A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-25 / 48. szám
Hallottukolvastuklattuk Innen-onnan KÖNYV Gellért Szentmihályi Szabó Péter könyve történelmünk egyik legizgalmasabb időszakába az államalapítás korába kalauzol el minket. A mű formailag elképzelt visszaemlékezés: Gerfiardus Sagredo bencés rendfönök fiktív önéletrajza, aki 1020 táján vetődött el István országába. Az eredetileg a Szentföldre készülő szerzetes István kérésére megváltoztatja terveit: úgy dönt, néhány évig Magyarországon marad, bekapcsolódik rendtársai munkájába. István — akit Szentmihályi kissé idealizált felfogásban ábrázol — kiváló emberismeretével ráérez Gellert emberi nagyságára : fia, Imre herceg nevelését bízza rá — s egyszersmind az ország erkölcsi jövője alapjainak lerakását is. Gellért nagy energiával fog a munkához, s bár sokszor megütközik az államalapító király kemény módszerein, megérti szükségességüket és a király egyik legodaadóbb támogatójává válik. Szentföldi tervei az évek során egyre halványulnak, s jóformán maga sem veszi észre, mikor válik Gerhardus atyából „Gyirót" atyává, az átalakulóban levő nép egyik vezetőjévé. Gellért — a nevelő majd később a püspök — zárt életébe a külső világ történései képek formájában törnek be: Imre, majd István halála, az utána következő zűrzavaros időszak eseményei mélyen megrázzák őt, munkáját azonban folytatja. Keserű szavakkal emlékezik vissza Orseolo Péter és Aba Sámuel uralkodásának időszakára: ö, aki a nemzet újjáformálásának nehéz munkájából oly nagy részt vállalt, érezte át igazán a perspektíva nélküli vezetés katasztrofális hatását. A kereszténység mellett ugyanis élénken jelen voltak a pogány világ szokásai, szertartásai is a nép életében; s mivel István után nem akadt király, aki ennek jelentőségét felmérni képes lett volna, a zsenge nép története egy újabb lázadásba torkollhatott: Vata felkelésébe. Ezzel egyszersmind véget ér Gellért története is: Vata pogányainak áldozatává válik a mai Gellért-hegy tövében. Szentmihályi Szabó Péter könyve élvezetes, ugyanakkor tanulságos olvasmány; érdeklődéssel várjuk tíz kötetre tervezett sorozatának újabb darabjait. Csáky Pál Katona Lajos: Folklórkalendárium Katona Lajos a századforduló kiemelkedő tudósa volt, ez időszak kultúrtörténetében előkelő hely illeti meg. Tevékenysége számos tudományág területét fogta át és mindegyik szaktudományban maradandót alkotott. Folklór-kalendárium c. könyvében a népmesékről, népszokásokról, hiedelmekről ir. A mű első része („A népmesékről") tudományos értekezés a meséről. A mesék fejlődését valamint az egyes meseszerkezeteket vizsgálja, ennek ellenére nem egy „száraz”, nehezen olvasható tudományos munka — a mesékről talán nem is lehetne így írni. Katona Lajos tanulmánya kedves, olvasmányos stílusban tárja elénk azokat az érdekes ismereteket, amelyekre talán nem is gondolunk, ha mesét hallgatunk vagy olvasunk. A „Folklór-kalendárium" c. fejezetben a jeles napokról és az ezekhez kapcsolódó népszokásokról, illetve a szokásváltozásokról ír. Olvashatunk a szokások eredetéről, valamint fennmaradásuk történetéről is. A „Legenda, példa, látomás" c. rész szintén számos új ismerettel gazdagítja az olvasót, s már a cím is utal a tartalomra. A néphit át- meg átszőtte elődeink életét, s mint az előző fejezetben, itt is elsősorban az anyag gazdagsága fogja meg az olvasót. Katona Lajos nagyon ritkán idéz egész mesét vagy mondát. Ehelyett egyes szavak, szókapcsolatok jelentését magyarázza. A folklór-alkotások eredetét, fejlődését, változását vizsgálja a lehető legszélesebb összefüggésekben. A tanulságot az egyes típusok összehasonlításából vonja le. A könyv bevezető tanulmányában Reisinger János foglalja össze Katona Lajos életét, munkásságát és a századforduló néprajztudományának történetét. Csapiár Kinga FOLYÓIRAT Kálmán Imre élete — filmen A Film, Színház, Muzsika 41. számában érdekes, felfigyeltetö beszélgetést olvashattunk egy készülő szovjet—magyar filmprodukcióról, amely Kálmán Imre életét örökíti meg, a híres magyar zeneszerző születésének századik évfordulója alkalmából. A közös film forgatókönyvét a kiváló szovjet író, Jurij Nagibin írja. A rendezést Palásthy Györgyre bízták, aki a jövő év februárjában kezdi meg a forgatást Leningrádban. Potoczky Júlia cikkéből kiderül, hogy a Szovjetunióban mennyire szeretik Kálmán Imre muzsikáját, s milyen nagy karriert futott be ezen a tájon is Csárdáskirálynöjével a magyar operett világhírű alakja. Az operettet a bécsi bemutató után (1915) két esztendővel tűzték műsorra Pétervároft és ettől az időtől fogva állandóan játsszák a különböző színházakban. A legszebb dalok ott is slágerré váltak, mint a világ többi részén. Mit mond erről Jurij Nagibin? „Ha valaki megkérdez egy átlagos