A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-02 / 10. szám

Hallottukolvastukláttuk

Innen'onnan

FOLYÓIRAT

Tiszafái

A szegedi Tiszatáj idei januári kritikai rovata két csehszlovákiai magyar vonatkozású témával is foglalkozik: Görömbei András A csehszlovákiai magyar irodalom 1945— 1980, valamint Grendel Lajos Galeri című könyvével. Az elsőnek említett mű recenzense, Kis Gy, Csaba mintegy hangosan elmélkedve igyekszik kijelölni a csehszlovákiai magyar irodalom legproblematikusabb és legfontosabb alapkérdéseit, s Görömbeivel egyetértve vagy álláspontjait kibővítve fejti ki figyelemreméltó, olykor vitatható nézeteit. Kiss Gy. a legnagyobb elismeréssel adózik Görömbei könyvének, a magyar szellemi élet ritka eseményeként jellemzi: „Kalauz egy nemzetiség irodalmához, szintézis ugyanakkor, irodalomtörténeti analízis, átfogó igényű vizsgálat; olyan összegezés, amilyenre eddig még a szlovákiai magyarok se tettek kísérletet."

Grendel Lajos regényét Berkes Tamás ismerteti, ezzel a hangsúlyos címmel: Az origó ismételt felvétele. Hangsúlyos azért, mert Berkes szerint Grendel két regénye (Éleslövészet, Galeri) ugyanarról beszél, „napjaink alapkérdéseiről: az egyéni életalakítás lehetőségei milyen kapcsolatban állnak a történelmileg kialakult adottságokkal". Ami Grendelt izgatja, az az igazság megtalálásának lehetősége, pontosabban annak esélyei, ami talán csak- úgy lehetséges, ha az ember „a nulla pont közelébe érkezett, ahonnan már jól látni a valóságos arányokat". Ez a nulla pont a „harag napja", az önvállalás s egyben a megrendülés pillanata, amelyet vállalni s amelyre emlékezni kell, mert csak így kerülhető el az önfeladás, mert az ember „csak addig él, amíg a harag napjára emlékezni tud". „Ez a regény végkicsengése — fejezi be ismertetőjét Berkes Tamás. — A harag napja nemcsak rettenetes, hanem az egyetlen reményt is jelenti ... A Galeri hőse kinagyított erkölcsi tablóval a hóna alatt, keserűbben, de biztosabb öntudattal tekint szét az ismét megtalált origóról."

Kulcsár Ferenc

FILM

A Hold

Bernardo Bertolucci művészetét e sorok írójának már volt alkalma méltatni ezen a helyen. A megalkuvó (La Konfomista) című nagysikerű filmje kapcsán. Moravia világhírű regényének film-adaptációjával egycsapásra megnyílt előtte az út —- és a producerek pénztárcája —, hogy elkészíthesse az Utolsó tangó Párizsban című botrányos, ám csillagászati kasszasikereket elért filmjét. A kritikák fanyalogva fogadták ugyan, de az igazi ledorongolást az ezt követő XX. század című filmje kapta, és A Hold 1979. évi világpremierje is csaknem egyöntetű elmarasztalást eredményezett a kritika részéről. Sablonosnak, fecsegőnek és unalmasnak bélyegezték a filmet. Látszat-művészetnek.

Miről van szó valójában? A film sztoriját, forgatókönyvét a mai mozimüvészet három kiváló képességű mesterembere; maga Bernardo Bertolucci, ennek fivére Giuseppe és Clare Peploe találták ki és írták meg, úgy, ahogy a filmcsinálás — belekalkulálva a

feltétel nélküli jó bevételt is — „alapszabályzatában" bennefoglaltatik.

A történet hősnője Caterina Silveri (Jill Clayburgh) Verdi-énekesnő, ennek fia Joe (Matthew Barry), aki fényűző belsőkben és képeslap-szépségű külsőkben mozogva igyekszik elhitetni velünk mélységes kiábrándultságából fakadó kábítószer-élvezetét és „természetesen", hogy szélsőséges szexuális látványban is részesüljön a néző, ha fizetett, szánandó Oidipusz-komplexusát is! Vittorio Storaro operatőri munkája híven szolgálja az eleve adott szirup-koncepciót, ezt a művészetnek álcázott giccset. Igaz ugyan, hogy alkalmasint a rendező is emleget valami ilyesmit, hogy manapság a filmesnek számításba kell vennie a közönség igényét, kommunikációs hajlandóságát a mű felé, de ez nem mentség. E film végül is — egyik kritikusát idézve — „kitűnő szakemberek szélsőséges szövetsége a művészet mezében a közízlés kiszolgálására."

Kiss Péntek József

KÖNYV

Egy óvodás élményei

(Moyzes Ilona: Szandi naplója)

„Az egész úgy kezdődött, hogy nagymami megígérte: elvisz nyaralni." — ez az első mondata annak a kedves kis könyvecskének, mellyel Moyzes Ilona lepi meg a gyermekolvasókat. A szerzönő már témaválasztásában is tekintettel van olvasói életkorára: kötetlen napló formájában mondatja el a történeteket Szandival, egy óvodás korú kislánnyal, aki nagymamájával néhány élményben gazdag hetet tölt el egy vidéki kastélyban. A téma tehát megragadó, mert a gyermekolvasó a hozzá közel álló problémákról olvas legszívesebben, fantáziáját is azok mozgatják meg leginkább. Az írónő tisztában van azzal, hogy írásának alkalmazkodni kell a kis olvasók értelmi képességeihez és tárgyi tudásához. A gyermekekhez szóló írás csak addig mehet, ameddig azt a gyermek követni képes, azért van aztán szükség a gyermeki képzeletet tovább lendítő elemekre, betoldásokra, melyet a műben Balugyu, a tizenhat éves fiú és a nagymami felvilágosításai és „magyarázatai" segítenek életre kelteni. Az élményeit mesélő gyermek természetszerűen marad meg a látvány felszínénél; az emberi cselekedeteket, eseményeket külsőlegesen, gesztusokban és eredményekben fogja fel, de esetenként már kutat a mélyebb okok után is. Szandi rácsodálkozik a környező világra, sok minden érthetetlen számára, magyarázatot vár sok kérdésre, és sokszor szó szerint veszi, amit a felnőttek mondanak. Néha azonban úgy érezzük, hogy a kis főszereplő túlságosan naiv, máskor pedig megnyilvánulásaiból az derül ki, hogy naivsága mellett többet tud óvodás életkorához mérten.

