A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-09 / 50. szám

A Csemadok életéből MINDENNAPOK KULTÚRÁJA Kövecsestől hét kilométerre van a határ. Recske választja el a királyi határátkelőhely­től. Nagy az országúti forgalom. Éjjeli-nap­pali átkelőhely Királyi. A falu lélek- és ház­száma nem nagy. Gömörben kicsik a telepü­lések. Mezőgazdasági szaktanintézete régó­ta ismert. A Janzel-féle kastély épületében működik. Kövecses határának egy része a királyi szövetkezethez, másik része a stupa­­vai gyümölcstermesztő állami gazdasághoz tartozik. Az 1 —4. osztályos magyar oktatási nyelvű általános iskola két tanerős. Igazgató­ja Bíró Géza, a CSEMADOK rimaszombati {Rim. Sobota) járási bizottságának elnöke. Két tanerös óvoda is van a faluban. De Fürjesné Agócs Katalin, a CSEMADOK helyi szervezetének titkára a szomszédos Keszi (Kešovce) óvodájában tanít. Kesziben is van 1 —4. osztályos általános iskola. Naponta két kilométerre utazik Fürjesné Kövecsesről. Autóbuszozik oda-vissza. Férje a méhi szövetkezet mellékágazati üzemének mestere. A fiatal, még csak huszonnyolc éves óvónéni két fiúgyermek édesanyja. Nem a gömöri dombok között, hanem távoli vidé­ken született. Zsélyben. Nagy Lajos falujá­ban. De a költőt csak hírből ismeri. Soha nem látta. A verseit annál szívesebben olvas­gatja. Szülőfalujára nem emlékezik. Kétéves volt, amikor a szülei elköltöztek onnan. Édes­apja tanító volt Zsélyben, okos kis gyermek­fejek pallérozója. 1957-ben költözött el Kö­vecsesre. A mezőgazdasági szaktanintézet­be helyezték át mint pedagógust. Aztán hosszú évekig ő volt a szaktanintézet és az állami gazdaság igazgatója. Már nyugdíjas. Lóczy György lett az utóda. Agócs Katalin már itt járt elemibe. Bíró Síró Géza és tanítványai Géza növendéke volt. És a tornaijai (Šafári­kovo) magyar oktatási nyelvű gimnáziumban érettségizett. S még abban az esztendőben, 1973-ban a lökösházi óvodába került. Oda is autóbusszal járt. Korán reggel ment, és este ért haza. A CSEMADOK helyi szervezetének munkájára elemi iskolás korától emlékszik. — Akkor ment jól minden, amikor Sikur Irén tanítónő volt a helyi szervezet elnöke. Ö lendítette fel Kövecsesen a kulturális mun­kát. A tenniakaró kedv akkor is tartott, ami­kor én már Lökösházára jártam tanítani. Minden évben betanultunk egy színdarabot. Flúsvétkor vagy karácsonykor mutattuk be. S ha színdarab betanulására nem futotta az időnkből, kabaréműsorral kedveskedtünk a közönségnek. Az akkori fiatalok, a hozzánk hasonló korúak mozgékonyabbak voltak. Magam is játszottam színdarabban mint fi­atal óvónő. Szerettem a fiatalok közé járni. Nem is volt más szórakozási alkalom. Szom­batonként teadélutánokat rendeztünk. Fürjesné Agócs Katalin és az óvodások A kövecsesi tanintézet épülete Együtt szilvesztereztünk a kultúrházban. Összetartoztunk... — mondja. Fürjesné nyolcadik éve tagja a CSEMA­­DOK-nak. Érettségi után lépett be a szövet­ségbe. Édesapja, édesanyja is CSEMADOK- tag. Két nővére szintén. Az idősebb, Keszi Béláné, aki a lénártfalai óvoda vezetője, a kövecsesi helyi szervezet elnöke. Most het­ven tagja s héttagú vezetősége van a szerve­zetnek. Az elnök Keszi Béláné, az alelnök Szabó Gizella, postai alkalmazott, a pénztá­ros Béres Erzsébet, a tornaijai ruházati üzem alkalmazottja, az ellenőrző bizottság tagjai: Szabó Zoltán vasutas, Flubay Gyula munkás és Juhász László munkás. A vezetőség a nyári hónapokat kivéve minden hónapban ülésezik. — Titkári teendőim? Van egy nagy füze­tem. Ebben rögzítem mindazt, ami a vezető­ségi üléseken és a tagsági gyűléseken törté­nik. Semmi érdekes nem kerül bele. Fia történetesen mulatságot akarunk rendezni, beírom a füzetbe, melyik napot javasolták, milyen zenekart szeretnénk. Ha műsort vagy színdarabot akarunk betanulni, bemutatni, ezt a szándékunkat is bejegyzem a füzetbe. Félreértés ne essék: ez nem krónika. Ez a titkár füzete. A jegyzőkönyvet is én vezetem, s magam juttatom el Rimaszombatba, a járási bizottsághoz. A nővéremmel gyakran összejárunk. Összedugjuk a fejünket