A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-02 / 49. szám

A Gsemadok életéből A Szenei Molnár Albert-napok alatt a városi könyvtár is több rendezvénynek adott helyet A záróünnepségen az Ifjú Szivek ének- és zenekara lépett fel A XIII. SZENCI MOLNÁR ALBERT-NAPOK Szenei Molnár Albert a késő réneszánsz manierista irodalmának egyik vezéregyé­nisége. E sokoldalú, prózával, nyelvészet­tel, zsoltárfordítással foglalkozó tudós Szencen született. Ebből a városból indult el — a nyomort és a bizonytalanságot is vállalva — először hazai iskolákba, Győr­be, Debrecenbe, Göncre és Kassára, majd a „többet látni-hallani, többet tudni" bel­ső parancsától hajtva Németországba vándorol, hogy ottani egyetemeken tanul­va elégítse ki tudományéhségét. „... fa­natikusa, áldozata, nemes értelemben vett futóbolondja az új irodalmi tudatnak. ... élete szimbolikus értékű tanúságtétel egy emberfölötti szándék mellett" — írja róla Szerb Antal. Szenei Molnár Albert a szellem, a kultú­ra szolgálója volt. Célja és küldetése lett, hogy a magyar nyelvet és kultúrát közve­títse az európai tudományos közvélemény számára, az európai áramlatokat pedig a magyar szellemi élet kincsévé tegye. * * # Az utókor megtanulta érteni és értékelni Szenei Molnár Albert munkásságát, emlékét több mint négy évszázaddal a halála után is kegyelettel őrzik. Szülővárosában az idén október 17-e és 21-e között immár XIII. alkalommal rendezték meg a Szenei Molnár Albert-napokat. Az öt napig tartó ünnepség­sorozat rendezője, a CSEMADOK szenei vá­rosi szervezetének vezetősége valóban Mol­nár Alberthez, a „kultúra szolgálójának" szelleméhez méltóan állt a kultúra szolgála-ÉVZÁRÓ Évzáró ülését tartja a CSEMADOK nagykaposi szervezete, mely több mint félezer tagot szám­lál. A Rapcsák Zoltán elnökletével munkálko­dó vezetőség sikeres összegezést terjeszthet elő. Rendszeres kulturális programok kínálatá­val nemcsak a tagságnak, hanem a város négy és félezer magyar nemzetiségű polgárá­nak, valamint a környék falvainak is alkalmat teremtettek az anyanyelvi művelődésre. Ebben a munkában együttműködnek a SZISZ szerve­zettel, az úttörőházzal, könyvtárral és az isko­lákkal is. Rendszeresen működik és több felié­tába. Ez idő alatt kiállításoknak, történelmi és irodalmi előadásoknak, zenének adott otthont a városi művelődési ház. A rendezvénysorozat első napján megnyi­tották Nagy József képzőművész kiállítását. Koncsol László megnyitó beszédéből az esz­téta és a barát hangja egyként szólt, s noha a képek magukért beszéltek, jó volt hallgatni a szakértő méltatását, a helyettünk is megfo­galmazott gondolatokat. Ezután a CSEMADOK városi szervezeté­nek énekkara lépett fel, majd mindannyian birtokba vehettük a tárlatot. Nagy József csallóközi tájakat idéző grafi­káit, rajzait az első nap mintegy hetven ember tekintette meg, a hét folyamán pedig több mint ezren látták a kiállítást. A keddi nap az irodalomé, és részben a képzőművészeté volt. A délutáni műsor — egy rendhagyó irodalomóra Gyurcsó István­nal — az alap- és középiskolások figyelmét volt hivatott fölkelteni, s akit megkapott a költő egyénisége, versei, az eljöhetett az esti író-olvasó találkozóra a könyvtárba, ahol egy jól szervezett műsor részese lehetett. Nem hagyományos forgatókönyv szerint folyt az író-olvasó találkozó. A beszélgetés előtt megnyitották négy tehetséges fiatal Impressziók című kiállítá­sát, amit Gyurcsó István Tükördarabok című kötetének ihletésére hoztak létre. A két má­sodikos gimnazista lány, Morvay Edit és Filó Mónika 6 X 5-ös tusrajzait Pomichal István és Neszméry István különleges eljárással fel­nagyították, s így új. sajátos hatású képeket kaptak, amit fotometszeteknek kereszteltek el. Minden kép alá a Tükőrdarabok egy-egy pést valósított meg az Erdélyi