A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-23 / 52. szám
A Csemadok életéből sok. (Tényleg: milyen eredményt kell egy csoportnak felmutatni, hogy például próbáit méltó körülmények között tarthassa, hogy a táncruhákat ne odahaza kelljen tárolni ?) Jelenleg hét párral dolgozik az Új Hajtás, illetve koreográfusa. — Ránk soha nem a nagy létszám volt a jellemző, mondja Katona Péter — aki ama négyek egyike, akik az előző csoportban is táncoltak — néhány fiatal, új tag azonban még elkelne közénk. Azután minél több fellépés, új feladat, mert így kovácsolódik csak össze a gárda. A csoport nagyon szeretne fellépni Zselízen, Gombaszögön. Az ottani fellépés, a többi csoportok tagjaival való találkozás, az izgalom, a hangulat — egyszóval mindaz, amit a legalább egyszer ott járt szereplőnek Zselíz és Gombaszög jelent — nagyot lendíthetne az együttes munkáján. A táncosok közben hazamennek. Karsay Tiborral a szomszéd terembe megyünk, ahol a citeráéok próbálnak. Itt találjuk Pintér Ferencet, az énekkar karnagyát is, aki egy-egy mellécsúszott hangnál bizony ráncolja a homlokát. Ám nincs különösebb baj, próbán vagyunk, a hiba itt még kijavítható. — A citerazenekar és az énekes szólistáink is a decemberi diószegi fellépésre készülnek, világosítanak fel, akárcsak a táncosok. És ezzel ismét a tánccsoportra terelődik a szó. — Új tagok kellenének, zenekar kellene, talán jobb gyakorlási feltételek, és aztán egy kis érdeklődés, biztatás — sorolja Karsay Tibor. — Az énekkarban is hiányoznak a fiatalok. Reméltük, hogy a táncot abbahagyok jelentkeznek hozzánk. Nem így történt — kesereg Pintér Feri bácsi. Karsay Sándomé, vagy ahogyan többen ismerik és szólítják. Baba, az együttes koreográfusa, akivel három nappal később találkoztam, sorolja a számokat, melyekkel bármelyik pillanatban felléphet a csoport: Kapuvári, Szatmári, Bodrogközi és Szirénfalvi karikázó. Tehát a citerások és szólóénekesek műsorával talán nyolcvanperces fellépésre vagyunk képesek, mondta. — Hogyan ítélem meg a jelenlegi csoport színvonalát? — ismétli meg a kérdést. Nem rossz táncosok, persze még nincsenek az előzőek szintjén. Most alakul, forr össze a társaság. A régi táncosok sokat segítenek. Bízom benne, hogy hallanak még rólunk. Jelenleg rügyben van az Új Hajtás, játszom a gondolattal hazafelé menet. Kipattan-e vajon a rügy? Erőset, az előzőhöz hasonlót hajt-e? Én, s talán nem vagyok egyedül, bízom benne, hogy igen. (Szokásunktól eltérően sokat panaszkodtunk ma, mondja eljövetelem előtt Karsay Tibor. Azért ne írjon nagyon lehangoló cikket rólunk... Remélem nem azt írtam.) GÖRFÖL JENŐ A szerző felvétele LESZ-E A RUGYBOL ISMÉT „ÚJ HAJTÁS"? A tanterem végébe összetolt padok, felrakott székek, várakozó táncosok látványa fogad, mikor belépek Diószegen (Sládkovičovo) az általános iskola egyik tantermébe, mely a próbák idejére, heti egy alkalommal a CSEMADOK helyi szervezete tánccsoportjának ad otthont. 1977-ben írtam a csoportról. E tanterem volt állandó próbatermük akkor is. A két látogatást összevetve majdnem minden azonos, csak a hangulat más. Akkor felverte a jókedv az iskolát. Érthetően. Második hely, majd fődíj Zselízen, az országos fesztiválon; bizonyítani akart a csoport. Akkor Varga Ervin mellett Balogh Márton, a Röpülj páva megnyerése óta inkább népdalénekesként ismert, de akkor még a Magyar Állami Népi Együttes táncosa — izzasztották a társaságot. „Futott a kocsi" a csoporttal, újabb Az egyik emlékezetes gombaszögi fellépés és újabb sikereket értek el, minden fellépésük egy-egy élmény volt. A kerületi minősítő versenyen C-kategóriás besorolást kapott az együttes (a Csallóval és a Hajóssal együtt). Azóta azonban sok víz lefolyt a Dudvágon. Tavaly a C-kategória megvédésére el sem mentek. Kicserélődött a táncosok nagy része, hiszen a gárda majdnem tíz évig táncolt változatlan összetételben. A húszéves táncosból időközben harmincéves lett. — „Erős" csoport voltunk, mondta egyik beszélgetésünk alkalmával tréfálkozva Jánošík Zoli, aki az együttesnek megalakulásától kezdve mindmáig tagja. Volt olyan fellépésünk, hogy a verbunk alatt tíz mázsányi volt a színpadon — deli legényekből. — Az ilyen változás mindig problémával jár, kapcsolódik a beszélgetésbe Karsay Tibor, a csoport vezetője. Az annyi emlékezetes szép sikert elért csoport és koreográfusa. Varga Ervin, nagyon jól megértették egymást. Jó házasság volt — teszi hozzá nevetve. A gyerekek is idősebbek lettek, Ervin sem tudta vállalni a nem kevés munkát. Új táncosok jöttek, új koreográfus jött. A C-kategória megvédésére azonban a zenekar miatt nem mentünk el. Nincs zenekarunk, illetve citerazenekarunk van. Erre a zenére azonban nem lehet táncolni. A táncosok, és ebben biztos vagyok — teszi hozzá — összeszedték volna magukat. Egy-egy fellépés lehetősége ösztönzőleg hat rájuk. Időközben kiderül, hogy az új koreográfus, Karsay Sándomé egyéb elfoglaltsága miatt ma nincs próba. A zenét kellene csak átjátszani. Magnózenére, reprodukált zenére táncol a csoport. Néhányan azonban így is eljöttek. Táncolnak is, de nem próbaruhákban, nem valami nagy az igyekezet. — Az iskola bocsát termet a rendelkezésünkre — szívességből — nem várhatjuk el, hogy még fűtsenek is nekünk. Megizzadunk, utána a hideg teremben, vagy a még hidegebb folyosón öltözünk át. Nem kellemes dolog — így a táncoKarsay Tibor a tánccsoport és Pintér Ferenc az énekkar Jánošík Zoltán és Csanaky Mária — ketten a régi csoportvezetője bő! 6