Nyelvi megformálás szempontjából nehéz az ifjúsági író dolga, de még nehezebb a gyermekíróé. A gyermek gondolat- és érzelemvilágához való alkalmazkodás, a vele való azonosulás sajátos szókincset és mondatalkotást kíván. Moyzes mondatszövése több esetben túlságosan bonyolult (többszörösen összetett mondatok), pedig a gyermekirodalommal szemben sokszor hangsúlyozott követelmény az egyszerűség, ami természetesen nem tévesztendő össze a kezdetlegességgel, mert a művészi egyszerűség világosságot és tömörséget jelent. Csak így töltheti be nagyszerű szerepét az anyanyelvi nevelésben is.

Moyzes Ilona eddigi életművében egy újabb lépcsőfokot jelent a Szandi naplója, s a szerző remélhetően a gyermekirodalom művelésében meglelheti az alkotás folytatásának eddiginél biztosabb útját. A kötetet Gerstner István illusztrálta.

Alabán Ferenc

A CSKP nemzetiségi politikája

(\/iliam Ptevza könyve)

A Madách Könyvkiadó gondozásában jelent meg, Viliam Plevza akadémikus, a CSKP nemzetiségi politikája című könyve, Gály Iván fordításában. Viliam Plevza az egyik legismertebb szlovák marxista történész, aki 1969-től az SZLKP Központi Bizottsága Marxizmus—Leninizmus Intézetének a vezetője. Viliam Plevza tevékenysége legnagyobbrészt Csehszlovákia és á CSKP történetére irányul. Könyveit számos nyelvre lefordították, munkásságáért több magas kitüntetést kapott. Legutóbb, 1976-ban jelentette meg a Madách és a Pravda Viliam Plevza Napjaink történelme című művét, amely a csehszlovákiai forradalmi mozgalom történetét dolgozza fel. A magyar kiadás bevezetőjét e szavakkal fejezi be: „Ebből az alkalomból őszinte köszönetét mondok a Madách Könyv- és Lapkiadó dolgozóinak, akik lehetővé tették, hogy munkám — a szükséges módosítások, főleg az olyan anyagokkal való kiegészítés után, melyek a CSSZSZK-ban élő magyar nemzetiség helyzetével függnek össze — magyar kiadásban is megjelenjen. Mély meggyőződésem, hogy hozzájárulhat az olyan értékek fokozott megbecsüléséhez, amelyeket nemzeteink és nemzetiségeink főleg a szocializmus éveiben hoztak létre a szocialista közösség országainak népeivel való legszorosabb internacionalista szövetségben."

Viliam Plevza könyve három részre és több fejezetre oszlik. Az első részben A nemzeti kérdés lenini értelmezéséhez vezető út a Csehszlovák Államban cím alatt történeti áttekintést nyújt a nemzetiségi kérdésről, az Osztrák—Magyar Monarchia hatvanas éveitől egészen 1968-ig, a föderatív államszövetség megalakulásáig. A második részben Harcban a csehszlovák szocialista föderációért cím alatt a föderáció előzményeivel, problémáival, a két államalkotó nemzet és a nemzetiségek viszonyával foglalkozik a szerző. A harmadik rész, A nemzetiségi kérdés — a fejlett szocialista társadalom építési programjának része cím alatt már a jövőt is előrevetíti, a közös hazát építő nemzetek és nemzetiségek együttélésének szocialista formálását. Könyvét a következőképpen summázza: „A tapasztalatok bizonyítják, és a gyakorlat megerősíti, hogy a csehszlovák szocialista föderáció létrehozásával végérvényesen sikerült elhárítani a cseh és szlovák nemzet, valamint a Köztársaságban élő nemzetiségek fejlődésének akadályait. A marxista-leninista nemzetiségi politika alapelvei, amelyekre a csehek és a szlovákok, valamint az ukrán, a magyar, a német és a lengyel nemzetiség tagjai közti kapcsolatok épülnek, bebizonyítják helyességüket és életképességüket."

0. Gy.

A moszkvai kábelgyártó tudományos-mü szaki intézetben a KGST-országok szak emberei az új szigetelő eljárások kidolgozásán munkálkodnak.

A szovjet cipőipar legnagyobb vállalatának, a Zarja egyesülésnek minden második modellje a Kiváló Áruk Fóruma címet viseli. A siker másik mutatója a vásárlóközönség nagy érdeklődése.

Az 1980-ban vízre bocsátott „Pogoria” lengyel vitorlás nemrég Kiel kikötőjéből elindult Bombay és a Seychelles-szigetek felé. Az UNESCO védnöksége alatt szerve zett úton a harminc középiskolásból álló legénység hasznos tengerhajózási tapasztalatokat szerez. A vitorlás parancsnoka Krzysztof Baranowski kapitány, aki fiatal korában egy kis vitorláson áthajózta az Atlanti-óceánt, ebben a hajózási versenyszámban világcsúcsnak számító rövid idő alatt.

8