A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-25 / 48. szám

alacsonyabb hatásfokban jelentkezik, s a túlterhelés veszélye is fennáll, azonkívül elemeik is korábban kimerülnek.

A Multilux lll-ból évente mintegy 7 ezer darabot gyártanak, műszaki adatai közül a 14-es irányszám tarthat igényt az érdeklődésre.

— Mégiscsak több mint egy évtizede, hogy megalkották ezt a villanót, azóta az elektronika mérföldekkel haladt előre, miért nem újítják föl ezt a terméket? — kérdezem Baran mérnöktől.

— Ennek egyetlen oka van, a gyártó vállalat nem mutat hajlandóságot az innovációra. Ezt is meg lehet érteni, hiszen lényegében szakképzetlen gárdával készítik ezt a vakut. Mostanáig viszont már befuttatták a termelést, s áttérni egy újabb gyártmányra ismét gondokkal járna. Sajnos, ezek a tények. Mi már elméletileg azt is tudjuk, mit hogyan kellene módosítani. Annyit viszont leszögezhetnek, hogy az alapelv azután is megmaradna, mert ma is helytálló. Éppen csak modernebb alkatrészeket alkalmaznánk. A látszólag bonyolult szerkezetet lehetne integrált áramkörrel helyettesíteni. A termék villamossági funkcióit is tökéletesíteni tudnánk. Úgy építenénk fel, hogy vagy gyors töltésre vagy a gazdaságos, de

lassúbb töltésre lehessen beállítani, s átkapcsolással az irányszámot is meg lehetne változtatni.

— Elképzelhető, hogy a módosított vakut hazai alkatrészekből állítanák elő?

— Természetesen — kapcsolódik be a beszélgetésbe Ivan Baroňák.— Talán csak egyetlen dologgal volna problémánk, mégpedig a komputer-vezérléssel. Tudniillik, idehaza nem gyártunk ún. gyors tirisztorokat, márpedig ezek alkalmazása nagyon fontos lenne. Ha viszont jelentkezne olyan üzem, amely vállalná a felújított termék gyártását, kijelentem, hogy a hazai alkatrészek felhasználásával is meg tudnánk tervezni a vaku módosított változatát.

A pici helyiségben, ahol már csaknem két órája beszélgetünk, szinte a mennyezetig állnak az érdekes, és a laikus számára titokzatos műszerek. Beszélgetőpartnereimen kívül mások is vannak itt; éppen valamilyen konkrét kutatási feladaton dolgoznak. Pavel Polák mérnök például egy feszültség-kiegyenlítőn dolgozik. Szerkesztettek már egy ilyet a csábi Elektroporcelán vállalatnak, s ott kitűnően állja a gyakorlati próbát. A részlegen, ahol üzembe helyezték, lényegesen növekedett a termékek minősége, amiből a vállalatnak komoly gazdasági előnyei származtak. Ezt a hasznos műszert, persze, rengeteg más helyen is alkalmazni lehetne. Történetesen a kutatóintézetekben látnák nagy hasznát, de egyebütt is, ahol nagyon pontos méréseket végeznek, és akadályozza a munkát, ha ingadozik a feszültség. Mint megtudtam, most éppen a stabilizátor tökéletesített változatán dolgoznak. Nagy előnye, hogy kizárólag hazai alkatrészekből állítják öszsze, így a javítása nem okoz nagyobb gondot. De mivel minden valószínűség szerint a KGST-országok egyikében sem gyártanak ilyen műszert, ha itthon elkezdenék sorozatgyártását, ezeknek az országoknak a piacán is biztosan el lehetne helyezni.

Felhívják még a figyelmemet František Zúbek mérnökre, aki — mint később kiderült — vezérlőegységet szerel. Megtudom, hogy ehhez hasonló berendezés már működik a gyakorlatban, mégpedig ugyancsak az említett csábi Elektroporcelán vállalatnál. Korábban egy tőkés behozatalból származó ilyen készüléket alkalmaztak- itt, ezt kellett egy idő után kicserélni, de mert nem volt rá deviza, itt az intézetben készítették el. A termelésben, a kopírozógép vezérlésénél olyan jól vizsgázott, hogy a külföldi gyártó is felfigyelt rá. Ma ezt is tökéletesítik. Egyébként egy nagyszabású termékfelújítás volt a szintén itt dolgozó Anna Blažková nemrég elkészült diplomamunkájának a tárgya.

