A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-09 / 50. szám
A Gsemadok életéből )lklórfes2tivál záróképe Fotó: A szerző NÉPRAJZGYŰJTÉS A „vasvári tréfás verbunk" a szilicei folklórcsoport előadásában. ľv 5 1 í fmí I j %L \ fi f * 1 M 1 felesége Péterfaláról (Petrovce). Már részt vettek az 1980-as kiíráskor is, 1982-ben pedig újból jelentkeztek. Megmerevedett a táncuk' Tudatos koreográfiái felépítést nyert. Pontosan meghatározottá vált a figurák (motívumok) sorrendje. Sőt tudatában elszegényedett a két táncos is, mert csak az adott táncba beépített motívumok csiszolásával voltak elfoglalva. A gyűjtő koreográfus számára az ilyen táncos is gazdag motivumkincset nyújt, de a tánc szerkezeti felépítése már kevésbé eredeti. A színpadi alkotás, a koreográfia készítése szempontjából mind a két találkozási forma nagyon értékes. Az előzőnél a tánc szerkezeti felépítését, a másodiknál a motívumkincs bőségét, a variánsok létrehozásának, alakulásának törvényszerűségeit lehet tanulmányozni. Gondolkozzunk közösen: egy hagyományát már nem élő, de a hagyományra még emlékező falura milyen hatással van a tudatos néprajzgyüjtés? Munkánk közben gyakran találkozunk olyan esettel, amikor különböző előtanulmányok, hírforrások alapján olyan községben kezdtünk néprajzi gyűjtést. néprajzi kutatást végezni, amely napi életében, szórakozásában már nem él a tánchagyományával. A tudatos néprajzgyüjtői munka az ilyen esetek nagyobb részében, a falu néptánchagyományának felélesztését és közkinccsé tételét eredményezi. Két falu Szilice (Silica) és Borzava (Silická Brezová) példájával szeretném a gondolatot illusztrálni. A felszabadulás után mindkét falu fokozatosan elhagyta táncos szokásait. Szilicén funkcióját vesztve teljesen feledésbe merült a Tréfás lakodalmi verbunk, Borzován a botos pásztortánc. A gyűjtőmunkát itt az ötvenes évek második felében kezdtük meg. Eredményeként rátaláltunk azokra az emberekre — Mezei Sándorra Szilicén, Deákos Farkas Lajosra Borzován, akik a gondolatot tovább vitték. Többszöri látogatásunk, beszélgetésünk eredményeként mindketten fokozatosan mozgósították a falut. Először a család állt melléjük, aztán a falu. Mind a két személy a falu megbecsült embere volt. A lakodalmi (tréfás) verbunk nemcsak táncból, hanem szöveges részből is áll. Toborzó és kifigurázó, kigúnyoló versekből. Első találkozásunkkor Sándor bácsi nem emlékezett semmire. Hosszú kutatás után a szakirodalomban találtam a tréfás vedrünkhöz megfelelő verseket, strófákat. A következő találkozásunkkor, újdonságként, mintha a szomszéd faluban hallottam volna, elmondtam a verseket. A hatás a számításomnak megfelelő volt. Hónapok múlva Sándor bácsi is előállt az általa a faluban felkutatott versekkel. Azt akadam ezzel mondani, hogy esetünkben a tudatos néprajzgyűjtésnek hatására megindult egy olyan folyamat, melynek az eredménye többek között a lakodalmi (tréfás) verbunk újraélesztése volt és az. hogy Szilicén ma van egy olyan hagyományőrző csopod, amely felkutatta és magáévá tette a falu teljes tánchagyományát. Mi is az a tréfás verbunk? A lakodalmi szokások egy része. Vacsora után, az éjjeli órákban, amikor a hangulat már tetőfokára ér, és túl vannak a komoly ceremoniális eseményeken, a lakodalmas nép szórakoztatására találták ki annak idején. A valamikori katonatoborzók — verbuválások — mintájára. egy jó tréfamester, rendszerint a násznagy, vagy az idősebb vőfély, magát káplárnak kinevezve tréfás rigmusokkal katonákat toboroz. Akinek a nevét kimondja, vagy aki előtt megáll és csatlakozásra szólítja, annak be kell állania katonának. így sorban összeszedi a lakodalmas nép féditagjait. Egy-egy személy besorozása után a sereg a káplár vezetésével egy dallamnyit táncol, majd újabb vers és újabb tánc következik. A toborzás után felesketi a „katonákat"; természetesen tréfás szövegű esküt mondat velük, amin a közönség, a lakodalmi nép jól mulat. Az eskü után veszi kezdetét az igazi móka. Amit a káplár csinál, azt kell mindenkinek utánoznia. Aki nem csinálja utána, azt megbüntetik. A tánc, a tánchoz kapcsolódó mókás játék a lakodalmi hangulat tetőfokán, a vendégek szórakoztatására kerül bemutatásra. A résztvevőknek nem szabad semmiéd sem megharagudniok. Az általunk feltád hagyományanyagból már eddig is több koreográfia született. Varga