János Énekkar, folytatja munkáját a Komócsa tánccsoport, amely tavasszal Poprádon második díjat nyert Az Erdélyi János Művelődési Klub keretében beszélgetések, előadások, kirándulások való­sultak meg, többek között a Szegedi Szabadté­ri Játékokra, a gombaszögi ünnepségekre, valamint két honismereti körutat tettek az Ung-vidék és Bodrogköz természeti, történel­mi, néprajzi érdekességei nyomában. Szerve­zői voltak a Daloló Ungvidék. az Énekkari Találkozó és a II. járási művelődési tábor tömegeket mozgató rendezvényeinek. Csopor­tosan látogatják a Thália színház előadásait, és a szórakozni vágyók részére két bált szer­versidézete került, s ez mindenképp szeren­csés ötlet, mert az idézetek fokozták a képek hatását, a képek pedig jól illusztrálták a verseket. A négy diák augusztus eleje óta készült erre a bemutatkozásra, s az utolsó pillanatig dolgoztak, alakították első közös kiállításuk anyagát. A fiatalos lendület, a mindent egyszerre kifejezni akarás érződik a képeiken is. A kultúrház folyosójáról — ahol megsze­reztük első „impresszióinkat" — visszavo­nultunk a könyvtárba. Polák Margit könyvtá­ros, a Szenei Molnár Albert-napok egyik szervezője, a könyvtáros pontosságával, a mindent számontartás igényével mutatta be Gyurcsót a költőt, fölvázolta a fejlődésvona­lat, mint jutott el az „Anyám mosolyog" és a „Termő időben" kötetek lelkes krónikása a nyelvvel és formával való küzdelem stádi­umába, s ezután a „Nyugtalan ének" és a „Percmutatók" hangjáig, hogy végül is meg­találja a Tükördarabokban jelentkező érett­ség korának akkordjait. Tudván, hogy egy költő milyensége elsősorban a verseiből mérhető le, G. Molnár László, Bárdos Ágnes és Hamerlik Zsolt elmondtak néhány Gyur­­csó-verset. Kitünően. Ilyen légkörben indult a beszélgetés a költővel, aki kedélyességével és emberi hangjával nagyon rövid idő alatt megszerez­te a közönség szimpátiáját. Nem volt nehéz ráállni a „hullámhosszára", hiszen olyan em­ber ő, aki a bőrén érzi a közösség gondjait, aki vállalja a kimondott és leírt szóért a felelősséget. Tudja az egyszerű tételt, hogy minden ember annyit ér, amennyit vállal és tesz, s hogy mindannyiunk feladata és köte­veztek. Lelkesen támogatják a környéken vég­zett néprajzi gyűjtést, a tagság számára nép­rajzi előadásokat tartanak. A felsoroltak elle­nére legfájóbb gondjuk, hogy a város lakói közül csak kevesen igényük ezt az értelmes művelődési fórumot, ezzel az anyanyelvi mű­velődés lehetőségét is szűkebbre szabva. Jövőre a szervezet a CSEMADOK fennállá­sának 35. évfordulóját. Erdélyi János születé­sének 170. évfordulóját gazdag rendezvényso­rozattal kívánja megünnepelni. M. Molnár László Az Impressziók című kiállításon lessége az erőinkhez mért vállalás, — tett. Aki eljött a csütörtöki reodezvényre, ugyanezt a következtetést levonhatta Benda Kálmán előadásából is, aki Szenei Molnár Albertról és koráról tartott tömör és lenyűgö­ző előadást, idézvén a kor szellemét, Bethlen Gábor udvarát, a fejedelem törekvéseit az egységes kultúrpolitika megteremtésére, egy hazai értelmiségi réteg kialakítására. De épp Szenei Molnár kapcsán tűnődtem el azon, hogy vannak általános érvényű magatartás­formák, miknek betartása Szenei Molnárnak éppúgy kötelező volt, mint a ma emberé­nek ... A záróünnepségen az Ifjú Szívek ének- és zenekarának Kodály-emlékmüsorát hallgat­hatta meg a közönség. A nagy taps jutalom s egyben elismerés is volt a nézők részéről. Elismerés az Ifjú Szí­veknek a gyönyörű énekszóért, a szó és hangzás adta élményért, s jutalom a CSE­MADOK szenei városi szervezete vezetősé­gének, hogy vette a fáradságot és megszer­vezte ezt az ötnapos műsorsorozatot, a sike­res, színvonalas előadásokat. CSANAKY ELEONÓRA Fotó: Görföl Jenő (2) és Gergely Bálint 7

Next

/
Thumbnails
Contents