A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-25 / 48. szám

ANATOLU RASZ KÉZ KEZET MOS A napokban a szokottnál korábban jöttem egyszer haza a munkából. Azt gondoltam: semmi vész, a hivatali munkám úgysem szalad el... Zuhanyoztam, falatoztam egy keveset, valamiért azonban nyugtalan vol­tam. Az jutott eszembe, hogy betelefonálok, csak úgy ellenőrzésképpen. Bárcsak el tud­jam változtatni a hangomat hogy ne ismerje­nek fel! — Tessék — szólt bele egy hang a kagy­lóba. Valószínűleg Korjagin volt. — Jó napot kívánok — mondtam a lehető legmélyebb basszus hangon. — Ivan Petro­­vics kérem. — Sajnos, az imént elszaladt valahová, egy percre. Hívja újra egy óra múlva. — Egy óra múlva bent lesz Ivan Petrovics? — Igen, valószínű. Jól van — gondoltam. — Ám legyen, egy óra múlva megint telefonálok. Most női hangon próbáltam beszélni: — Halló, beszélhetek Ivan Petroviccsal ? Nagyon fontos ügyben kérem! — Ivan Petrovicsot sürgősen a főnökhöz hivatták — felelte valaki a vonal túlsó végén; nyilvánvalóan férfi, női hangot utánozva. — És mikor találhatom ott Ivan Petrovi­csot? — Ezt én nem tudom megmondani. A főnöknek mi nem parancsolunk. — Köszönöm szépen. Bocsánat, telefonál­hatnék még egyszer? — Persze. Csak telefonáljon, amikor tet­szik ... Amikor tetszik — ez már több a soknál! Kemény dió. A munkanap vége felé megint telefonáltam. Harmadszor változtattam el a hangomat, szaggatottan, rekedten érdeklőd­tem: — Ivan Petrovics? — Ki keresi? — Nem számit. Hivatalos ügyben telefo­nálok. Sürgős, halaszthatatlan ügyben! — Ivan Petrovics, sajnos, ma már nem jön vissza. — Hogyhogy? Hiszen még nem ért véget a munkanap! — Igaza van, de Ivan Petrovics rendkívüli okok miatt eltávozott! Telefonáltak a házke­­zelőségről: a lakását elöntötte a víz, mert a fenti lakásban csőrepedés történt — képzel­je : az egész bútor, a televízió, a telefon ... a papucsa — minden víz alá került! — Hát igen, persze .. én megértem ... — Nincs semmi baj, kérem, nyugodtan telefonáljon holnap ... Leteszem a kagylót, megkönnyebbülten sóhajtok fel. Igen, ez az ellenőrzés jól sike­rült. Derék kollégáid vannak, Ivan Petrovics! Te idehaza csücsülsz, ök meg a munkahelye­den vitézül kiállnak érted. így szokás ez, ma ti falaztok nekem, holnap én nektek. Ford: Gellert György KUDARCOK KÖNYVE A londoni Stephen Pile-nek különös hobbi-Kutyabaj Franciaország az első számú kutyaország Eu­rópában. Az utcákat mintegy 9 millió négylá­bú koptatja, közülük mintegy 700 ezer Párizs­ban él. Az ellenfél támadása most kezd kibon­takozni: sérelmezik a beszennyezett járdát, elviselhetetlennek tartják az ugatást; a hara­pásokról nem is szólva. A városházákat min­denfelé panaszos levelek és telefonhívások árasztják el. A követelések tárgya: bírságolják meg a neveletlen kutyák gazdáit és vezessék be az ebadót. A Le point hetilap megállapította, hogy a francia háztartásokban ugyanannyi kutya van, mint 11 éven aluli gyermek. A családok 35 százaléka tart kutyát. Kedvenceikre a franciák 2,5 milliárd dollárnak megfelelő összeget köl­tenek. Az NSZK-ban élő 3,3 millió kutyának csak a készételszámlája — semmi egyebet nem számolva —180 millió dollár. A toulo­­use-i Guy Queinnec zoológus-professzor kiszá­mította, hogy a kutyák számának akadályta­lan növekedése miatt csak Párizsban és kör­nyékén napi ezer tonna vizelet és kétezer tonna ürülék kerül az utcákra, járdákra. S habár a francia törvények kötelezik a kutya tulajdonosát hogy tartsa tisztán azokat a nyilvános helyeket ahová kutyája jár, csupán néhány száz esetben rónak ki bírságot a rendelkezés megszegőire. Sok kutyatulajdonos szíve szerint szól Francois Nourissier író és ebrajongó: „A figyelmetlen kutyatulajdono­soknál sokkal jobban zavarnak a körültekintés nélkül dohányzók, a szitkozódó gépkocsiveze­tők, a hangoskodók, a kocsmai futballdrukke­­rek és az éjszakai randalírozók." Úgy látszik, mindenkit más zavar. ja van: kudarcokat gyűjt. Jegyzéket