Ervin ismeri koreográfus — jelenleg a Lúčnica koreográfus-aszisztense — alkotta meg eddig a legegységesebb színpadi müvet belőle a diószegi (Sládkovičovo) Új Hajtás Táncegyüttes számára. Mint említettem -Szilicén Mázéi Sándor, Borzován Deákos Farkas Lajos volt a feltárás elindítója. Ö a pásztorhagyományokat gyűjtötte. Gyönyörűen tud botot forgatni. Az ö közreműködésével csopodot hoztak életre a faluban. Ez a csopod a sziliceiekkel együtt 1973-ban Kalocsán, a Duna menti népek nemzetközi népművészeti fesztiválján nagydíjat nyeri. Tehát mind a két esetben a tudatos néprajzi gyűjtői tevékenység volt az adott községben a hagyomány újraélesztésének elindítója. Borzován a fiatalok is bekapcsolódtak a folklórcsopori munkájába. Egy-egy fiatal eltanulta, átvette az általa kiválasztott idős táncostól annak teljes táncfigura-kincsét. így a hagyomány ériéke akkor sem romlott, amikor az idősebbek különböző okok miatt kimaradtak a csopod munkájából. Szeretném hangsúlyozni, hogy a néprajzgyűjtőnek semmi esetre sem szabad erőszakosan beavatkoznia a néphagyomány színpadra feldolgozásába: az a faluközösség munkája eredményeként kell, hogy megszülessen. TAKÁCS ANDRÁS FÁBRY NAPOK '83 A CSEMADOK Központi Bizottsága, a CSEMADOK kassai járási és városi bizottsága november 3—6-án rendezte meg a XII. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat Kassán (Košice) és a kassai járásban. A rendezvényt dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezető titkára nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta Fábry Zoltán munkásságának irodalmunkra, közgondolkodásunkra gyakorolt hatását, s a jelenlévőket tájékoztatta a CSEMADOK KB elnökségének döntéseiről a Fábry hagyatékkal kapcsolatosan. Az ünnepi megnyitó után dr. Fónod Zoltán irodalomtöriénész Fábry Zoltán kritikai elvei és a csehszlovákiai magyar művészetkritika című előadására került sor. Mint közismed, Fónod Zoltán egyike azoknak, akik az elmúlt évtized alatt sok eddig ismeretlen munkát tádak fel Fábry Zoltán életművéből, s hogy egyik kezdeményezője és szerkesztője volt, s maradt a Fábry életműsorozatnak, amelyet a Madách Kiadó jelentet meg folyamatosan, így csak természetes, hogy jelen előadása is sok új és figyelemre méltó ténnyel és támponttal gyarapította eddigi ismereteinket Fábry Zoltán elsököztársaságbeli kritikai munkásságáról. Az előadás egyben tágabb képet is nyújtott az első köztársaság irodalmának helyzetéről, azokról a törekvésekről, amelyek a rangos irodalom megteremtését tűzték ki feladatul. Ebben — törvényszerűen — az egyik fő szerep Fábry Zoltáné volt. Hasonlóan izgalmas kérdésköd foglalt össze — bár Zalabai Zsigmond elmaradása miatt a teljesség igénye nélkül — Duba Gyula, aki a harmadvirágzás irodalmának cseh és szlovák kapcsolatát taglalta. A szellemi közeledés kérdésköre tájainkon sokat emlegetett. Irodalmunk fejlődése, minőségi gyarapodása és emelkedése egyre több biztosítékot szolgáltat arra, hogy a szlovák és a cseh olvasók, irodalmárok koriárs irodalmunkról képet kapjanak. Dr. Karol Tomiš irodalomtöriénész referátuma Fábry Zoltánnak azon munkáit elemezte. amelyek a cseh és a szlovák irodalommal kapcsolatosak. Hašek, Čapek, Jilemnický, Hviezdoslav, Lazarová, Jirásek és más szerzők népszerűsítése és édelmezése arra bizonyíték, hogy Fábry egész élete során élénken érdeklődött a cseh és a szlovák irodalom iránt, s figyelemmel kísérie annak fejlődését. Az idei rendezvény pénteki eseményeit a Thália Színpadán rendezett kétnyelvű előadói est zária. Az emlékesten Fábry Zoltán munkái mellett az irodalmi összeállításban koriárs és klasszikus szlovák és magyar szerzők verseit szólaltatták meg a művészek. A november ötödiki müsori a rendezők a közművelődés időszerű kérdéseinek szentelték. Dr. Rudolf Hubed a felnőttoktatás időszerű kérdéseiről tadott sok szempontot és érvet felvonultató előadást. Sok, közvetlen tapasztalaton alapuló kérdést és továbbgondolásra ösztönző problémát foglalt össze dr. Máté László A pedagógus szerepe az iskolánkívüli nevelésben című előadásában. A szombati találkozást dr. Perhács János docens A felnőttoktatás módszerei című előadása zária. A XII. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok résztvevői Stószon megkoszorúzták a rendezvény névadójának síremlékét és házát. GÁL SÁNDOR 7
