A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-25 / 48. szám

Már hagyományossá vált, hogy a bratislavai Városi Galéria a Kulturális Nyár keretében rendezi meg az év legrangosabb tárlatát a Mirbach-palotában. Ez évben szeptember végéig Tilgner Viktor pozsonyi szobrászművész alkotásaiban gyönyörködhetett itt a látogató egy rendkívülien gazdag, gondosan előkészített tárlaton.

A kiállítás tulajdonképpen a történelmi múlt felelevenítése: száz évvel ezelőtt, 1883-ban a felállítandó Hummel-emlékmű anyagi alapjának biztosítása érdekében megrendezett művészeti kiállítás során a Bécsben élő hírneves szobrász, Tilgner Viktor 22 alkotását mutatta be, majd a tárlat befejeztével összes ott kiállított művét (kivéve Ferenc József mellszobrát) a Városi Múzeumnak ajándékozta azzal a szándékkal, hogy így létrehozza egy „városi képtár és szobortár" alapjait. A nevezetes esemény 100. évfordulója alkalmából a Városi Galéria összefoglaló tárlaton mutatja be Tilgner Viktor Oszkárnak a városban található valamennyi alkotását. így a kiállítás egyben átfogó képet nyújt a szobrász alkotói sokoldalúságáról, s „monografisztikusan" ismerteti meg a közönséget a 19. század második felének kiváló szobrászegyéniségével.

A jelenlegi tártat anyagának magva a száz éve a városnak adományozott 21 szobor, de a nyilvánosság elé kerülnek azok a művek is, amelyeket Tilgner 1883 után készített szülővárosa számára; ezek szinte kivétel nélkül emlékezetes társadalmi, kulturális vagy várostörténeti mozzanattal kapcsolatosak.

A kiállított művek zöme (26) mellszobor. Tilgner korának egyik legrutinosabb és legkiforrottabb portretistája volt. Leggyakrabban gipszből készítette szobrait s ezeket aztán

patinázta, sőt egyeseket festményszerűen kiszínezett (Charlotte Wolter mellszobra 1873, Wertheim báró mellszobra).

A mostani kiállításon néhány szoborműnek alkotási fázisaiba is betekintést nyerhef,BARTÓK OPERÁJA CSODÁLATOS ..

(Beszélgetés Jevgenyij Nyesztyerenkával)

A közelmúltban a szovjet Melogyija hanglemezgyártó vállalat a budapesti Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal közös produkcióban elkészítette Bartók Béla „A kékszakállú herceg vára" című operájának lemezfelvételét A kékszakállú herceg szerepét Jevgenyij Nyesztyerenko énekelte. M Berezina vele készített interjút, mely a Melogyija című szovjet folyóirat egyik nemrég megjelent számában látott napvilágot. Az alábbiakban olvasóink Sági Tóth Tibor fordításában olvashatják az interjút.

— Jevgenyij Jevgenyevics, mik az előzményei „A kékszakállú herceg vára'' című opera lemezfelvételének ?

— 1970-ben első ízben vendégszerepeltem Magyorországon. Néhány fellépésem után magyar kollégáim azt mondták, hogy a hangom alapján igen alkalmasnak látszom a kékszakállú herceg szerepének alakítására Bartók operájában. Magyar barátaim tanácsára meg is ismerkedtem e csodaszép muzsikával, de akkor már nem volt idő a felkészülésre.

„A kékszakállú herceg várának" bemutatója a Nagy Színházban 1978 májusában

volt és kirobbanó sikert aratott. Ez annál is inkább örvendetes volt, mert a mü zenei nyelvezete igen bonyolult és közönségünk számára teljesen ismeretlen volt.

— Minek volt köszönhető ez a nagy siker ?

— A darab színpadra állításába a magyar zeneművészet kiválóságai is bekapcsolódtak: Mikó András főrendező, Forrai Gábor és korunk egyik legavatottabb karmestere; Ferencsik János. Ö nemcsak rendkívül tehetséges, hanem Bartók kiváló ismerője is aki valamennyiünknek segített megérteni ezt az egyedülállóan elbűvölő muzsikát és tolmácsolni azt a hallgatóknak. Bartók operája hangszerelését tekintve is csodálatos. De „A kékszakállú herceg vára" valójában csak magas művészi színvonalon érvényesül, nem bírja el a középszerűséget, mert úgy nem érdekes. Az a meggyőződésem, hogy Bartók operája egyedülálló a maga nemében nemcsak a huszadik század operairodalmában, hanem az opera eddigi egész történetében.

