A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-16 / 51. szám

Még csak november van, de a hideg már februári. Reggel minusz tizennégy fokot mértek. Aggódni akkor kezdek csak igazán, amikor útközben látom, hogy a Csiliz vize bizony befagyott. Oe hiszen az ilyen példátlanul alacsony vízállásnál akár a Duna is... Márpedig akkor a mai halászatnak lőttek!

Dunai halászokhoz tartok, velük tölteném majd a napot. Nem sporthorgászok

és nem „ravsicok" ők, -» ahogy errefelé az orvhalászokat nevezik. Hivatásosak. Igaz, kevesen, mindössze hárman vannak, de sokak szerint a dunai halállományhoz mérten még ez a három halász is sok, ráadásul még ehetetlen is a dunai hal. Márpedig ez nem egészen így igaz! Tény ugyan, hogy a vizek állapota minden tekintetben leromlott, sőt, katasztrofális esetekről is tudunk. De az is tény, hogy egyre több intézkedést hajtanak végre, egyre több előírást tartanak be. A dunai halállományt illetően megközelítőleg két eszményi évtizedet követően lehetnek majd kézzel, illetve hálóval fogható eredményei mindannak, amit a folyamért mostanában tesznek, és majdanán tenni fognak. De az. hogy a Dunában nincs hal, — ami pedig van az büdös, emberi fogyasztásra alkalmatlan, — egyszerűen nem igaz. Van és ehető. Persze, a helyzet messze nem hasonlítható a száz, vagy akár ötven évvel korábbiakhoz. Mert például Komárom városának céhjei közül mindig a halászoké volt a legrangosabb, egyebek között azért is. mert ők voltak

m