A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-02 / 10. szám
először a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. E jól sikerült tűzkeresztséget számos bel- és külföldi fesztiválszereplés vagy hangversenymüsor követi egészen napjainkig. A CSMTKÉ több ízben járt Magyarországon. Lengyelországban, az NDK-ban, Bulgáriában, Finnországban, de dobogós helyezést sikerült elérniük ausztriai, írországi és angliai kórustalálkozókon is! Kórusunk ezzel lépésről lépésre, évről évre, fokozatosan teljesíteni tudta az indulásnál vállalt kötelezettségét. Azt, hogy a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom legjobbjává, amolyan mintaénekkarává fejlődik — és az „összedalolás" révén, az ének és a dal segítségével közelebb hozza egymáshoz az embereket. Közelebb a nemzeteket és nemzetiségeket; s ezzel űjabb tartalmat adott, segítséget nyújtott közös céljaink megvalósításához szocialista hazánkban. A CSMTKÉ dramaturgiája felöleli a kórusvilágirodalom összes műfaját: klasszikus és romantikus müveket, mozgalmi tómegdalokat, illetve nagyszámú népdalfeldolgozást énekelnek, közöttük a hazai magyar zeneszerzők kórusra komponált alkotásait is. Állandó müsorkészletük körülbelül félszáz dal, amiből a soronlévő fellépés jellegéhez és küldetéséhez mérten válogatják ki a színpadon elhangzó müveket. A jelenleg 230 ezer korona évi költségvetéssel működő kórusban mindmáig 20 alapító tag énekel; igy az ő érdemük is, hogy a CSMTKÉ sorozatosan kimagasló sikerei a Csehszlovák Rádióban, az OPUS Hanglemezkiadó Vállalatnál és a Csehszlovák Televízióban sem maradtak visszhangtalanul, hiszen hanglemez-, rádió- és tévéfelvétel egyaránt készült már a „tanítóénekkarunkról''. Feltétlenül szólni kell arról is, hogy a kórusban úgyszólván az indulás esztendejétől Vass Lajos, Erkel-díjas zeneszerző személyében magyarországi vendégkarnagy is működik, aki magas művészi követelményeivel jelentősen emeli az egész énekkar munkájának mércéjét. A kórustagok és a karnagyok együttes igyekezetének, végtelen türelmének és határtalan akaratának eredménye, hogy a CSMTKÉ teljesítménye ma már valóban nemzetközi ranggal mérhető. Ez pedig a CSEMADOK három és fél évtizedes tevékenységének egyik legértékesebb, leg eredményesebb és ugyancsak nemzetközi tekintélynek örvendő mozzanata! A Szőttes a színpadra varázsolt eredeti népművészet hagyományőrző útját járja. Ha a színpadon megszólal a zene, a nézőtéren is nyugtalanná válik a láb: rop ná, cifrázná a táncot... mert a zene pattogó ritmusa, a könnyed táncmozdulatok lendülete feloldja, magával ragadja az embert ... A táncosok dobbantanak egyet, aztán lábuk már alig ér talajt, a lányok pedig pörögnek, karikáznak, mint rét fölött a pillangók. Az ember észre sem veszi, és tapsra csattan a tenyere, és ha tehetné, talán még dalra is fakadna. A tarkán szálló szoknya, ringó lányderék láttán, a zengő dallamokba feledkezvén úgy érzed, hogy a szerelemről és bánatról szóló mesék forrásánál jársz . . Ha tetszik a műsor, hát csak tapsolj, néző, hiszen igy járta a nagyapád. így aprózta a nagyanyád is! 7. Tizenöt éves a SZŐTTES A csoport alapító tagjainak első össze jövetelére 1969 szeptemberében, egy őszies hangulatú, nyárvégi délutánon került sor... A CSEMADOK Központi Bizottságának mindmáig sok-sok rendezvény és egyéb tanácskozás otthonául szolgáló Május 1 téri termében azon a napon jöttek ősz sze először az Ifjú Szívek és a Csallóközi Népi Együttes volt táncosai közül néhá nyan, hogy pusztán szórakozásból, merő kedvtelésből eljárjanak egy két sodró ritmusú népi táncot. Hetekkel később ezek az alkalomszerűen induló találkozások egyre rendszeresebbekké és tudatosab bakká váltak, mígnem megszületett egy kamarajellegű tánccsoport (pontos ne vén: Bratislavai Kamara Táncstúdió) megalakításának ötlete. Az ötletet elhatározás, az elhatározást pedig tett követte, úgyhogy 1970 februárjában Vereknyén (Vrakuóa) nyilvános fellépése is volt az egyre jobban összekovácsolódó gárdának. Májusban az akkor már rendszeresen próbáló, s ily módon egyre erősödő tánckar kiegészült az országos népdalverseny győzteseivel, valamint egy öttagú népi zenekarral. A frissen alakult együttes pár héttel később — 1970. június 6-án — Alsószeliben (Dolné Saliby) igazi nagyszínpadon és zsúfolt nézőtér előtt, már a hamar népszerűvé vált SZŐTTES néven mutatta be első önálló műsorát. A tűznek nem szabad kialudni cimü folklórműsor gerincét hat tánc (Alkony, Zoborvidéki leánytánc, Csallóközi hangulatok. Kapuvári verbunk. Három erdélyi, Cigánybotoló) alkotta, amit zenekari számok és a szólóénekesek „belépői" tettek teljessé. Így kezdődött hát... és azóta a Kaszák éneke, a Mezőkapuban, a' 74-ben szőttük, a Szerelmek és nászok, az Újra itt vagyunk, a Táncra,muzsikára!, a Tavasztrilógia, a Mese-mese mátka és az Ugorjunk a táncba! — című nagymüsorok, valamint