A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-09 / 50. szám
Amikor néhány évvel ezelőtt első ízben látogattam Szíriába, gépkocsival utaztam Libanonból. Bejrutból szép aszfaltút vezetett Szíriába. Első célom a főváros, Damaszkusz volt. Ma azonban — a libanoni háború következményeként — a Közel-Keleten lelassult az idegenforgalom. Mielőtt szólnánk Szíriáról, emlékeztessünk néhány újkori történelmi dátumra: 1920-tól francia uralom alatt állt, 1941-ben elnyerte függetlenségét, 1951 —1961-ben az Egyesült Arab Köztársaság része volt (Egyiptommal együtt), 1971 óta az arab köztársaságok szövetségének tagja. Az országnak ókori történelme is nagyon gazdag. Álljunk meg egy pillanatra a Barada folyónál, az Antilibanon hegység lejtőinél: a régészeti leletek szerint már időszámításunk előtt a 4. évezredben lakott település volt. Időszámításunk előtti 16. századból már reális elképzeléseink vannak a városról. Damaszkusz tehát a földközi-tengeri térség egyik legrégibb városa. Az omajjádok uralma alatt (661 és 50 között) az arab-iszlám birodalom fővárosa volt. A főváros nevének jelentése ismeretlen. A főváros egymillió lakosa napjainkban a kézművesség és mezőgazdasági termelés hírnevét öregbíti. Hagyományos termékei közé tartozik a fegyver, a damaszt, a porcelán és a cserép. Damaszkuszban összpontosul az élelmiszer-, cement-, üvegipar. Jelentős gyümölcstermelő központ az az oázis, amelyben a főváros elterül. Elsősorban az oliva és a szőlő termesztése jelentős. A közép-európaiak számára feledhetetlenek a damaszkuszi barangolások, mert utánozhatatlan keleti hangulatot áraszt a város. A látogatót vonzzák a bazárok, a mecsetek, a minaretek és a múzeumok. Az építészeti emlékek közül figyelmet érdemel a 8. századból származó mecset és a 14. századból származó citadella. Természetesen Szíria nemcsak Damaszkusz. A 185 ezer négyzetkilométer területű Szíria a Földközi-tenger keleti partjai és Mezopotámia között terül el. A tengerparton keskeny alföld húzódik. Az ország belsejében hatalmas hegyvonulatok húzódnak. Legnagyobb az Antilibanon hegyeinek övezete, amelyek elérik a 2 659 méter magasságot is. Az Eufrátesz völgyében a hegyek és fennsíkok keleten 200 méter tengerszint feletti magasságra süllyednek. Szíria növényzetét éghajlati viszonyai határozzák meg. A tengerparton a földközi-tengeri növényzet van túlsúlyban, de az ország belsejében a száraz sztyeppék, félsivatagok és sivatagok növényzete dominál. Szíriának hozzávetőleg 7 millió lakosa van, túlnyomórészt szíriai arabok. A nemzetiségi kisebbségek közül a kurdok és az asszírok alkotnak jelentős számú csoportot. Az izraeli expanzió következtében csaknem 200 ezer, Izraelből elűzött palesztin telepedett le. Békében Szíria legnagyobb kereskedelmi partnere Libanon, a Szovjetunió, az NSZK, Franciaország, Olaszország. Jelentős a gyapotexport, ami a kivitel csaknem 40 százalékát alkotja. Szíria exportál még gabonát, dohányt, gyümölcsöt, zöldséget és textilipari termékeket. Minden népnek — így a szíriai népnek is — békére van szüksége ahhoz, hogy zavartalanul termeszthessék a búzát, árpát, gyapotot, olivát, citruszt, fügét KÉP ÉS SZÖVEG: FRANTIŠEK KELE Emberi sorsok ELVÁLUNK CSENDBEN?... 