A tapasztalatok alapján elmondhatom: a tudományos-műszaki haladás vívmányait a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Karának távközlési tanszékén is egyre nagyobb mértékben hasznosítják.

KESZEU BÉLA A szerző felvételei

Hétvégi levél

Egykor, főleg a kezdés időszakában, azokban az években, amikor a Csehszlovák Televízió első lépéseit tette meg, heves viták bontakoztak ki arról, hogy milyen legyen a televízió műsora. Egyesek a televíziónak csupán a tájékoztatás (hírközlő) és a szórakoztatás szerepét szánták. Mások azon a véleményen voltak, hogy a televízió a puszta szórakoztatáson, valamint a tény- és hírközlésen kívül szélesebb szerepkör betöltésére is hivatott. Ezek azt szorgalmazták, hogy a televízió vállalja a népművelés, a tudományos ismeretterjesztés feladatát is. Az ellenzők azzal érveltek, hogy a népművelés, az ismeretterjesztés nem televízió-szerű.

A műsorpolitikát illetőleg ilyen viták ma már nincsenek. Mostanában mindenki természetesnek tartja, hogy a televízió az egyik leghatásosabb közművelődési szerv, az iskolánkívüli képzés erős bázisa, a tudományos ismeretterjesztés és tudományos világnézetre nevelés egyik legfontosabb eszköze. Gyakran keletkezik azonban vita mostanában is a műsorok színvonaláról.

A varázstükör lakásunkba hozza a filmet, a színdarabot, a sporteseményt; távoli világok tájait. Nemcsak tájékoztat és szórakoztat, hanem az események közvetlen szemlélőjévé is tesz. Érthető, ha a sokféle műsor a sokféle igényű nézők körében nem mindig talál egyforma fogadtatásra.

A moziba vagy a színházba mi megyünk. Az ezzel járó folyamat fokozza a várakozást, a kíváncsiságból eredő feszültséget. A televízió műsorát viszont készen, a szobánkban kapjunk. Ez nemcsak az érdeklődést, hanem a műsor nyújtotta kielégülést is csökkenti. Mindez már önmagában is szükségessé teszi, hogy a televízió ne elégedjék meg a hagyományos művészetek tolmácsolásával, hanem önálló formanyelv és sajátos műfaji szabályok kialakításával teremtsen az adottságainak megfelelő — s a nézők részéről egyre nagyobb érdeklődést kiváltó — művészetet.

Ám a televízió akár teremt új művészetet, akár nem, akár a hagyományos, akár az új formanyelven fejezi ki magát, mindenképpen nagyon fontos hivatást teljesít: a nevelés, a tudatformálás szolgálatában áll.

Más kérdés, hogy a televízió kinek, mikor, milyen mértékben használ, esetleg árt.

A gyermekműsor nem a felnőtteknek, a felnőttműsor nem a gyerekeknek készül. Mégis mindkét adásban lehetnek és vannak is olyan elemek, amelyek a felnőtteknek is, meg a gyerekeknek is hasznosak, tanulságosak. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a gyerekek nyugodtan nézzék a felnőtteknek, a felnőttek meg a gyerekeknek szánt műsort. Arra gondolok, hogy a hasznosság és a „károsság" nem ilyen értelemben nyilvánul meg.

A televízió rengeteget használ, amikor kitölti üres óráinkat, amikor az unatkozás, a céltalan tengés-lengés és pepecselés helyett hasznosan szórakoztat, új ismeretet nyújt, bővíti látókörünket. Árt viszont, mikor a tanulástól és az olvasástól lopja haszontalanul a drága perceket. Sőt még akkor is árt, ha a házimunkára, vagy a testedzésre (a szabadban, friss levegőn végzett sétákra) szánt időt fordítjuk a számunkra esetleg semmitmondó műsor megtekintésére.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, s mindezt annak kapcsán vetem papírra, hogy a Csehszlovák Televízió ez év október 31-e óta új műsorral gazdagodott: A heti események magyar nyelven címmel a második csatornán közvetít minden hétfőn este fél hattól hétig.

3