— Hogyan jellemezné az opera alapgondolatát?

— Bartók operája bonyolult, s mégis egyszerű. A zeneszerző megmutatja, mennyire gazdag az ember lelkivilága, milyen problémák merülhetnek fel a férfi és a nő egymáshoz fűződő kapcsolatában, és hogy mindannyiunknak lehetnek titkai, ám nem minden titkot szükséges feltárni.

— Kérem, mondja el, hogyan vették lemezre az operát a magyar Hungaroton vállalat stúdiójában ?

— A felvétel sokkal gyorsabban elkészült, mint azt képzeltük. A tervezett négy nap helyett két és fél nap alatt elkészült. Ferencsik mesternek a stúdióban sikerült igazi alkotói légkört teremtenie, mi szinte egyszerre lélegeztünk. Persze fontos volt számomra Jeleňa Vasziljevna Obrazcova baráti támogatása is. A moszkvai konzervatóriumban mi évfolyamtársak voltunk, sokszor szerepeltünk együtt a Nagy Színház színpadán. Jeleňa Vasziljevna azok közé a művészek közé tartozik, akiket az ember a színpadon is a barátainak tarthat. Ő nem fukarkodik a dicsérettel a partnere sikere esetén, együtt örül vele, igyekszik segíteni és buzdítani is, amikor erre van szükség. Nekem mindig igen jó volt vele együtt dolgozni.

— Milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a felvétel idején?

— A legnagyobb problémát az okozta, hogy magyarul kellett énekelni, Magyarországon, magyar zenekarral. Külön izgalmat jelentett számunkra az a tudat, hogy az összes jelenlévők minden egyes szót értettek, mi azért izgultunk, jó magyarsággal ejtjük-e ki a szavakat. A stúdióban állandóan ott voltak a nyelvész szakemberek, akik ellenőrizték kiejtésünk helyességét.

Az is problémát jelentett, hogy amikor ugyanazt az operát két nyelven is énekli az ember, jól jegyezze meg a mondatok hangsúlyozását is. A fordítók minden igyekezete ellenére is el-elcsúszik ez a mondathangsúly, s megváltozhat a mondat értelme. Bartók zenéje a széfjén zengő magyar nyelven előadva azonban nagy örömet jelent.

— Léteznek eltérő vélemények arról, milyen nyelven kell énekelni és meghallgatni egy-egy operát Önnek erről mi a véleménye ?

— Ezek a viták megoldatlanok és soha nem érnek véget. Véleményem szerint az olyan operákat, mint amilyen Bartók „A kékszakállú herceg vára", Muszorgszkij „Mennyegző", Datgomizsszkij „A kővendég", Debussy „Pelleas és Melisande" című operája, az

eredeti nyelven kell énekelni. Ezekben az operákban, melyek a szövegére épülnek, a szöveg szóról szóra együtt halad a zenével. Más nyelven — szerintem — megfelelő variáns el sem képzelhető. Hiszem, hogy a magyar nyelvű előadás is esztétikai élvezetet jelent majd a hallgatóknak. Mert a magyar nyelv szép és természetesen jól érvényesül a magyar szöveghez írt zenével is.

— Jevgenyij Jevgenyevics. Bartók az operát baritonistának és szoprán énekesnőnek írta, Ön pedig basszust, Vasziljevna mezzoszopránt énekel.

— Igen, így van. Ám a leggyakrabban baszszus és mezzoszoprán előadásában hangzik el az opera. A mélyebb hangok növelik a feszültséget, az opera cselekménye ezáltal plasztikusabbá válik.

— Ön elégedett a felvétellel?

— Igen. Ez a munkánk széles visszhangra talált a magyar és a külföldi sajtóban. Igen jólesik, hogy hangsúlyozzák, a jó magyar kiejtésünket. A magyar kollégák elmondták, hogy a lemezt hallgatva azt gondolták, magyar művészek énekelnek, mert csak időnként észlelhető némi idegen hanglejtés. Ez volt számunkra a legnagyobb elismerés.

— Beszéljen kérem, további terveiről.

— Jelenleg Borisz Godunov szerepének kialakításán dolgozom Muszorgszkij hasonló című operájából. Nemrég készült el az opera lemezfelvétele a Nagy Színház szereposztásában. Néhány évvel ezelőtt is készültek lemezfelvételek ennek az operának egyes részleteiből, ugyancsak a Nagy Színház zenekarával és kórusával. Most megkíséreltem ugyanezt megcsinálni másként, új hangszineket kerestem és a hagyományostól eltérő előadói módszereket, néha talán bizonyos

14