A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-25 / 48. szám
Még néhány perc — s kiköt a hajó Jwí ugoszláviában, a Sabác W városa melletti Száva-híd f előtt, egy hosszú kocsisor közepén áll a buszunk. A hídon valamilyen forgalmi akadály lehet, mindkét irányban hosszú kocsisor várakozik. Az autóbuszból kiszállva, van idő ennek a szép folyónak is szentelni egy percet. Mert érdekes jelenség: a világot járó turisták mi mindenfélét megcsodálnak — az ódon városoktól, a titokzatos várkastélyokon és a mindenütt csaknem egyforma múzeumokon keresztül ki tudja még mit —, de a folyók mellett a legtöbben vakon rohannak el. Pedig minden folyónak megvan a maga sajátos arculata. Akárcsak az embereknek. Ilyen a Száva is. Az Alpokban ered, de itt a Szeremségi síkságon már lassan, méltóságteljesen hömpölyög. Sok-sok lebarnult evezős siklik a hátán, türelmes horgászok üldögélnek a partján, olykor-olykor jót húzva a söröspalackból. Szép folyó a Száva. Szinte sajnálja az ember itthagyni. A kemenceforróságú autóbusz helyett mennyivel jobb volna egy karcsú csónakban a fodros habokat szelni. De nem lehet, mert már meglódult a hosszú kocsisor. • Szarajevónál izgalmasabb várossal nemigen találkozhat az ember léptennyomon. Bosznia-Hercegovina Szövetségi Köztársaság félmilliós fővárosa igazi idegenforgalmi központ. Felejthetetlen látványt nyújt az érkezőnek a várost övező hegyekből: mecsetjei, minaretjei, számos egyéb törökkori emlékei igazi „orientális" város benyomását keltik. A sok évszázados török megszállás kitörülhetetlenül bevésődött Szarajevó arculatába, atmoszférájába, egész létébe. Ezt elsősorban építészeti emlékei dokumentálják, de a dolgok lényegét jobban ismerők azt is tudják, hogy a város mai élete sem mentes ettől az örökségtől. Igaz, hogy izgatóan keleties bazárjában a tüzes szemű, fekete hajú lányok igazi amerikai farmerban kacérkodnak a szabadságos katonákkal, de az áruikat kínáló boltosok markáns arca, sasorra egy számunkra idegen világot sejtet: egy kis konzerválódott Keletet, romantikát, utalva a város rendkívül viharos múltjára. Nagy vonalakban ilyen volt a tíz év előtti Szarajevó. Mert mostanára bizony alaposan megváltozott: elképesztően megnőtt a forgalma, az egész város egyetlen hatalmas építkezés. Igen, hiszen nem kis eseményre készülnek a városukra joggal büszke boszniaiak: egy év múlva itt rendezik meg a téli olimpiai játékokat. Készül hát Szarajevó, hogy méltón fogadhassa a sportolókat, turistákat, mindazokat, akik a nagy eseményre a városba látogatnak. S ami azt illeti, bizony nem is volna bolondság az olimpiák idején a város vendége lenni. Mert Szarajevó a vendégfogadásra — szocialista városhoz méltóan — alaposan fel akar készülni. • Jugoszlávia igazi vonzereje azonban kétségkívül a tenger. Statisztikai adatok szerint az országba látogatók zöme a tenger kedvéért vállalja az utazás fáradalmait és — költségeit. Mert megéri... Tengerpartja, Trieszttől az albán határig sok száz kilométer hosszúságban, rengeteg, festőinél festőibb pihenési, üdülési, szórakozási lehetőséget kínál. Különösen a tengerpartot szegélyező szigetvilág csodálatos, ahol a tengervíz a legkékebb (zöldebb?), a legmelegebben süt a mediterrán nap. Ez utóbbival minden alkalommal nem titkolt büszkeséggel dicsekednek például Hvar-sziget lakói. A Splittől nem messze fekvő szigetről feljegyezték, hogy a napsütéses órák száma itt évente