A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-01-06 / 2. szám

Következő számunk tartalmából: Kamocsai Imre: TANTEREM ÉS GYAKORLÓTÉR Agócs Vilmos: LIBEGŐ AZ ÓRIÁS-HEGYSÉGBEN Lovicsek Béla: FÉLRESIKLOTT ÉLET (fotytatásos regény) Keszeli Ferenc: TÉLI HANGULATOK Varga Rózsa: KÉT TALÁLKOZÁS Hajdú András: BESZÉLŐ KÖVEK KONSTANCÁBAN Címlapunkon ríportkép A porond mű­vészei című íráshoz. Fotó: Zotczer János. A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz tő: Král Péter né. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Beszélgetés Balogh Gézával, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának alelnökével A mozgás, a sport, a testnevelés életünk állandó velejárója még akkor is, ha napjaink agyontechnizá/t és elkényelmesedett világában időnként elég bűnös módon megfeledkezünk róla. Egy világcsúcs, egy győzelem a nemzetközi porondon rendszerint az egész országot lázban tartja. A kiváló sportolók a figyelem homlokterében állnak, s a hétköznapok embere is kezdi belátni, hogy egészséges testi és lelki fejlődése érdekében nélkülözhetetlen a mozgás. A párt és államvezetés sűrűn foglalkozik a sport és testnevelés kérdéseivel, tetemes összegeket fordítunk a sportélet fejlesztésére, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség munkája nagy társadalmi megbecsülésnek örvend. Valójában milyen szerepe is van a sportnak és a testnevelésnek társadalmunk életében ? Erről beszélgettünk alig egy hónappal a szövetség VI. kongresszusa után. • Mit jelent a sport és a testneve­lés egy olyan ember életében, aki „hiva­talból" foglalkozik vele ? — Végtelenül sokat jelent, és nemcsak azért, mert hivatalból foglal­kozom vele. Gyermekkoromtól a rajon­gásig szerettem a mozgást, a sportot. Falusi gyerek voltam, Vásárúton (Trhové Mýto) születtem, alig kétszáz méterre a Kis-Dunától. Nekünk aztán igazán nem okozott gondot, hogy hol éljük ki a mozgásigényünket. Folyton a határban voltunk, a jó levegőn. Szüntelenül ver­sengtünk, hogy ki a gyorsabb, ki dobja messzibbre a talált kődarabot, és szé­gyen lett volna, ha valaki nem tanul meg úszni. Szóval igyekeztünk kitűnni. A háború alatt és után nőttünk fel, amikor semmink sem volt, de éppoly lelkesedéssel kergettünk a rongylabdát, mintha a világ legjobb bőrlabdája lett volna. Tizennégy éves koromban Bratis­­lavába kerültem a kereskedelmi iskolá­ba, ahol — akárcsak Vásárúton — vég­telenül jóságos tornatanárom volt. Ö vitt el a Slavoj Vinohrady torna szakosz­tályba is, de átnyergeltem a röplapdára, ahol kerületi bajnokságot nyertünk. So­sem voltam nagy sportoló, de érdekes, hogy amikor Moszkvában jártam főis­kolára, akkor is a sporton keresztül ismerkedtem meg legjobban a szovjet fiatalokkal, és eljutottam a Szovjetunió olyan részeibe, ahová egyébként talán el sem jutottam volna. Az iskola röplab­da csapatával ugyanis rendszeres baj­nokságot játszottunk, és keresztül-ka­­sul bejártuk ezt a hatalmas országot. Ma már csak a hétvégi túrák maradtak, meg a tenisz. Ha itthon vagyok Bratisla­­vában, akkor nem vagyok rest felkelni egy kicsit korábban és reggel hatkor már a teniszpályán vagyok. Ennyi kell az erőnlét és az egészség megóvásához, és mindenkinek melegen ajánlom, hogy amikor csak teheti, álljon fel a kényel­mes karosszékből, lehetőleg minél gyakrabban és rendszeresebben. Sok bajt, betegséget kerülhet el vele. Most, hogy hivatásom a sportügyek intézése, igyekszem úgy ellátni a dolgom, hogy mindenkinek lehetősége legyen a rend­szeres sportoláshoz. Az élsportolónak és a hétköznapok emberének is. Akkor örülnék a legjobban, ha minden falu­ban, városban, minden egyes lakótele­pen éjjel-nappal nyitva állnának a sportpályák és csarnokok, s mindenki kedvére való foglalkozással tölthetné a szabad idejét. Mindazonáltal az az ér­zésem, hogy még az adott lehetősége­ket sem használjuk ki kellőképpen. • A rendszeres sportolást tehát már gyermekkorban, a szülői házban meg kell kedveltetni. Iménti szavaiból azonban mintha az csengett volna ki, hogy a mai fiatalok már nem élnek-hal­­nak annyira a sportolásért, mint a koráb­bi nemzedékek, jóllehet, a lehetőségek jobbak, mint bármikor. Igaz ez? — Nem mondanám. Mindene­setre megváltozott az életszemlélet, és a mai fiatal már annyi kedvtelés között válogathat a szabad idejében, hogy azt sem tudja, mihez fogjon. A szülök, ne­velők, pedagógusok természetesen so­kat tehetnek a sport megszerettetése érdekében. Személyes példával, türel­mes munkával, meggyőzéssel. Annak ellenére, hogy idestova hat éve vagyok e tisztségben, csak utólag tudtam meg, hogy idősebbik fiam hétéves korában az egyik barátja rábeszélésére egyedül ment el jelentkezni a Slovan labdarúgó szakosztályába. Ma tizenkét éves és a Slovan kölyökcsapatában játszik. Mon­danom sem kell, örülök neki, hogy erre adta a fejét. Sajnos, sok szülő nem ér rá 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents