A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-25 / 48. szám
Tudomány-technika Kőbe vésett csillagászat Szenzációs könyv kiadására készülnek a világhírű bjurakani (Szovjet-Örményország) obszervatórium csillagászai. A szerkesztésükben megjelenő 550 oldalas kötet „szerzői" négy-ötezer éve éltek a Kaukázuson túl, a mai Örmény SZSZK területén, s köbe vésve hagyományozták az utókorra az univerzum egyes tartományainak és a Hold felszínének tanulmányozása során összegyűjtött megfigyeléseiket. A szovjet-örményországi hegyekben több mint tízezer (!) olyan sziklarajzot fedeztek fel az utóbbi években, amelyeknek összességét méltán lehet ókori csillagászati enciklopédiának nevezni. Először Szűrén Petroszjan jereváni építész, aki nyaranta a hegyekben kóborolva tölti szabadságát, bukkant rá egy szürke kőtömbre, amit rejtélyes jelek — hullámvonalak, szabályos oválisokba foglalt köröcskék stb. — díszítettek. Az amatőr régész gondosan lemásolta a különös rajzokat és Jerevánba visszatérve megmutatta barátainak, akik között csillagászok is voltak. Mint kiderült, a kőbe vésett ábrázolás az égbolt egyik tartományát ábrázolja. Petroszján hamarosan újabb „csillagtérképre" is rátalált a gegami hegyekben. Ez a 3 X 2 méteres sziklafelület szintén egyes égitestek elhelyezkedését rögzítette. Több kötáblára a hajdani Örményföldet az ősi Kelet országaival összekötő karavánút mentén lelt rá a jereváni építész. Ezekre a kőlapokra a Hattyú, a Skorpió, a Nyilas, az Oroszlán, és néhány más csillagkép elhelyezkedését vésték rá azok az emberek, akik négy-öt évezrede figyelték rendszeresen ezen a vidéken a csillagos égboltot. Petroszján egyik legérdekesebb felfedezésének azt a kőtömböt tartják a bjurakani csillagászok, amelyre a Hold-kráterektől sebzett felszínét másolták rá maradandóan az örmény hegyek egykori csillagnézői, akik — nem lévén optikai eszközeik — obszidiánból hasított „lencsén" át vették tüzetesen szemügyre a Föld legközelebbi égi szomszédjának arculatát. A tízezernyi kőbe faragott csillagászati megfigyelés birtokában a négy-ötezer éve élt asztronómusok már bizonyos törvényszerűségeket is megfogalmazhattak az égbolton tapasztalható változásokból. E következtetések egyike az a Hold-naptár, amely — sziklába vésve — „ércnél maradandóbb" emlékműve a messzi múlt örményföldi csillagnézöinek. Rekord magasságú világítótorony Ouessant-sziget Franciaország vizein fekszik, Bretagne partvonalától 40 kilométerre. Ezen a 8 kilométer hosszú és 3 kilométer széles szigeten kb. 2 000 ember él. Gyakran viharos itt a tenger, a széljárta vidék Franciaország északnyugati csücske. A szigeten élők a tengeren dolgoznak, hajós- és halásznép lakja a szigetet. Bretagne partvidéke nem valami szerencsés környék. Többször volt itt nagyarányú olajszennyezés: a „Torrey Canyon" tankhajó-katasztrófa 1967-ben történt, a „Hoehlem" 1976-ban, az „Amaco Cadiz" 1978- ban, a „Gino" 1979-ben és a „Tanio" 1980-ban. A francia hajózási és partvédelmi, valamint környezetvédelmi hatóságok a hajózás biztonságának növelése, a tankhajó-katasztrófák megelőzése céljából most úgy határoztak, hogy felépítik a világ talán legmagasabb világítótornyát. A tervezett világítótorony 100 méterre emelkedik ki majd a tengerből, ellenáll a 30 méter magas hullámoknak is. Az építés színhelye Ouessant-szigettől DNy-ra 15 tengeri mérföldre lesz 1983-ban fognak hozzá, és a tervek szerint 1985-ben már működik a világítótorony. Költsége 200 millió francia frank lesz. 1976-ban nemzetközi szabályzat keretén belül rögzítették a La Manche-csatornában a hajózási szabályokat és útvonalakat. Ouessant-sziget vonalában ez a sáv meglehetősen szűk, 7—27 mérföld között változik a partközeiben. A francia hajózási hatóságok kérték, szélesítsék ki a sávot 24—40 mérföldre. Az építendő világítótorony AMER (Aide majeure a la navigation) nevet kapja. Jelzőfényének látótávolsága 40 tengeri mérföld, radarjának hatótávolsága 100 mérföld lesz. A torony tetején helikopter-leszállóhelyet építenek, meteorológiai mérőműszereket szerelnek. A torony belsejében személyzeti lakások, laboratóriumok lesznek berendezve, itt értékelik a meteorológiai és az oceanográfiai adatokat. A világítótorony acélszerkezetből készül, rögzítését még nem döntötték el. A tengerfenéken vagy vasbeton