A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-22 / 30. szám
— JOHANS RÖSLER Ha múmiákról hallunk, önkéntelenül is Egyiptomra, a királysírokra, a piramisokra gondolunk, pedig itt Csehszlovákiában is van egy különleges, természetes múzeum, ahol a holttestek nincsenek bebalzsamozva, mégis mumifikálódtak. A bmói kapucinus rend templomának kriptájában a folytonos légáramlat szárította ki a holttesteket úgy, hogy a bőr, az izmok, a körmök is megmaradtak, sőt a ruhadarabok, csizmák is A száraz légáramlatot úgy érték el, hogy a kripta falaiba eredetileg hatvan nyitást építettek, és ezekből a levegő több kéményen át vezetett ki a szabadba. A kapucinusok temploma korai barokk stílusban épült 1648-ban, és a kriptájába egész 1784-ig temetkeztek, főleg a rend tagjai, de más híres emberek, városi polgárok földi maradványait helyezték itt nyugalomra. II. József, a kalapos király 1785-ben a temetkezést koleraveszély miatt betiltotta, a kémény nyílásait betemette. Kicsit borzongva lépegetünk lefelé a lépcsőkön és a kinti nyári meleg után éles, hűvös levegő csap az arcunkba. A fehérre meszelt falon nagy fekete betűkkel latin felirat fogad: Memento mori! (Emlékezz a halálra!) A kripta-labirintus első termében középen egy hatalmas üvegfede/ű koporsóban pihen Trenck Ferenc báró, Mária Terézia pandúrezredese, akiről Jókai Mór A két Trenck című romantikus regényének egyik izgalmas szereplőjét mintázta, a másik kalandos regényhős Trenck Frigyes, akinek életéről tévésorozatot is láthattunk a hetvenes évek közepén. A pandúrok vezérét tiltott zsákmányolás és hazaárulás vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték és a brüni Spielberg várbörtönbe csukták. Három évi raboskodás után állítólag vízi betegségben halt meg 1749- ben, más források szerint megmérgezte magát Mostani, díszes koporsóját a múlt században egyik rokona készíttette. A termetes, közel két méter magas pandúrvezér teste is (mint a többieké) mumifikálódott. Jól láthatók karján és lábán az izmok, kezének, lábujjainak körmei. Fölötte a mennyezetről emberi csontokból és koponyákból összerakott csillár csüng alá. A főfalat is koponyák, és keresztbe rakott lábszárcsontok „díszítik". A másik teremben a koporsók fedelét a falhoz támasztották. Érdekes megfigyelni rajtuk a korabeli népi naiv festészet nyomait A nyitott koporsóban a több mint kétszáz éves megfeketedett forgácson fekszenek a polgárok: Móric Grimm városi építész, Georg Orelli kéményseprőmester. Martin Löw kereskedő és a többiek. Egy régi babona szerint az asztalosok a friss forgácsot mindig bent hagyták a koporsóban és arra fektették a holttestet A kapucinus rend tagjait különleges módon helyezték el a kriptában. Olyan egyszerű fakoporsóban ravatalozták fel őket amelynek az alját szét lehetett nyitni. És amikor befejeződött a halott búcsúztatása, a koporsót a kripta soron következő üres helyére vitték, a holttestet az alsó deszka elmozdításával a földre helyezték, két téglát tettek a feje alá. kezét a mellén összekulcsolták, és most itt feküsznek századok óta szépen sorban. A fehér falon latin versidézet olvasható, amely magyarul így hangzik:,, Voltunk mint ti. Lesztek mint mi. Por és hamu." És erről a magyar irodalom őskorának kedves emléke, a Halotti beszéd híres kezdősora jut az eszembe. A csendet iskolás gyerekek csoportja zavarja meg, akik ámutó nagy szemekkel tekintgetnek körül a holtak birodalmában. (ozsvald) Fotó: Prandl FUTÓ KALAND Sohasem lehet elég óvatos az ember. Főként, ha elutazik valahová. Saját bőrén tapasztalta ezt Emil Neumann barátunk is, aki a fürdőhely sétányán vakmerőén megszólított egy fiatal hölgyet mint ez fiatal férfihoz illik: — Kisasszony, menjünk el valahová szórakozni! Az ifjú hölgy megcsóválta a fejét de nem tiltakozott. Csupán ennyit mon dott: — Én férjes asszony vagyok! — Valóban? — Igen! — Nagy kár. — Lehet. — És a férje? — Ö otthon maradt. Egyedül vagyok itt. Emil vérszemet kapott: — Akkor nem lehetne mégis ... A hölgy azonban határozottan viszsza utasította: — Nem. Lehetetlen. Először is azért mert soha sem csinálok ilyesmit másodszor pedig azért, mert itt minden jöttment tudja, hogy én férjnél vagyok, és a férjem nincs itt. Mit szólnának az emberek, ha egyszerre csak a maga társaságában vennének észre? — Talán azt mondhatnánk ... — Mit mondhatnánk ...? — Azt mondhatnánk, hogy én vagyok a férje, és látogatóba jöttem. Az ifjú hölgy megállt. — No csak, maga nem is olyan buta... — Akkor áll az alku? A hölgy nevetett és tagadóiag rázta a fejét. — De hát ez lehetetlen, valóban lehetetlen! Végül mégis lehetséges volt. Néhány óra múlva Emil Neumann beállított a szállodába, ahol az asszony már három hete lakott. — Rendelt nekem szobát a feleségem? — kérdezte a portástól. — Igen, kérem, a második emeleten van. — Köszönöm. Neumann kitűnő hangulatban rohant fel a nehéz bőröndökkel. Átöltözött, és néhány pillanat múlva már a szálloda éttermében volt. Kellemes várakozás töltötte el — a férfiak mindig büszkék a maguk kis győzelmeire ... Odalépett hozzá a pincér. — A teraszon szeretnék vacsorázni a feleségemmel — mondta Neumann. — Sajnos, uram, ez lehetetlen. — Minden hely foglalt a teraszon? — Egy asztal talán még akadna, de az ön kedves felesége negyedórával ezelőtt elutazott. — Hogyhogy elutazott? — Emil szivébe keserves csalódás hasított. — Hát valóban elutazott? — kérdezte még egyszer. — Valóban, uram. — És nem hagyott semmit nekem? A pincér bólintott. — De igen, uram. A háromheti számlát. Azt mondta: ezt adják át a férjemnek. Éppen most érkezett meg... Ford.: Geltért György 23