több rétegmüsor és az Apró Szőttes produkciói jelentették a folytatást Az együttes másfél évtizedes múltját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mind az alapító tagok, mind a fiatalabb korosztály hoz tartozó kővetőik mindmáig a kezdeti célkitűzések útját járják ; az eredeti folklór hagyományébresztö felmutatásának szándékát követik. A menet közben adódó nehézségek ellenére meglepően gyorsan erősödött meg a csoport belső szervezettsége, emelkedett a táncosok művészi kifejezőkészségének színvonala és önmagukkal szembeni igényessége. Határtalan lelkesedésüket bizonyítja, hogy a Szőttes a legtöbb üzemviteli gonddal járó időszakban sem esett szét, hogy a heti háromszori próbák mellett évente hatvanhatvanotszór adnak műsort, ami annyit jelent, hogy a csoport eleddig 840 alkalommal lépett színpadra — előadásonként (a különböző fesztiválok közönségét nem számítva!) átlagosan kétszáz néző előtt. A Csehszlovák Televízió bratislavai stúdiója két húsz-húsz perces összeállítást, illetve egy zenés-táncos játékfilmet forgatott az együttessel; öt alkalommal pedig Magyarországon szerepelt a Szőttes. A CSEMADOK KB Népművészeti Csoportjának kereken másfél évtizednyi sikereit és hétköznapjait idézve arcok, szem párok villannak fel a riporter emlékezete ben is. Azé a másfélszáznál is tóbb fiatalé, akik az elmúlt esztendők során a Szőttes „tiszta népi forrásból" merítő, emberfor máló közösségében találták meg szabad idejük célszerű felhasználását — saját maguk művelésére és a nagyszámú kö zönség szórakoztatására. 2. Húszéves a CSMTKÉ A gazdag múltú hazai magyar karéneklés kedvelői a Csallóköz végeláthatatlan rónáin, a vadregényes Gömórben vagy a dimbes-dombos Bodrogközben többnyire csupán hat betűbe sűrítve, egyszerűen CSMTKE-nak mondják énekkaraink leg jobbját; a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát. A kórus elsősorban a miénk: csehszlovákiai magyaroké, hiszen dalaink ápolása, megőrzése és népszerűsítése elsődleges vállalást jelentett az énekkar számára már indulásától kezdve. Azonban tegyük mindjárt hozzá, hogy nem az elszigetelődés óhajával, hanem ellenkezőleg: vállalva más népek, nemzetek dalainak és énektárának feltárását, megismerését s megismertetését is. Az énekkar ezzel gazdagabbá tette — és teszi mindmáig — szellemi életünket. A CSMTKÉ rendszeres szerepléseivel az elmúlt húsz év alatt népszerű és megbecsült, elismert és szakmailag is jegyzett kórus lett mind a közönség, mind a hozzáértő szakma előtt. Az állami szervek, értékelve az itthon elért eredményeket, tóbb külföldi kórustalálkozóra is benevezték a CSMTKÉ-t, hogy tudása legjavát nyújtva képviselje a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. Kórusunk ezt a megtisztelő feladatot rendre méltóképpen teljesítette, és nem egy díjjal, kitüntetéssel vagy elismerő oklevéllel tért haza mindnyájunk örömére. A jelenlegi évforduló kapcsán örülünk hát annak is, hogy a húszéves CSMTKÉ nemcsak a csehszlovákiai magyar kultúra területén játszik meghatározó szerepet, de az egye temes csehszlovákiai dalkultúra dobogó ján is — sportnyelven szólva — a kiváló helyezések sorát érte már el! Persze, illendő lenne kronológiai sorrendet tartani! A „tanítóénekkar" — a CSEMADOK Központi Bizottságának és a Népművelési Intézetnek kezdeményezésére — 1964 őszén alakult meg A hazai magyar kórusmozgalmat irányító központi szervek ugyanis már a hatvanas évek küszöbén fölfigyeltek kórusmozgalmunk akkori egy helyben topogására. Ezért Gyurcsó István, Schleicher László, Koczka István, Ág Tibor, Janda Iván és társaik azzal a szándékkal szorgalmazták a CSMTKÉ létrehozását, hogy elsősorban új karvezetőket neveljen, de küldetésének megfelelően egy ben afféle művészi mérce is legyen a többi énekkar számára. A kórusszervezés kezdeti nehézségei és a tagság első összpontosításai után, 1965-ben tartották első bemutatkozó szerepléseiket. Komoly konkurrenciában, országos seregszemlén 1966 decemberében, a bratislavai Szlovákiai Énekkari Fesztiválon mutatkozott be 3. Harmincöt éves a CSEMADOK Szövetségünk sokéves munkáját fémjelzö sikerek, de az itt-ott felbukkanó kudarcok is azt bizonyítják, hogy az amatör mozgalomban az ügyszeretet és a közös tevékenység iránti önzetlen lelkesedés jelenti azt a hajtóerőt, ami egybetartja az együtteseket és átsegíti őket az öntevékeny művészeti tevékenységben időnként szükségszerűen jelentkező hullámvölgyeken is. Elsősorban a Szőttesben és a CSMTKÉ- ban, de a többi élvonalbeli amatőr csoportunkban is próbáról próbára, előadásról előadásra valahogy mindig forró a levegő — a közös ügy lámpalázas izgalmától. A harmincötödik születésnapját ünneplő CSEMADOK egyik legfontosabb tapasztalata ez. Az ezrek, tízezrek igyekeztének eredménye pedig a mindannyiunk felé szétsugárzó közös örömforrás. MIKLÓSI PETER Fotó Gyökeres György és archívum (1)
