élek el nem felejtem, mit tettek velem. Kopaszra nyírtak a filmben. Anyám reszketett a félelemtől, azt hitte, többé sosem fog kinőni a hajam. Én nyugodt voltam: kaptam egy parókát és azzal mutogattam magam. Iskolába nem jártam, hiszen hónapokon át forgattunk; anyám tanítónő, esténként ő foglalkozott velem. Csak az uszodában kellett szégyenkeznem. Amikor levettem a fejemről a parókát, úgy néztek rám a gyerekek, mint egy madárijesztőre. Tudom, ma is megfordulnak utánam az utcán. Más a frizurám, más a szerelésem, mint a többieknek. Nem baj! Forogjanak. Egy csöppet sem zavar. Én utálom a konvenciókat, a skatulyát. A farmer vagy a szoknya pulóverrel nem az én világom. Nekem olyasmi kell, amiből nincs mindenkinek. Én nem akarok beállni a sor végére. Igen, vannak akik lehurrognak. Rossz szemmel nézik, hogy hóbortosán öltözködöm. Nem izgat. Aki ismer, az nem a külsőm alapján ítél meg. A barátaim tudják már, hogy az extravagancia híve vagyok, a rendezők meg ... Ahány, annyiféle. Van, akinek nem tetszik a megjelenésem, mert utálja a mai divatot. De legalább kerekperec megmondja. És ezzel vége! Nem piszkál tovább. Aki belém csíp, azt később igyekszem elkerülni. Sokan viszont éppen azért kedvelnek, mert én minden reggel kitalálom magamat. Például Juraj Herz ... Ő A lányok édesen szeretik című filmben bízta rám az egyik pincérlány szerepét. A jelmezpróba után egymás mellett ültünk a kocsiban. Ez még nyáron történt. Két fülemben három színes karika lógott. Piros, kék, sárga. Féloldalt süni frizurám volt, balról hosszú, szögletesre vágott frufru lógott a szemembe, hátul pedig egy fecskefarokszerü tincset hagytam magamnak. Herz először csak úgy fél szemmel nézegetett. Aztán felém fordult és egész úton rajtam tartotta a tekintetét. Nem tudtam, mit bámul, hiszen semmi különöset nem vettem magamra aznap. Már azt hittem, maszatos vagyok és nem bírtam tovább, megkérdeztem tőle, miért néz annyira. Erre azt mondja: maradjon ilyen, amilyen! A filmben is ezzel a frizurával szeretném látni! Esküszöm; tátva maradt a szám. Nyolc filmet forgattam eddig. Hat csehet, egy szlovákot és egy angolt. A Nővérekben egyetlen mondatom sem volt, mégis nagy muri részese voltam. Mentőben kellett szülnöm. A Tiltott kirándulásban főszerepem volt. Azt nagyon szerettem. Bérházak udvarán, kopott ruhában énekeltem és minden fillérért hálás voltam, amit ledobtak elém. Az angol rendezőnek az arcom tetszett meg. Hát mi van benne olyan különös? Szerintem semmi. Én most sem vagyok kibékülve magammal. Nekem a plakátarcok és a hosszú lábak tetszenek. Az én arcom meg olyan, mint a zsemle. A lábam? Tessék csak jól megnézni! Görbe a sok görkorcsolyázástól. Mit tegyek? Ez van. Ha látok egy csinos lányt, elönt a méreg: én mért nem vagyok szebb ? Azt mondják, fiús alkat vagyok. Lehet. Egy biztos: nekem sosem volt igazi jó barátnőm. Én csak a fiúk között éreztem jól magamat. Focizni nem jártam velük, de cseresznyét lopni igen! Még ma is keveset vagyok otthon, pedig a csibészkedésböl kinőttem már. Az a baj, hogy nem bírok sokáig egy helyen ülni. Egy Márquez-könyv le tud kötni, de ha elkap a mehetnék, azonnal leteszem. Én a fél világot a nyakamba tudnám venni. Ha bejelentem otthon, hogy egy hétre elutazom, anyám már tudja, hogy abból egy hónap is lehet. Igen, ilyen vagyok. Ilyennek születtem. Álmaim, ideáljaim nincsenek. Legalább egy-két csalódással kevesebb vár rám. Nem igaz ľ' SZABÓ G. LÁSZLÓ (Gyökeres György felvétele) 9