cölöpökön nyugszik majd, vagy úszó betonszerkezetes megoldást választanak. Ez utóbbi esetben 8 óriás méretű lánccal horgonyozzák ki a tengerfenékre süllyesztett beton bójához. A szakemberek remélik, hogy ez a hatalmas világítótorony növeli majd a La Manche-csatorna és Bretagne partjainál a hajózás biztonságát és csökkenti a tankhajó-katasztrófák számát ezen a veszélyes partvidéken. Műtét — hideggel Csehszlovák szakemberek fejlesztették ki és a Chirana-gyárban készítik a KCH 3 A/B típusú kriotechnikai műszert, amelynek első 40 példányával csehszlovák sebészek immár közel 3 500 műtétet végeztek. A cseppfolyós nitrogénnel működő műszerrel főként a végbélnyílás daganatait távolítják el és a vastagbélben végeznek sebészeti beavatkozást. Ez a hidegsebészeti műszer a hasonló külföldi berendezéseknél alacsonyabb hőmérsékletre hűti le a daganatot, ugyanakkor megakadályozza, hogy az egészséges szövetek, szervek károsodjanak a daganat környékén. A kriosebészeti műtét lényegében fájdalommentes, nincs vérzés, a sebek tiszták és jól gyógyulnak. Azt is tapasztalták, hogy amikor a kriosebészeti módszerrel kezelt daganat burjánzása újra megindul, a növekedés üteme lassúbb a korábbihoz képest. A torokgyík visszatérése A torokgyíkot, a diftériát nem sikerült végleg kiirtani a föld színéről és a betegség lefolyása napjainkban súlyosabb, mint a múltban volt. A Német Szövetségi Köztársaságban 1975 óta mintegy száz diftéria-megbetegedést észleltek. A diftériát napjainkban egyáltalán nem könnyű felismerni, mert manapság minden torokfájás esetében általában azonnal antibiotikumokat rendel az orvos, így a diftéria-baktériumok kimutatása nagyon nehéz. Nyugatnémet felmérések szerint az utóbbi évtizedekben nagyon elhanyagolták a diftéria-védöottást. A düsseldorfi egyetem megállapításai szerint manapság csak minden második gyermek és minden negyedik felnőtt megfelelően védett a betegséggel szemben. Különösen súlyos kórképet alakíthatnak ki a külföldről behurcolt, nagyon virulens kórokozótörzsek. Ez magyarázza, hogy a betegség manapság gyakrabban vezet halálhoz, mint a negyvenes években, és nemcsak gyermekeket, hanem felnőtteket is megbetegít, a halált pedig nem megfulladás, hanem a keringés összeomlása idézi elő. Ez ellen csak hatásos védőoltásokkal lehet védekezni. A csecsemő- és gyermekkorban elvégzett alapoltás után öt-hat évenként újabb oltásokkal kellene felfrissíteni a védettséget. Kivált fiatalokat és a fiatal felnőtteket (40. életévükig) kellene rendszeresen felfrissítő védőoltásokban részesíteni, így lehetne útját állni a diftériás visszatérésnek a végzetes következménnyel járó megbetegedések leküzdésének — állítják az egyetem kutatói. Megnőttek a japánok A japánokkal mostanában élénken foglalkoztak a statisztikusok. Megállapították ugyanis, hogy átlagéletkoruk újabban megközelíti a világrekordot: a férfiaknál 73, a nőknél 79 évre nőtt. Ennél is érdekesebb azonban, hogy a japánok megnőttek. Míg 1939-ben egy átlagos japán férfi mindössze 161 cm magas volt, ma már 178 cm. Hosszabb a nyakuk, a karjuk és a lábuk, átlagos testsúlyuk is hét és fél kilóval emelkedett. Tohata Aszako demográfus professzor szerint a japán férfiak és nők jobban táplálkoznak, mint elődeik. A fiatalok már több fehérjét fogyasztanak, mint az idősebbek, akik még hűségesen kitartanak a rizs, a hal, az uborka és a szója mellett. A japánok ma már átlagosan napi hatvan deka húst esznek, ráadásul sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, ugyanakkor kevesebb zsírt, mint az európaiak. Érthető hát, hogy Japánban viszonylag alacsony a szívós érrendszeri megbetegedések száma. Ez természetesen kihathat az életkori statisztikákra is. Míg százezer ember közül az Egyesült Államokban háromszáznak valamilyen szív- és érrendszeri bántalom okozza a halálát, Japánban mindössze negyven ember halála vezethető vissza ilyen okokra. Vesekőzúzda 1980-ban egy müncheni klinikán sikerült először sebészeti beavatkozás nélkül szétzúzni veseköveket, a Domier repülőgépgyárban kifejlesztett lökéshullámkeltő készülék segítségével. Azóta mintegy 600 betegen segítettek az orvosok ezzel a módszerrel. A röntgennel ellenőrzött kezelés közben a páciensek vízben fekszenek. Az eljárás fájdalommentes és az esetek 50 százalékában eredményes. 18
