A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-27 / 5. szám
Hallottuk'Olvastukláttuk KÖNYV Széchenyi eszmevilága Divatja van Széchenyinek Magyarországon, bizonysága ennek a róla szóló irodalom gyarapodása, műveinek kiadása, és mintha a közgondolkodásban is érezni lehetne itt-ott a hatást. Divatot említettem mégis, mert mindennek ellenére elmondható, hogy eszméi java része nem él folyamatosan a köztudatban. Széchenyi hajlékony és türelmes elme volt, akit azonban forrongó korok nem állítottak panoptikumukba. Ha úgy adódott, félretolni sem volt öt nehéz: gondolatvilágának ellentmondásai ezt lehetővé tették azok számára, kik az elítélhetőt s nem a hasznosithatót keresték benne. Ez utóbbit, a haladó gondolatokat igyekszik kiszűrni, egybefogni Kunszabó Ferenc: „Itt alkotni, teremteni kell" c. tanulmányában. A szerző kis kötetében főleg azokra az eszmei motívumokra összpontosít, amelyek aktualitásuknál fogva érdemelnek figyelmet. Széchenyi nagysága abban áll, hogy képes volt „megszűrni" a gondolkodását behatároló és meghatározó eszmeköröket (racionalizmus, romantizmus, stb.), hogy így tegye lehetővé azok gyakorlattá érlelését, emellett mindenkor számot vetve az adott lehetőségekkel is: „a jelen realitásából kell kifejleszteni az eszményit közelítő embereket". A végletek ellensége volt, a helyes arányok harmóniáját kereste mindenkor. Nem kötelezte el magát egyértelműen egy eszmerendszernek sem, mert az eszmék egyensúlyában vélte megtalálni az értelmes emberi lét és munka feltételét. Eszmevilágának döntő eleme, hogy „az itt és most cselekvést kínálja, s ettől lesz aktuális, bármely építkezésre alkalmas korban" — írja róla a szerző. Eszmevilága ugyan nem alkot filozófiai értelemben vett rendszert, de figyelmét nem kerülik el a meghatározó társadalmi és gazdasági folyamatok, amelyek elemzése juttatja őt és bennünket megszívlelendő következtetések birtokába. Az osztályok és fajok harcát, az önismeret és belső szabadság kérdéseit feszegető eszmefuttatásai is számot tarthatnak odafigyelésünkre. Himmler György Kisalföldi könyvesházak Senkinek nem mondok újat azzal a megállapítással, hogy a könyv a tudomány, az irodalom és más ismeretek terjesztésének és megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. Ma már szinte mindannyian rendelkezünk kisebb-nagyobb könyvgyűjteménnyel. A legrégibb ismert könyvtár Asszurbanipál király több ezer agyagtáblából álló ninivei gyűjteménye volt, mindez az időszámításunk előtti 600-as években. Századunk legjelentősebb könyvtárai közé tartozik a Szovjetunió Állami Lenin Könyvtára, a washingtoni Kongresszusi Könyvtár, a British Museum könyvtára. E rövid bevezető után rátérek annak a kiadványnak az ismertetésére, amelyről tulajdonképpen írni szeretnék. Györ-Sopron megye Tanácsa Zöld Ferenc szerkesztésében megjelentette a kisalföldi könyvesházak vázlatos históriáját. Nyomdákról, kiadókról. könyvkereskedőkről, könyvkötőkről tartalmaz a kiadvány értékes és érdekes információkat. A könyvnyomdászat Győrött a XVIII. század első felében honosodott meg. Az első magyar nyelvű kiadvány Stehenits János győri kanonok Vítzai Jób felett mondott halotti beszéde. Szólni kell az első magyar bibliográfusról, Sándor Istvánról, aki a Nyitra megyei Lukán született. Lukai kastélyában a tudományos munkának élt, sokat olvasott, s szenvedélyes könyvgyűjtő volt. Első Győrött megjelent könyve: Jelki Andrásnak, egy született magyarnak történetei... című munkája, mely a gyermekirodalom halhatatlan alkotása, és azóta már számtalanszor kiadták. A könyvkötő Hilebrand Ferencről és a nyitrai származású Skolnik Mihályról, a könyvárus Schwaiger Andrásról és Nagy Ferencről, a nyomdász Streibig Józsefről és Rennauer Fülöpröl, a vándornyomdákról, a játékkártyafestőkről, az orvosi kiadványokról, az olvasómozgalom hagyományairól sok-sok érdekességet tud meg az olvasó. Győr-Sopron megye székhelyén a városi hálózat keretében jelenleg több mint 200 könyvtáregységet tartanak számon a szakszervezeti és iskolai könyvtárakon kívül. Győrben a lakosság 40 százaléka könyvtári olvasó. A megyében a könyvállomány gyarapítására mintegy négymillió forintot fordítanak évente. A százezer könyvtári olvasó egymillió-hétszázezer kötetből válogathat, s évente kétmilliónál több könyvet kölcsönöz ki. Ábel Gábor FOLYÓIRAT Századok Senga Toru japán történész nevével már találkoztunk a Hét hasábjain és más lapokban. Ösztöndíjasként került Magyarországra, és Csehszlovákiába, történelmet tanult, a Duna-medence népeinek történelme érdekelte. Ösztöndíjasként kb. 2 évig tartózkodott hazánkban, a Komenský Egyetem hallgatója volt. Bújta a könyvesboltokat, antikváriumokat, könyvsátrakat, könyvet keresett kutatásaihoz. Senga Torunak most tanulmánya jelent meg a