A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-16 / 51. szám

Következő számunk tartalmából:

AZ ESZTENDŐ VÉGÉN ...

Beszélgetés Ján Gallo, az SZLKP trozsnyói — Rožňava) JB vezető titkárával

VALLOMÁSOK A BÉKÉRŐL ÉS A BOLDOGSÁGRÓL

Készéii Ferenc: KOMÁMASSZONY, HOL A SEPRŰ?

Lovicsek Béla: FÉLRESIKLOTT ÉLET

Dénes György:

VIDÁM TÖRTÉNETEK SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓKRÓL

A Hét galériájában: ANDRÁSY TIBOR

Címlapunkon M. Borský felvétele

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Rétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46.

1.

Ki tudja, talán valóban csillapodnak a posta körüli, lényegében évtizedek óta tartó indulatok; ám az is meglehet, hogy csupán én váltam edzettebbé a posta gondjai iránt, amióta az utóbbi másfél-két évben több alkalommal is megfordultam a „kisablak túloldalán", azaz a Csehszlovák Posta különböző belső munkahelyein ... Tény és való: a posta — ha kisebb-nagyobb zökkenőkkel is — de teszi a dolgát. Évente több százmillió levelet, csomagot és táviratot kézbesít; nem kisebb tételben juttatja el az előfizetőkhöz az újságot; telefonhálózatán egy esztendő alatt több milliárd helyi és távolsági beszélgetést bonyolít le, s mindemellett továbbítja a rádió és a televízió műsorát. Ügyfele tehát az egész ország: a lakosság, a vállalatok, az intézmények. A postai szolgáltatás minősége így a közérzetet és a mindennapi élet zökkenőmentes menetét is befolyásoló tényező. Most, a karácsony előtti csúcsforgalomban pedig kétszeresen az, hiszen ilyenkor a laikus számára szinte elképzelhetetlen mennyiségű postai küldemény van útban a címzett felé.

A posta munkájáról, általános gondjairól Ondrej Kováčcsal, a Csehszlovák Posta szlovákiai vezérigazgatójával beszélgetek. Bevezetőben arról, hogy ítéli meg a postai szolgáltatások színvonalát?

— Európai mércével osztályozva a rádió- és televízió-műsorszórás aránylag jó, a klasszikus postai szolgáltatások minősége lehetne jobb is, de a legtöbb pótolnivalónk az elöregedett telefonhálózat, illetve a központok korszerűsítésében van — mondja a direktor. — A lakosság legszélesebb rétegei azonban a posta hagyományos szolgálatait veszi igénybe, munkánknak tehát azt a részét, amelyről azt mondtam az imént, hogy lehetne jobb is. Ezzel egyben azt is jeleztem, hogy nekünk sem kellemes, ha olykor hosszú sorok kígyóznak a pénzbefizető ablakoknál, ha késve érkezik a levél, vagy más bosszúságot, föltartást okoznak szolgáltatásaink. Ezekről a gondokról a posta vezetésének az a véleménye, hogy bár a szolgáltatás egészéhez mérve a panaszok száma csupán kis töredéket tesz ki, akkor is figyelni kell rájuk. Elvégre joggal zsémbel, akinek a távirata késett, vagy a reggeli újságját estefelé kapja meg. Szlovákia csaknem ezerhatszáz postahivatalában több mint 30 ezer postai alkalmazott • dolgozik, akiknek munkájáról elmondható, hogy döntö többségük becsülettel helytáll. Vannak azonban közöttük kevésbé lelkiismeretes személyek is, akik barátságtalan

magatartásukkal, olykor hatóságosdit játszó megnyilvánulásaikkal sokat ártanak a postának, de a lakosságnak is. A jövőben ezért nemcsak új postahivatalokat, levél- és postautalvány-osztályozókat létesítünk, hanem nagyobb jelentőséget tulajdonítunk alkalmazottaink magatartásában az udvariasságnak, a levél- és csomagkézbesítők készségének.

— Törekvéseik eredményeképpen: lesz-e jól működő hazai posta?