készít azokról az emberekről, akiknek különféle vállalkozásai kudarcot vallottak. Önmagát is a sikertelenek közé sorolja, és klubot alapított a magafajták számára. Klubtársaival együtt 1976 óta gyűjti a különféle balsikerü vállalkozásokat. Gyűjte­ményüket „A hősies kudarcok könyve" cí­men tette közzé. A könyvben olvashatunk például egy bi­zonyos Arthur Paul Padrickról, aki 1962 és 1977 között 162 találmányt szabadalmaz­tatott, de egyikből sem lett semmi. Pedig volt köztük nemcsak földi-vízi bicikli, ha­nem olyan ágyú is, amelyből hógolyókat lehet kilőni a sarkvidékről a sivatagokra öntözés céljából. Megismerkedünk egy balszerencsés porszívó-feltalálóval is, aki­nek készüléke nem beszivja, hanem szét­fújja a port. A készüléket 1901 -ben mutat­ták be egy londoni színházban. Egy poros szőnyeget terítettek a színpadra, és a ma­sina az első sorokban ülő nézőkre fújta a port. Az egyik néző, bizonyos Hubert Cecil Booth, figyelmeztette a feltalálót, hogy a készüléknek inkább szívnia kellene a port. A feltaláló tiltakozott. Boothnak megtet­szett az ötlet és hamarosan elkészítette az első igazi porszívót. Gaona cirkuszi akrobatát úgy reklámoz­ták, mint az egyetlen artistát, aki 18 méter­rel a porond fölött négyes szaltót hajt végre a levegőben, egyik trapézról a másik­ra ugorva. 1978-ban a Madison Square Garden cirkuszban az egész szezon alatt egyszer sem sikerült a szaltók után elkap­nia a másik trapézt, mindig a biztonsági hálóban kötött ki. Megkérdezték, hogy si­került-e már valaha is megpördülnie négy­szer a levegőben. Azt felelte, hogy egyszer már igen, próba közben. Pile egy sajtóhiba-rekordot is felvett a könyvébe. A londoni Times 1978. március 15-i számának egyetlen oldalán 78 sajtó­hiba volt. A pechvadász megállapítása sze­rint a legszórakozottabb professzornak egy Derek Langbome nevű angol tudóst kell tekintenünk. Az Uptonban élő tudós 1972 telén egyszer tüzet rakott a kandallójában. Meggyújtotta a fát, de látta, hogy kevés a szén. Kiment szenet hozni, ezalatt az izzó parázs felgyújtotta a fásládát. A professzor még idejében visszaért, kivitte a fásládát a kertbe, de útközben beleakadt az ajtófüg­gönybe. Mire visszaért, a függöny és az ajtó lángokban állt. A konyhán át visszasi­etett a házba, hogy telefonáljon a tűzoltók­nak. Mielőtt azonban telefonált volna, az ablakon át meglátta, hogy az égő fásládá­tól kigyulladt az autója. Kirohant a házból egy vödör vízzel, de az autóhoz érve fel­döntött egy nyitott benzineskannát. A tűz­oltókat a szomszéd hívta ki. A szórakozott tudósnak szerencsére nem esett baja. Arról nem szól a fáma, hogy maga Step­hen Pile tulajdonképpen miben vallott ku­darcot. Klubalapitó és könyvkiadó tevé­kenysége, valamint kudarcgyűjtö szenve­délye meglehetősen sikeres emberré tet­ték. Orrvérzésre — szalonna Az orrvérzés gyakori, nem súlyos, de igen kellemetlen panasz (Bár a legenda szerint Attila, a hunok legnagyobb fejedelme ebbe halt bele.) Az erre hajlamos emberek orrnyál­kahártyája olyan érzékeny, hogy egy-egy erő­sebb tüsszentés vagy orrfúvás is megpattant­­hatja az ereket. Van erre a nyavalyára egy orvostól származó, mégis népi jellegű gyógy­mód. Az olyan családoknál, ahol van egy orrvérzésre hajlamos családtag, sózott szalon­nát kell tartani a hűtőben, hogy szükség esetén azonnal kis dugót vághassanak belőle, amit be kell helyezni az orrlyukba. A jótékony hatás mechanizmusát nem nehéz követni. A hűtőből kivett szalonna összehúzza a nyálka­hártya hajszálereit mikor pedig már kezdi a test melegét felvenni, akkor a tampon szere­pét veszi át, mivel betölti az orrlyukat A sónak ugyancsak van összehúzó hatása, a zsír pedig megakadályozza, hogy eltávolításakor újból meginduljon a vérzés. A szalonnás gyógykezelés persze csak ak­kor lehet eredményes, ha a szalonnadarab az adott orrlyuknak megfelelően van méretezve, ezért a dugó elkészítéséhez némi gyakorlat szükséges. 23

Next

/
Thumbnails
Contents