és talál­gatjuk, mit kellene csinálni. Éves és távlati munkaterv szerint dolgozunk . .. Olvasgatom a helyi szervezet 1983. évi munkatervét. Szerepel benne teadélután nyugdíjasok számára, farsangi bál, színház­­látogatás (MATESZ Thália színpada), húsvéti táncmulatság, nőnapi köszöntő, nyári kirán­dulás, társadalmi munka, megemlékezés Fu­čík halálának 40. évfordulójáról és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, s még egy színdarab betanulása is karácsonyra. S amit bele sem foglaltak 1983. évi munkater­vükbe, szeptemberben jól sikerült író-olvasó találkozót rendeztek e sorok írójával, a Cseh­szlovákiai Magyar Írók sorozatban megjelent Adósságtörlesztés és Szélfúvásban című re­gényéről. Távlati (1983—1987) munkater­vük sincs híján szép elgondolásoknak. Hat új taggal akarják növelni a taglétszámot. Meg­emlékeznek a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. és Lenin halálának 60. évfordulójáról, hazánk felszabadulásának. 40. évfordulójáról. Sze­repel továbbá a munkatervben irodalmi elő­adás Tóth Árpádról és Karinthy Frigyesről. A távlati munkaterv persze sokkal gazda­gabb. Én csupán néhány dolgot jegyeztem le belőle ízelítőnek. S 1987 még messze van, addig sok minden más is történhet, addig még sok víz lefolyik a Sajón, amely itt mossa a partot a falu közelében. — Nemcsak a nővéremmel dugjuk össze a fejünket, a vezetőség minden tagjával is tanakodunk, mert a munkaterv önmagában véve semmi. Papír, amíg nem valósul meg minden betűje. Mindenkinek sok az elfog­laltsága. Nekem is. Sok CSEMADOK-tag családos. Én is az vagyok. Két kisfiam még óvodás. Azt szeretném, ha fiatalok és idő­sebbek időt találnának a kulturális élet ki­bontakoztatására, ha minden elképzelésünk úgy sikerülne most is, mint Sikur Irén tanító­nő idejében. Jó lenne megint hinni abban, hogy nem tudunk egymás nélkül élni... — fejezi be Fürjesné. MÁCS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei Az 1983-as Kelet-szlovákiai Kerületi Bé TUDATOS Részletek a kelet-szlovákiai kerületi nép­­művészeti fesztivál keretében megrende­zett nemzetközi szakmai értekezleten el­hangzott felszólalásból Több mint harminc éve egy személyben vagyok néptánchagyomány-kutató, koreog­ráfus és táncmozgalom-irányító. Először csak ismerkedtem a néptáncha­gyománnyal. Gyűjtöttem a mozdulatokat, a táncokat, az emberi magatartásokat. A tánc előadása közben tanulmányoztam a tánc motívumait és szerkezeti felépítését, kísérő dallamának hangulatkeltő szerepét, a táncos sajátos megnyilvánulásait és mindazt, ami előadásával, táncolásával szigorúan össze­függ. Évek során azt tapasztaltam, hogy a táncos legőszintébben a váratlan, a megle­petésszerű gyűjtői találkozások alkalmával nyilatkozik meg. ilyenkor táncának előadása teljes mértékben rögtönzés. Ilyenkor a tuda­tában lerakódott anyagkincs kerül bemuta­tásra, általában tartalmában szegényebben, de a felépítés ösztönössége gazdagon kár­pótol az esetleges figurális szegénységért vagy díszítő elemeinek egyszerűbb előadás­módjáért. Ilyen meglepetésszerű találkozá­soknál az egyszerű falusi ember teljes őszin­teséggel adja önmagát. Tánca igazán a lelki hangulatát fejezi ki. Felépítésében olyan alaptörvényszerüséget tartalmaz, amely a koreográfia építésénél szigorú irányvonalnak számít. Az előre bejelentett gyűjtői találkozásokra a gyűjtés alanya is tudatosan készül. Tökéle­tesebb produkciót akar bemutatni, mert erre lesznek kíváncsiak látogatói. Tehát színját­szásra készül. Többé-kevésbé tudatosan építi fel a bemutatásra szánt táncát. Tudato­san sorba rakja a tánc figuráit, s ezeket betanulva megmerevíti önmagát. Kizárja a pillanati hangulat adta érzelmi gazdagítás lehetőségét. Igaz, így figurálisán gazdagabb az általa bemutatott tánc. de mégis szegé­nyebb az éiményanyag. Hadd illusztráljam ezt egy példával. A népdalénekesek, éneklő és tánccsoportok, táncosok versenyében a hagyományőrző táncosok kategóriájában szerepeit egy táncospár, Kati István bácsi és 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents