A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-15 / 29. szám
A Csemadok életéből újvárott és a járás három községében. Zsitvabesenyön (Bešeňov), Nagykéren (Milanovce) és Kürtön (Strekov), ahol a CSEMADOK helyi szervezetének rendezésében kulturális műsor keretében szerepeltek a Csengő Énekszó fesztiválon részt vevő kórusok, ezzel is támogatva a prágai béke-világtalálkozó célját, az atomháború mentes világ megteremtéséért és a leszerelésért. A Csengő Énekszó '83 másnapi műsorát, délelőtt a kórustagok számára rendezett szórakoztató műsor nyitotta meg, ahol az érsekújvári gyermek-társastánccsoport, a galántai népi zenekar, a Párkányi (Štúrovo) Alapiskola báb- és tánccsoportja és az érsekújvári Czuczor Gergely utcai Alapiskola kicsinyek tánccsoportja aratott osztatlan elismerést. A délutáni műsor koszorúzási ünnepséggel kezdődött a város főterén. A Győzelmes Február 35. évfordulója tiszteletére rendezett fesztivál résztvevői és vendégei lerótták kegyeletüket a Győzelem emlékműve előtt. A koszorúzást követő gálaműsor méltó kicsúcsosodása volt az V. Csengő Énekszó fesztiválnak. Az énekkarok közös műsora, közel 750 gyermek- és felnőtt énekes ajkáról felhangzó összkari számok lenyűgöző élményben részesítették a közönséget. Különösen a záró énekkari szám. Karai József — dr. Vargha Károly Áradj zene című műve váltott ki felemelő érzést, amit a közönség vastapsának „követelésére" megismételtek az énekesek. Lezárult egy fesztivál, amely ismét tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgált. Ennek értékelése a szakemberek és szervezők dolga. Annyit azonban már most megállapíthatunk, hogy a versenyműsorban az énekkarok számára bevezetett kötelező mű (Kocsár Miklós Tavasz-ébresztő) igazolta létjogosultságát, és utólag a választás helyességét is. Az ünnepélyesség fokozása érdekében az egész városra kiterjedő díszítést kell megvalósítani, hogy a város minden lakosa érezze a fesztivál hangulatát, tudatosítsa jelentőségét. A szakmai véleménycserére is nagyobb lehetőséget kell biztosítani, amit egy fesztivál klub működtetése szolgál leginkább. Erre Érsekújváron lehetőség van. Az ötletek megvalósítása még gazdagabbá teheti a Csengő Énekszó fesztivált, de elsősorban a csehszlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkari mozgalmat. Végezetül, köszönet a társrendezőknek a fesztivál sikeres megvalósításáért, külön kiemelve az otthont adó Érsekújvári Szakszervezetek Háza dolgozóinak segítségét és meleg vendégszeretetét. Hasonló támogatás mellett bátran hirdeti meg Szövetségünk az 1986-ban sorra kerülő VI. Csengő Énekszó fesztivált. DeBröD! D. GÉZA Praná.1 Sándor felvételei A KÖZÖS MUNKA ÖRÖME A CSEMADOK komáromi (Komárno) helyi szervezet színjátszó csoportjának születése majdhogynem egybeesik magának a CSEMADOK-nak a megalakulásával. A kezdet kezdetén nagy lelkesedéssel verbuválódott a színjátszó csoport és az első szárnybontogatások eredménye: több egyfelvonásos bemutatása volt. Ezek sikerén felbátorodva — a már lassan összekovácsolódó csoport — nagyobb és igényesebb feladatok megoldására vállalkozott. Szorgalmas és lelkes munkájuk eredményét olyan darabok bemutatása jelzi, mint: Mélyszántás, Lúdas Matyi, Szerelem, Csipke Rózsika, Légy jó mindhalálig. Kötéltánc, Fekete gyémántok, Új földesúr. Gül Baba, Marica grófnő. 1952-ben Gergely Sándor: „Vitézek és hősök" c. darabja olyan magas művészi színvonalon került bemutatásra, melyre a „szakma" is felfigyelt. A következetes és rendszeres munka eredményének legszebb elismeréseként a csoport eljutott Prágába, ahol országos versenyen (egyetlen magyar nyelven játszó együttes) első díjat nyert. A színjátszó csoport — ebben az időben — a prózai műveknél 40—50, a zenés müveknél 100—110 aktív taggal (színészek, zenészek, műszakiak, stb.) végezte lelkes munkáját és vitte sikerre a bemutatott darabokat. Komáromon kívül megszámlálhatatlan vendégfellépés fémjelezte Szlovákia magyar lakta vidékein — a mindenütt szívesen várt és látott — együttes fellépéseit. Ezen fellépések — a sikeren túl — nagyban elősegítették az egyes CSEMADOK helyi csoportokkal való elvtársi, kulturális és egyéb kapcsolatok kiszélesítését. Kulturális csere-akciók realizálódtak, baráti kapcsolatok szövődtek. Ebben az időben kedves momentuma az együttes működésének, hogy egy kisebb létszámú, de annál lelkesebb csoport, az akkori idők közkedvelt: Csinn-Bumm cirkusz mintájára — a helyi adottságokból kiindulva — összeállított több előadás-sorozatot, melyekkel vasárnap délelőttönként a nagymamák, vagy nagypapák kíséretében megjelent legkisebb nézőknek kedveskedtek kacagtató, nevelő, látványos műsorral. Majdnem ezzel egy időben alakult még egy — 3—4 éven át nagyon aktívan működő — ú. n. „Esztrád" csoport, tartalmas irodalmi és szórakoztató zenei műsorral kedveskedve mind a helyi, mind a szomszéd városok és települések közönségének. Jelenet a Kísértet házhoz jön című darabból Igaz, ebben az időben a CSEMADOK tagság összefogásával és társadalmi munkával teljesen újjá varázsoltak egy elhanyagolt épületet, amely ezután otthont nyújtott a kultúra lelkes művelőinek. Sőt, ennek az épületnek az udvarán szabadtéri színpadot is építettek, mely lehetővé tette egy-egy nagyobb szabású előadás (Gül Baba, Marica grófnő) megtekintését alkalmanként 1000—1200 néző számára is. Ez a nagyon figyelemre méltó tevékenység — egy idő után — lelassult, sőt — sajnos — később le is állt. Következett azonban az 1969-es esztendő, ez az újrakezdést jelentette a CSEMADOK komáromi színjátszói számára. A még mindig lelkes, régi (alapító) tagok egy csoportja, valamint új tagok toborzása lehetővé tette a színjátszás megújulását és újrakezdését Komáromban. A kezdeti reményt ismét lelkes munka követte, melynek újból figyelemre méltó eredményei születtek. A komáromi Szakszervezetek Háza igazgatósága hajlékot és messzemenő támogatást nyújtott a megalakuló csoportnak és ezt a mai napig csorbítatlanul nyújtja továbbra is. A régihez mérten — ugyan — kisebb létszámú, de semmivel sem kevésbé lelkes új együttes új síneken indította el a vonatát. Fő célkitűzésük: elkötelezett dramaturgiai terv. Mai élő (csehszlovákiai, magyarországi, szovjet) írók, egyidejű műveinek bemutatása, melyek a ma emberének a problémáit boncolgatják. Ez a kezdeményezés színészileg fárasztóbb és nehezebb, de eredményeiben lelkesítőbb feladatok elé állította a csoport minden tagját. Ösztönzőleg hatott azonban az a tudat, hogy a mai darabok nívós bemutatásával — a szórakoztatás mellett — a nevelő célkitűzéseinknek is eleget tudunk tenni. Ennek megfelelően a könnyebb műfaj mellett, komolyabb műfajú darabok is — szép számmal — kerültek bemutatásra. így: Enyhítő körülmény, Ezüst(Archívumi felvétel) lakodalom. Fekete bárány. Leleplezés, Bolondos nyár. Fejünk felöl a tetőt. Hongkongi paróka. Kísértet házhoz jön. Bolondos vasárnap. Könnyű a nőknek stb. Minden darabot sikerrel vitt színre a csoport, nem egy esetben kerületi fesztivál győzteseként. Minden bemutatott darabbal rendszeres résztvevője a csoport a mindenkori Jókai-napoknak, ahol a tízéves eredményes működést soksok kitüntetés, díj, oklevél tükrözi. Jókai Anna: „Fejünk felől a tetőt" c. darabjával a csoport 1975-ben ismét országos fesztiválon vett részt Martinban. Erről a fesztiválról — a szigorú zsűri döntése alapján — a város nagydíját és rendezői dicsérő oklevelet hozott a csoport, a művészi teljesítmény bizonyítékául. Örömteli tény, hogy valahányszor fellép székhelyén a csoport, minden esetben „telt ház" jutalmazza lelkes tapssal a szereplők teljesítményét. Ez a taps mindenkor érezteti, hogy szükség van a csoport játékára, ez a taps mindenkor lelkesíti és egyben kötelezi a csoport minden tagját a további igényes és emellett felemelő érzést nyújtó szép munkára. A csoport célkitűzéseinek megvalósításában (elkötelezett daramaturgia, igényes rendezés, művészileg nívós előadások) mind a mai napig töretlen. Az ebből születő eredmények mindenkor biztosítékai az együttes összekovácsoltságának. Az együttes jó csapatmunkája, a jó darabok kiválasztása, az elért sikerek vonzása és nem utolsósorban a közönség szeretete és megbecsülése (melynek kisugárzását mindig érezzük) lehetővé teszik a létszám bővítését fiatal utánpótlással, vagy idősebb — művészetet pártoló — tagokkal. így történt ez most is Karinthy: „Ezer év" című darabjánál, melyet a csoport a most megrendezett Jókai-napokon mutatott be. TARICS JÁNOS 7