A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-01-27 / 5. szám

A fenti válaszokat a szalagavatót ün­neplő, a Zselizi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium érettségi előtt álló diákjaitól kaptam, akik közül sokan fizikai munkát végző szülök gyermekei. Az idei tanév­ben érettségiző hatvan fiatal közül öt­venegyen akarnak továbbtanulni. A pá­lyairányítás megfontoltságát és céltu­datosságát bizonyítja, hogy az egyete­mekre és főiskolákra jelentkezőknek csaknem kétharmada a természettudo­mányi pályák iránt érdeklődik. Emellett még az is rendkívül szimpatikus a zseli­zi diákok törekvéseiben, hogy szinte egytől egyig határozottak. Ha netán nem sikerül a főiskolai felvételi vizsga, akkor jövőre újból szerencsét próbál­nak. Már csak azért is, mert a többség pályaválasztását kinek-kinek egyéni ér­deklődési köre szabta meg. A megilletődöttség Mácsady János, percei: a diákok osztályfőnök feltűzi köszöntője a zöld szalagot; mellette Zabrensz­­ky Imre, igazgató A legelső érettségizők évfolyamától, tehát 1959 óta, egyre növekvő súlya és jelentősége van e gimnáziumnak a vá­ros és a környék életében. Kereken két és fél évtizede jönnek-mennek a fiata­lok, egymásnak adják a zselizi gimnázi­um ajtajának kilincsét. A távozók vidá­man, mégis szomorúan; az érkezők nagy-nagy tudásszomjjal — hogy négy esztendővel később aztán ők is búcsút mondjanak a kisváros életébe komoly­sággal elegy vidámságot, elevenséget vivő diákélettől. És hadd mondjam el azt is, hogy az itt érettségizetteknek mintegy hatvan százaléka nemcsak be­jut az ország különböző felsőoktatási intézményébe, hanem sikerrel be is fe­jezi tanulmányait; a legeslegjobbak pe­dig külföldi egyetemeken sokszorozzák meg itt szerzett tudásukat. Minderről már Zabrenszky Imre igaz­gatóval és a húsztagú tantestület tagjai közül Nyustin Ferencné igazgatóhelyet­tessel, illetve Laczkóné £ Margit, Viglas Tibor, Mácsady János és Gubik Jenő tanárokkal beszélgetünk. Hallgatom a gyakorlott pedagógusok szavait, s köz­ben azon tűnődöm: vajon mi módon követik nyomon diákjaik további sorsá­nak alakulását? — Az első támpontot mindig az érettségit követő első hetek adják, ak­kor derül ki, hány tanulónak sikerült eredményesen túljutnia a felvételi vizs­gákon — mondja Nyustin Ferencné. — A későbbiekben pedig főleg az érettsé­gi találkozókon kapunk viszonylag átfo­gó képet növendékeink sorsának alaku­aki nemcsak a jelenlegi negyedikesek egyik osztályfőnöke, de jómaga is zseli­zi diák volt valamikor. — Sikerült ráve­zetni a diákokat arra, hogy többségük a természettudományi és a műszaki pá­lyák felé vonzódik, ahol a társadalmi igényeknek megfelelően, könnyebben tudnak érvényesülni. — Emellett, persze, az anyanyelvi ok­tatásnak is megfelelő figyelmet szente­lünk — veszi át a szót Laczkóné E. Margit, aki szintén helybeli diák volt egykor. — A nyelvi oktatás óráit úgy igyekszünk megszervezni, hogy a nyelvi ismeretek bővülése mellett például az esztétikai nevelés alapjaival is foglal­kozni tudjunk. Zabrenszky Imre szinte tételszerüen zárja le a gondolatot: — A tanítás színvonalát megfelelő­nek tartom, de a tanulókkal való külön beszélgetni, hanem táncolni is illik. Ta­nárnak és diáknak egyaránt... A tanév második felében pedig még száz-száz­­húsz erős tanulással teli, dolgos hét­köznap következik. Májusban, a ballagás napján pedig majd a küszöbről néznek vissza a zselizi gimnázium növendékei. Annak az iskolának a folyosóira, ahol egy igazi és szorgalmas, nagy család­ként élnek a diákok. Ahol az újabb meg újabb érettségi tablókra már alig-alig találni szabad helyet... De ez legyen egy iskola leg­nagyobb gondja! MIKLÓSI PÉTER Prandl Sándor felvételei lásáról, hiszen a megjelentek rendsze­rint részletesen beszámolnak életükről. — "És mi az, ami megtudható az öregdiák „feleleteiből"? — Az, hogy diákjaink zöme jól boldo­gul, jól megállja helyét az életben. Diák­jaink minden különösebb nyelvi nehéz­ségek nélkül, eredményesen tanulnak a főiskolákon és egyetemeken is. Szá­munkra külön öröm, hogy az ország majd minden felsőoktatási intézményé­be elkerül egy-egy Zselizen érettségi­zett magyar fiatal. — Gimnazistáink pályaválasztási szándékait évről évre reális esélylatol­gatás és józan mértéktartás jellemzi — fűzi tovább a gondolatot Viglas Tibor, foglalkozásokat, a felkészítést és a szakköri tevékenységet kell még haté­konyabbá tennünk. — Szalagavatói beszédében tanulás­ra intette az érettségire készülőket. A ballagás napján vajon milyen szavakkal bocsátja majd útjukra az életbe lépő maturánsokat? — Elsősorban türelemre, kitartásra, igyekezetre és becsületre fogom inteni őket. Magam is úgy tapasztaltam, hogy ez a legfontosabb egy ember életében. It* elvágtuk a beszélgetés fonalát. Pedig bőven lett volna még miről társa­logni, dehát egy szalagavatón

Next

/
Thumbnails
Contents