szovjet polgárt, hogy kit ismer magyar zeneszerzőként — majdnem bizonyos, hogy Liszt Ferenc után Kálmán Imrét említi. Népszerűségében, azt hiszem még Csajkovszkij is megelőzi, hiszen szinte nincs olyan nap, hogy a rádióban, a televízióban ne hallanánk muzsikáját. Olyan nagysze rű művészek éneklik koncerteken, lemezfelvételeken dalait a Csárdáskirálynőből, a Mister X (Cirkuszhercegnő) című operettből, mint Vlagyimir Atlantov, Jeleňa Obrazcova ..." A film bemutatja Kálmán Imrének és családjának hányattatását is a második világháború idején. Nagibin megtiszteltetésnek veszi a forgatókönyv megírására való megbízást és személyes élményeit, benyomásait is elmondja Kálmán Imre zenéjével kapcsolatban: „A második világháború eseményei is beleszövödnek ebbe a regényes, belső feszültségekkel terhes sorsba. Magam a frontra történt bevonulásom előtti estén az Ördöglovas című operett ismert slágerére, a »Ma Önről álmodtam megint«-re tangóztam, feleségem, Olga pedig részt vett azon a premieren, amelyet a leningrádi blokád idején, a legszörnyűbb éhezés napjaiban tartottak. Az ostromgyűrübe zárt városban rekedt színészek a Csárdáskirálynő bemutatásával akarták életkedvre deríteni a végletekig elcsigázott embereket. Ez a nem mindennapi epizód is helyet kap majd a filmben .. Ilyen rendkívüli vonatkozásai is vannak Kálmán Imre zenéjének. —dénes— SZÍNHÁZ Beszterce ostroma A krónikás számára mindig öröm, ha — prózai vagy operaszínpadról is legyen szó — a műsor figyelemre méltó gazdagodásáról tudósíthat. Miért leplezné hát megelégedését afölött, hogy Járt Cikker, nemzeti művész, kilépve eddigi operái (Bég Bajazid, Mister Scroog, Feltámadás, Játék a halálról és a szerelemről, Coriolánus, ítélet) tragikusra hangolt cselekményének bűvös köréből, 1979 tavaszán egy vigopera komponálására határozta el magát. A librettó megírásához a magyar fül számára különösen kedves forráshoz: Mikszáth Kálmán szlovákiai tájakon játszódó, legnépszerűbb munkáinak egyikéhez, a Beszterce ostromához nyúlt. Az új opera ősbemutatója pedig nagyszerű időpontban : a nemzetközi tekintélynek örvendő BHS, azaz a Bratislavai Zenei Fesztivál idei nyitányaként volt a Szlovák Nemzeti Színházban. A librettóról csupán annyit, hogy Ján Cikker a könyv szlovák fordításával szemben (Posledný hradný pán) a mikszáthi alkotás eredeti címét választotta hetedik operája nevéül, és hozzáértőn rövidítette, tömöritette a cselekményt; s ami a leglényegesebb: a végkifejletet a vígopera íratlan törvényeihez igazította, azaz a hóbortos természetű Pongrácz gróf — a regény befejezésétől eltérően — a színpadon nem hal meg. Az előadást Branislav Kriška rendezte, s munkájában érződött a részletező, csiszoló szándék; a drámai mozzanatokkal fűtött, nagyobb hatású tömegjelenetek itt-ott azonban mégis kidolgozatlanok, helyenként jellegtelenek maradtak. A cikkeri muzsika kiváló ismerője, Ondrej Lenárd gondos vezetéssel tartotta egyensúlyban a színpadot és a precízen játszó, a differenciált hangzásra, a mókás történet zenei hangulataira jól ügyelő zenekart. Néhol kissé túlzásba hajló, ám így is pezsgő, mozgalmas színpadi világot teremtenek Helena Bezáková kosztümjei és Ladislav Vychodil díszlete. A társulatnak szemmel láthatóan kedvére volt, hogy egyszer ismét kiléphet a hagyományos operai keretek közül. Különösen Ondrej Malachovský rajzolja meg kitűnő hangbéli adottságokkal, fölényes biztonsággal és élénk kontúrokkal a főhős, Pongrácz István alakját. Apolka szerepét Elena Holičková énekli tisztán, figyelemre méltó tudással. Bakra, az íródeák nadrágszerepéböl Ľuba Baricová formál kiváló színpadi portrét. Az Estellát éneklő Marta Nitranová hangjában ugyan jól kiegyenlített figura, de színészi eszközeiben kissé egysíkú. A népes szereplőgárda többi tagja közül főképp Juraj Martvoň (Blázy polgármester), Juraj Hrubant (Káplán), Oswald Péter (Behenczy) és Vojtech Schrenkel (Színész) érdemel külön említést. Miklósi Péter A legelegánsabb áruházak olcsónak találják a több száz dolláros indiai ruhaköltéményeket. A modelleket rendkívül gazdág kézimunka jellemzi. A kézi szövésű, házi festésű selymekre nagy türelemmel varrják a gyöngyök ezreit, tízezreit. A dolgozók között akad 80 éves mohamedán férfi is. Indiában még olcsó a kézimunka, s hogy ebből mekkora hasznot húz az aszkétaéletre esküdött „Max nővér", no meg az amerikai áruházak, arról hallgat a krónika. A halláskárosult fiatalok ; száma ijesztő mértékben növekszik. Aki órákon át élvezi fülhallgatóval a rockzenét, a fülébe 120 decibelt áraszt. Ez a muzsika legalább' olyan hangos, mint a légkalapács zaja. A zajártalomra talán egy lámpa kigyulladó fénye figyelmeztethetne, amikor a megengedett hanghatáron túllépnek. Kérdés, észrevenné-e a zenerajongó a lámpa fényét? 8