Századokban, a Magyar Történelmi Társulat közlönyének tavalyi 2. számában „Morávia bukása és a honfoglaló magyarok" címmel. A szerző rengeteg magyar, cseh, szlovák és latin forrásmunka segítségével kíván fényt deríteni a Nagymorva Birodalom bukásának körülményeire, a honfoglaló magyarok szerepére ebben a bukásban. „A történészek, amikor Morávia bukásáról írnak, gyakran folyamodnak az írott forrásokhoz, melyek a magyarok támadásairól és pusztításairól is említést tesznek, de ezeket, sajnos, nem vizsgálják meg elég tüzetesen és kritikusan. Ebben a kis tanulmányban — újra megvizsgálva az idevonatkozó forrásokat — megpróbálunk egy tömör, de az eddigieknél valamivel tisztább képet adni Morávia történetének utolsó szakaszáról és a magyar honfoglalásról, különös tekintettel a földrajzi viszonyokra" — írja bevezetőjében a fiatal japán történész. Senga Toru történelmi dolgozatában arra a következtetésre jut, hogy tulajdonképpen két Morávia létezett, s ezek különböző népeket és néptöredékeket egyesítettek. „Valószínűnek látszik tehát, hogy mielőtt Szvatop: luknak 871-ben sikerült egyesítenie a saját és Rasztiszlav fejedelemségét, ö Rasztiszlavval egy időben valahol a Duna-Tisza közén uralkodott a szétszórtan élő déli és nyugati szlávok, valamint az avarok leszármazottai fölött, akik főleg pogányok voltak. Ezt a fejedelemséget Konstantinos Porphyrogennetos megalé Morabia-nak nevezi, mely valószínűleg Szvatopluk történetében egy korábban előforduló politikai képződményre utal, nem pedig Morávia hatalmi vagy területi nagyságára. A Szvatopluk által létrehozott nagyobb kiterjedésű fejedelemséget pedig, amely főleg a mai Morava, Nyugat-Szlovákia vidékéből és a Duna-Tisza közéből állt, nem megalé Morabia-ként, hanem (jelző nélkül) Morabia-ként emlegeti" — foglalja össze feltételezését Senga Toru. (dénes) NÉPRAJZ Nem fú, hanem szobor! Ne értsen félre az olvasó, nem a szobrászatról, mégcsak nem is a lótenyésztésről kívánok itt értekezni, hanem a néphagyományaink kutatásának, megmentésének egy jó módszerére hívnám föl a figyelmet. Nemrég került a kezembe a CSEMADOK Losonci Járási Bizottsága kiadásában megjelent Néprajzi Értesítő c. sokszorosított publikáció második száma, amely a losonci Néprajzi Szakbizottság tagjainak gyűjtéséből közöl szemelvényeket. Köztudomású (?), hogy a CSEMADOK KB már évek óta minden nyáron megrendezi az ún. Nyári Néprajzi Szemináriumot, amelynek célja egy-egy tájegység népi kultúrájának a tájékozódó szintű néprajzi felmérése. Nos, 1983 nyarán e szemináriumot a losonci járásban szervezték meg, s a fenti kiadvány is ehhez kapcsolódik. A füzet összeállítói (Böszörményi István és Duray Éva) a más vidékekről a járásba érkező amatőr gyűjtők kezébe kívántak a füzettel egy tájékoztató jellegű anyagot adni, hogy minél otthonosabban mozoghassanak a számukra idegen terepen. Az áttekintő tájékozódást egy térkép segíti, majd a járás falvainak alfabetikus fölsorolása (földrajzi, történeti és néprajzi szempontú jellemzése) következik. Nagyon fontos része ez a munkának, hiszen a néprajzi gyűjtök kezében mintegy iránytűként szolgálhatott. Ezek után a tájegység néprajzából olvashatunk szemelvényeket egyrészt a régebbi szakirodalom, másrészt a mostani amatőr gyűjtők néprajzi kutatótevékenysége alapján. Ez utóbbi dolgozatok természetesen nem mentesek a kisebb-nagyobb szépséghibáktól, de hát ez — kevés tapasztalattal rendelkező gyűjtőkről lévén szó — érthető is. Örömteli viszont ennek a 60 példányban megjelent munkának a megjelenésében, hogy van vidék, ahol néhány lelkes ember kitartóan dolgozik. De még adós vagyok recenzióm címének magyarázatával! Medgyessy Ferencről beszélik, hogy egy lovasszobrának a leleplezése után egy, a szobor mellett fejcsóválva hümmögö parasztbácsira lett figyelmes. Odament hozzá, s megkérdezte, hogy mi nem tetszik néki a szobron. A bácsi erre elősorolta, hogy ez meg ez a testrésze nem ilyen „az igazi lúnak". A szobrász erre ezt felelte: „Ez mind igaz. Csakhogy ez nem lú, hanem szobor!" Liszka József Innen'onnan Már megszoktuk, hogy a repülőgépek landolásának irányítását robotok is el tudják végezni. Újabban a vonatok irányításában, indításánál és megállításánál is használnak robotot. A képen Moszkva egyik vasútállomása, a Jaroszlavi pályaudvar látható, ahol hamarosan bevezetik a robot vezérlésű mozdonyok használatát. Alighogy megérkezett Hollywoodba, a szó szoros értelmében ízekre szedték. Szemeit, lábait, a mellét és a száját egy nagy biztosítótársaság ügynökei értékelték: Ornella Muti, jobban mondva a teste pontosan 5 milliárd lírát ér. Már a 18. század végén csodálatos, az ácsmunka valamennyi mesterfogásáról művészi színvonalon tanúskodó házak készültek Uszty-llimszknél. Most az Angara parti skanzenben láthatóak. 8