— Őszintén szólva bennünket is bosszant, hogy például a levélküldemények mintegy tíz-tizenöt százaléka jelenleg nem a vállalási határidők szerint érkezik a címzetthez. A levélkezelés rugalmasabbá tétele érdekében Bratislavában tavaly üzembe helyeztünk egy nagy teljesítményű japán levélosztályozó automatát; egyre szélesebb körben térünk át a közvetlen távhívásra, továbbá önműködő bélyegárusító gépeket állítottunk be, és javítani kívánjuk a hírlapterjesztés feltételeit is. Persze, nemcsak szolgáltatásaink fejlesztésének ütemétől, hanem a lakosság megértő támogatásától is függ, hogy sikerül-e visszaállítani, vagy ha úgy tetszik, hát újraalapozni a posta jó hírnevét!

2.

Nem vagyok levél, mégis postaautón kerülök Gútára (Kolárovo)! Berkeinkben ugyanis, sajnos, nemcsak az írás kötelessége a riporternek, hanem az is, hogy egyszer vonaton, másszor buszon, ha rászorul, akkor autóstoppal utazzon; leleményesebb észjárás esetén esetleg a postánál kérjen segítséget úticélja mielőbbi elérése érdekében ... Száz szónak is egy a vége: az UNESCO jóvoltából Hírközlési Világév az idei, ráadásul épp a postáról gyűjtök anyagot, így hát mi sem logikusabb, mint hogy Komáromban (Komárno) a Járási Postaigazgatóság illetékesét kérem meg, szállítanának el Gútára, ahol Škrovanová Sindler Anna, a helyi postamesternő csodálkozva csapja össze a kezét:

— Még szerencse, hogy nem a múlt században és nem Angliában élünk! — mondja derűs arccal. — Az angol posta akkoriban ugyanis az ember szállítását is megengedte. A postás a mérlegen lemérte, kiszámította a szállítási költséget, lepecsételte a feladóvevényt, átvette a pénzt, és máris indulhatott a lábon járó szállítmány... Képzelje, mennyi portót kéne most kiszabnom magára a tizenöt kilós csomagsúlyhatárt meghaladó többletért!... No, de a postatörténeti furcsaság után térjünk át a hazai postára — zárja le kedélyesen az élcet, és előzékenyen megvárja, amíg lekászálódom a postaautóról, utána hivatali dolgozószobájába invitál.

A gútai postán zajló mindennapi munkáról beszélgetünk.

Magát az épületet a hetvenes évek derekán adták át, és a helyi nemzeti bizottsággal, az új művelődési otthonnal, no meg a Centrum üzletközponttal alkot korszerű együttest. Szépen belesimul a környezetbe; talán csak a rácsos ajtók-ablakok különböztetik meg a többitöl. A régi épület egy macskaugrásnyival följebb volt. Alig két-három helyiségből állt, és az alkalmazottak száma is a maiaknak talán egyharmadát tette csak ki. Most viszont van hivatalvezetői szoba, tágas felvevőhely, kézbesítő szoba, csomagraktár, osztályozó helyiség, távbeszélő központ, irattár, öltöző és mosdó, ahol még zuhanyozni is lehet. A teljes létszám huszonöt fő.

A gútai posta nemcsak a várost, hanem az ide tartozó tanyavilágot (Kissziget, Nagysziget, Köveslágy, Kikelet, Békás, Csóványos, Örtvény, Szénási rét. Hullámtér, Füzes, Tagy, Rácakla, Pacsérok) is ellátja a korszerű hírközlés valamennyi szolgálatával.

A friss postát szállító gépkocsi reggel hat és hét óra között érkezik Komáromból. Korábban vonaton jöttek a küldemények, az állomásról, illetve Kamocsáról és Szímöről pedig lovasszekéren, esetleg kiskocsin hordták be. Most tíz kézbesítőt alkalmaznak itt, ők hétkor kezdenek, és a szétválogatás után viszik a leveleket, pénzküldeményeket, hírlapokat a címzettekhez. A távirat kézbesítését két külön személy végzi, hiszen a sűrűn jövő expresszleveleken kívül, havonta átlag 450—500 sürgöny érkezik. Különösen Anna, Mária, Katalin, Erzsébet, András, János és József napokon kattog szinte szünet nélkül a postai géptávíró.

Gútán és környékén 1250-en fizetik elő az Új Szót, 350-en a Pravdát, 202-en a Prácát; 195 előfizetője van a Nőnek, 185 a Hétnek, 135 az Új Ifjú-2