4. Mit mond a pszichológus? Kérdés Ľuba Vavrovához, a fővárosi kerületek egvikének szociális és gyámhatósági csoportvezetőjéhez: csökken vagy emelkedik-e a vitás láthatási ügyek száma? — Sajnos, a válások számának növekedésével szaporodnak a láthatási ügyek is. Az esetek többségében persze a férj az, aki a láthatásért harcol... Aki nyitott szemmel jár a világban, jól tudja, hogy egyedülálló anyának lenni nagyon nehéz, keserves sors. Anyagi gondjai szaporodnak, és sokkal nehezebben talál másik párt, mint az elvált férfi. Más szempont viszont, hogy mégis ő marad birtokon belül: nemcsak a gyereket kapja meg. hanem a lakást is. A férfi — hacsak nem nősül meg újra — még csak nem is számíthat arra, hogy a gyereket egyszer magához vehesse! Többnyire nincs hová! De tegyük fel, hogy mégis akad valami megoldás; ám az újraelhelyezési Kérelem elbírálásakor a bíróság — joggal — arra hivatkozik, hogy a gyerek már megszokta a környezetet, s káros lenne, ha új helyre kerülne. Tulajdonképpen ördögi kör ez: aki megkapja a gyereket, megkapja a lakást. Aki megkapja a lakást, megkapja a gyereket. És ami a legroszszabb: a gyermekkel élő szülő igen gyakran a másik ellen neveli a gyereket! Egy életre eltorzítja a gyerek lelkét, megcsonkítja érzelmi világát! íme, egy példa. Az anya súlyos beteg lett, hosszabb időt töltött gyógyintézetben. A férj elvált tőle. A gyereket nála helyezték el, „természetesen", ő kapta a lakáshasználatot is. Az asszony a kórházból is rendszeresen irt kisfiának, akitől csak lehetett kérdezősködött: mi van a gyerekkel? Amikor meggyógyult, fűt-fát gyámhatóságot megmozgatott, hogy láthassa kisfiát. Gyámhatósági javaslatra a bíróság engedélyezte a láthatást. az apa azonban megtagadta az anyától ezt az elemi jogot. Indoklásában arra hivatkozott, hogy a gyerek látni sem bírja anyját, de arról persze hallgatott, hogy ő nevelte ellene! A bíróság a közelmúltban újra szabályozta a láthatást: az apa kötelessége, hogy megengedje, különben szankciókat alkalmaznak ellene! Elsődleges célját azonban így is elérte : meggyűlöltette a kisfiúval az anyját. Legalábbis ideiglenesen. Ilyen, s ehhez hasonló esetek kapcsán két kérdés merül föl az emberben. Az első: létezik-e olyan bírósági döntés, amelynek alapján el lehetne venni a gyereket attól, aki a másik szülő ellen neveli? Az ólublói (Stará Ľubovňa) járásbíróság illetékes döntőbírója erre így válaszol: — Az a szülő helyrehozhatatlan hibát követett el, aki gyermekét a másik szülővel való érintkezéstől nyomós ok nélkül eltiltja. Ez akár következtetési alap is lehet arra, hogy ez a szülő erkölcsileg nem alkalmas a gyerek nevelésére, végső soron tehát a gyerek más elhelyezésére irányuló igényt megalapozhatja! Persze, a bíróság az esetleges újraelhelyezésnél rengeteg szempontot mérlegel. A másik kérdés: vajon a pszichológus képes-e felderíteni, hogy a gyerek szíve mélyén tiltakozik-e a másik szülő ellen, vagy pedig csak ellenségesen nevelték? * A gyermeklélektani kutatóintézet nevelési tanácsadójának szobájában anya. apa és ötéves kislányuk. A válás során a gyereket az anyánál helyezték el, azzal, hogy az apa minden vasárnap magával viheti. Az anya következetesen megtagadta a láthatást azzal az indokkal, hogy Julika fél az apjától, a találkozás előtti napon dadog, éjjel könnyen bevizel. Az üggyel foglalkozó pszichológusnő mindhármukkal beszélni akart. Julikát az asztalokon álló játékokhoz vezeti. Az egyik asztal mellett megállapodik a kislány. A mindennapi életet másoló figurák fekszenek rajta: emberi alakok, házak. fák. Rakosgatni kezdi őket, lassan belemerül a játékba. Egy kislányalakot a házba tesz, melléje férfi kerül. „Kik ezek?" „Kislány, az apjával lakik." Aztán a kislány- és a férfibábut is a ház elé teszi. „A kislány sétál az apjával" — válaszolja a