meghaladja a kétezer-nyolcszázat, hogy jóformán nem is ismerik a telet, s itt találja meg a turista kis területen mindazt, amiért másutt száz kilométereket kellene utaznia. Akinek halászromantika kell — tessék, a sziget bármelyik városkájának — a „főváros" Hvar, Jelša, Stari Grad — kikötőjében tanúja lehet, amint halászbárkák hajnalban bő zsákmánnyal megrakottan befutnak. Akinek romantikus múlt, történelmi emlékek kellenek, s nem sajnálja a fáradságot, bejárhatja a háromszáz éves velencei uralom számos építészeti emlékét. Akit a jelen érdekel, azt szívesen várják a sziget presszói, kávézói, egyéb szórakozóhelyei — de elsősorban a csodálatos, felejthetetlen tenger, a napfény, a nagyszerű üdülés. AGÓCS VILMOS A szerző felvételei Emberi sorsok ELVÁLUNK CSENDBEN?... 3. Ki alkalmas a nevelésre? Hétvégén, a két munkaszüneti nap egyikén reggel kilenc óra körül egy férfi sétál föl-alá a kapu előtt. Néha az órájára pillant. Végre megjelenik egy asszony, kézen fogva egy gyereket vezet. A két felnőtt hűvösen üdvözli egymást, a gyerek félénken (vagy esetleg örömmel) a férfihoz lép. A két felnőtt búcsúzik. A férfi és a gyerek már indulnának amikor az asszony így szól: „Ötre pontosan hazahozd!" A képlet világos — a két felnőtt elvált egymástól, az apa láthatási jogát élvezi. Lehet, hogy a bontás során egymás között, azaz békésen egyeztek meg abban, hogy az apa mikor találkozhat az anyánál nevelkedő gyermekével. De ha nem tudtak egyezségre jutni, akkor az ügyben illetékes gyámhatóság bevonásával a bíróság hozott erre vonatkozó ítéletet. Periratok sokasága bizonyítja: a láthatás a civódás, gyűlölködés, bosszú kiapadhatatlan forrása lehet. Többnyire az apák azok, akik a láthatásért harcolnak, hiszen az esetek többségében az anyánál helyezik el a gyereket, így a lakáshasználat joga is általában az asszonyt illeti. Előfordul azonban az iménti helyzet fordítottja is. Mármint hogy a volt feleség válik „vasárnapi anyukává", ami azt jelenti, hogy a kiskorú gyermeket az apánál helyezték el. De vajon mikor ítélik a férfinek a gyereket? — Elsősorban akkor, ha az anya züllött, erkölcstelen életet él, esetleg alkoholista — válaszolja Huba Vavrová, szociális és gyámhatósági csoportvezető. — Mikor tekintik erkölcstelennek egy aszszony életmódját ? — Ha válogatás nélkül cserélgeti partnereit, mert ez a gyerek fejlődésére is rossz hatással van. — Ez azt jelenti, hogy ha csupán egy partnere van, aki miatt esetleg ö tette tönkre a házasságát, azért még nevelheti a gyerekét? — Természetesen. Azért mert egy nő beleszeret valakibe, még lehet hűséges, odaadó anyja gyermekének. Ezen a téren feltűnő a különbség férfi és nő között: ha a nő életébe új vonzalom lép, általában. Ezzel szemben ha a férfi létesít új kapcsolatot, többnyire gyorsan és könnyedén mond le gyermekéről. — És ha a férfi is, a nő is egyformán ragaszkodik a gyerekhez, akkor mi a gyakorlat? — Ha nagyjából ugyanannyi szempont szól az anya, mint az apa mellett, akkor a bíróság rendszerint az anyának ítéli a gyermeket. — Még akkor is, ha az apa ugyanúgy részt vett a gyerek gondozásában, ápolásában, nevelésében ? — Általában igen, mert egy óvodásnak vagy kisiskolásnak elsősorban az anyja mellett a helye. — Nem játszik szerepet, hogy a gyerek milyen nemű? — Nem. A családjogi törvény úgy rendelkezik, hogy a határozathozatal egyetlen szempontja a gyerek érdeke. Joggal merül fel hát a kérdés: mikor helyezik hát el az apánál a gyereket, mikor válik az anya „vasárnapi anyukává"? Néhány ügy a bírósági tárgyalótermekből. § A gyámhatósági iroda ajtaján egy harmincöt év körüli asszony kopogtat. Segítséget kér, jogorvoslást, hiszen — legalábbis szerinte — szörnyű méltatlanság érte! Férjének ítélték a hétéves kisfiút, Lacit. Az aszszony őszinte: nem tagadja, hogy szereti az italt, de a férje sem veti meg, csakhogy jobban bírja. Ő először elvonókúrára, majd ideggyógyintézetbe került, a férje akkor adta be a válókeresetet. A sok italozásnak meglett az ára: a bíróság a férfinél hagyta a gyereket; de ő, mármint az asszony, nem tud Lacika nélkül élni... Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy volt férje, ha csak teheti, akadályozza a heti egy alkalomban megállapított láthatást. Most hát eljött ide tanácsot kérni: vajon mit tegyen ?! A gyámügyi előadó végignéz a gyűrött képű, gyűrött ruhájú, gyenge alkoholszagot árasztó asszonyon, egy ideig nemigen tud mit válaszolni, aztán haragos szidás szalad ki a száján: arra figyelmezteti kliensét, hogy amennyiben nem hagy föl a rendszeres italozással, akkor a törvényerejű láthatás megvonását kezdeményezheti a volt férj — aki viszont szintén nem jár el helyesen, ha már „előlegben" gátolja az anya és kisfia találkozásait. Az előadó ezért nemcsak szid, de biztat is: megígéri az asszonynak, hogy beidézik volt férjét és figyelmeztetni fogják a láthatás biztosításának kötelességére. § A. feltűnően csinos nő, az a fajta, aki után megfordulnak a férfiak. A férj nagydarab, jámbor ember. Az asszony hívatatnoknö, a férj üzletkötő. Két gyermekük van. A férj válni akar. A tárgyaláson semmi lényegesebb kifogást nem hoz fel a felesége ellen, de makacsul ragaszkodik szándékához. Kéri, a gyerekeket helyezzék el nála. Az asszony tiltakozik. No nem a válás ellen, csak a gyermekelhelyezés ügyében. Egyébként kitűnő feleségnek, jó anyának tartja magát; és nemcsak a gyerekeket kéri, hanem a lakást is. Ekkor a férfi kipakol: három évvel a házasságkötésük után rokonlátogatásra jött hozzájuk külföldön élő unokafivére, aki négy napig tartózkodott náluk. A feleség ezalatt viszonyt kezdett vele. A következő eset lakóházon belül vert hullámokat: A. ezúttal a négy emelettel följebb lakó szomszéddal kezdett ki — de ez a dolog is elsimult, mert a férj mindkét ügyet megbocsátotta. Körülbelül egy esztendővel később tíznapos külföldi útra kellett mennie, a feleség közben a férj egyik kollégájával lépett bensőséges kapcsolatba. Olyannyira, hogy amikor hazaérkezett külföldi útjáról, a kollégáját találta saját lakásában. Kidobta a férfit, és az aszszonynak legeslegutoljára még egyszer megbocsátott. Másfél évvel később újra kitört a botrány: ezúttal egy jóképű tévészerelő hódította meg A. szívét. A férj azzal fejezi be vallomását, hogy amennyiben a bíróság szükségesnek találja, kéri az említettek tanúkénti beidézését. A terhelő tanúvallomás tényei, valamint az esetleges botrány látszata megtöri a szépasszonyt, de csak a tényállást illetően: könynyedén, mosolyogva ismer be mindent, csipetnyi szégyenkezés nélkül. A bíróság mindkét gyereket az apának ítéli; az anya hetente egyszer láthatja őket, a nyári vakációban pedig két hetet tölthet velük. Mindkét esetből nyilvánvalóan kitetszik: nyomós ok kell hozzá, hogy a bíróság egy anyát „vasárnapi anyukává" tegyen. (Következik: Mit mond a pszichológus?) 17