pszichológusnő újabb kérdésére ... Lassan föisejlik az igazság Julika játékából és szavaiból: szereti az apját, vágyódik utána, a féléimét és az irtózást csak az anyja igyekezett belétáplálni... A föltárt igazság elől az anya sem zárkózhat el. ígéri, hogy megváltoztatja magatartását, hogy apa és lánya többet lehet majd együtt. És végül egy eset a bírósági tárgyalóteremből! H. László mérnök a volt felesége, Éva tanárnő. Fiatalon kerültek össze, házasságukból két gyerek született. A fiatalasszony a második kislánnyal töltött gyermekgondozási szabadság után visszatért az iskolába, ahol új kollégával ismerkedett meg. Nem sok idő telt el, és egymásba szerettek. A négy esztendővel fiatalabb férfi sürgette Évát, hogy hagyja el családját hagyjon föl a felemás élettel. Az asszony sokáig vergődött de végül is az új ismeretség mellett döntött. A válókeresetet László adta be. A házasságot felbontották, a két kislányt — részben a jobb lakásviszonyok figyelembe vételével — az apánál helyezték el. Éva ezt akkor helyeselte. így vallott a bíróságon: „Férjem nemcsak nevelésre, hanem gondozásra is alkalmas." Bontóperük befejeztével mindkettőjük élete rendeződött. Éva férjhez ment kollégájához. László is egy idő múltán megnősült. Elvált aszszonyt vett feleségül, aki szintén két gyereket hozott magával. De Éva is lehiggadt — és harcolni kezdett két kislányáért. Azzal vádolta volt férjét, hogy akadályozza a láthatásban. Mellékelte jelenlegi férje levelének másolatát is. amelyet az Lászlóhoz intézett: „Minden okod megvan rá, hogy haragudj rám, ránk; ebben a vonatkozásban felelősnek érzem magam, de ne állj bosszút Éván! Látnia kell a kislányait. Neki joga, neked kötelességed ezt lehetővé tenni!" Az asszony az első tárgyaláson most már másként nyilatkozott, mint a bontóper során: „Az én otthonomban jobb helyen lenne a két gyerek, volt férjemnek sok a négy gyerek." H. László vallomásából: „Házasságunk felbontásáért volt feleségem a felelős! Nem törődött a gyerekekkel, elhagyta őket. Most milyen jogcímen követelné vissza?" A bíróság pszichológusi szakvéleményt is kért. Egy részlet ebből: „A bontóper következtében bizonyos válság állt be mindkét kislánynál, ezen azonban túljutottak. Nagyon jó az összhang nevelőanyjukkal s annak két gyerekével. Az apa vallomásából a második újraelhelyezési tárgyaláson: „Anyagilag rendezett körülmények között élünk, nyugodt megélhetést tudunk biztosítani a családnak. Feleségem szereti a gyermekeimet, én az övéit. Összeforrott kis közösséget alkotunk. Ragaszkodom a kislányaimhoz. de volt feleségem és a gyerekek közötti sűrűbb láthatást nem ellenzem!" A bíróság elutasította Éva újraelhelyezési kérelmét. hiszen mindkét lánya megfelelő környezetben nevelkedik: a láthatások időpontját azonban pontosította. § § $ Vasárnapi anyának lenni épp olyan gyötrő, fájdalmas állapot, mint a vasárnapi apáé. Az elvált szülők és a gyerek háromszögében, lényegében. mindhárman vesztesek maradnak. A válások — melyeket nem ítélhetünk el egyértelműen, hiszen sokszor valóban tűrhetetlen helyzetnek vetnek véget —, évente több ezer. több tízezer gyerek lába alól húzzák ki a talajt. A bíróságok nagyon körültekintően döntenek az elhelyezési és újraelhelyezési ügyekben. De lehet-e úgy határozni, hogy az egyik vagy a másik félnek ne okozzanak fájdalmat, hogy ne sarkadjon gyűlölködés, ellenérzés, nemegyszer a bosszú indulata az elváltak szívében; ne szenvedjen törést, lelki sérülést a gye rek?! Aligha. Salamoni ítélet nincs. (Vége) 17
