A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-25 / 48. szám
— Az is természetes, hogy hű szövetségese volt a cseh felkelőknek, mert felesége, Brandenburgi Katalin révén sógora volt Gusztáv Adolf svéd királynak, aki a protestáns cseh rendek felkelését a bécsi udvar ellen oly mértékben támogatta, hogy végül is megkezdődött a történelmi nevezetességű, harmincéves háború ... — Maga Bethlen Gábor vezette a morvaországi Hodonín várának ostromát. Az első sorokból figyelte a harcot. Sátrában, ebéd közben asztala körül csak úgy röpködtek a golyók, mégse vonult hátrább, hiába figyelmeztették. Ugyan, mondta, hol láttátok, hogy királyt vagy fejedelmet ágyúval ellőttek volna ? ... — Kornis, a kancellárja hozta ide a zászlós három lovascsapatot. Tízezer lovaskatonát. Annyi bizonyos, hogy nem mind Erdélyből jött. Valószínű, hogy többségük más országrészből... A földszinti terem közepén, az öt méter. széles, lapos üvegszekrényben a csatatér domborművű makettje, s azon a régi térképek szerint ábrázolt hadrend. Egy-egy ólomfigura száz harcost jelképez. És lám, ott az elővéd, amott pedig az utóvéd magyar lovascsapat. A termet övező lépcsőház egyik tárlójában pedig néhány emberi csont, koponya látható; a legutóbbi, 1962-ben végzett ásatáskor kerültek elő. A melléjük helyezett egyéb leletek, gombok, csatok bizonyítják: magyar harcosok sírjára találtak. — Nem kétséges hát — mondja az igazgatónő, — az elnyomás ellen, a szabadságért már akkor együtt harcoltak elődeink. Miközben a várkastélyból, a múzeumból az egykori vadaskert, a park sétányán a buszmegálló felé bandukolok, minduntalan azokra a harcosokra gondolok, akik lóháton, lovasszek.éren vonultak ide, és nekem, a késői utódnak porladó csontjukkal bizonyítják: élni-halni csak a népek közös, oszthatatlan szabadságáért érdemes. Már akkor együtt harcoltak elődeink. Most is együtt küzdünk, csak másként, de azonos célért. HAJDÚ ANDRÁS A háromszáz év múltával épített emlékmű A Csillag nevű nyári kastély ma múzeum mert látom, hogy a magasból lefelé, a repülőtér irányába fordul egy ezüstösen Ha Prágából a Ruzynei repülőtérre igyekszünk, csekély kitérővel könnyen eljutunk a fehérhegyi (Bila Hora) csatatérre, ahol 1620. november 8-án II. Ferdinánd császár és a vele szövetkezett katolikus liga hadai legyőzték a „téli király", falzi Frigyes cseh seregét, amelyben tízezer magyar lovas is harcolt. A tengerszint fölötti 381 méter magas Fehér-hegy tulajdonképpen csak halom, alig emelkedik ki a környező lankából. A hajdani sírdombok fölött kukoricát lenget a szél. Ahol a facsoport zöldell, a dombtetőn ott áll az emlékmű. Egyedül jöttem, mégis könnyen idetalájtam, Josef Polišenský történész és Stanislav Pánek régész tanulmánya nyomán. Kissé nyugat felé fordulok, abba az irányba, ahol annak idején a felkelők serege felsorakozott. Itt volt a balszárny. Amott, a Csillag nevezetű, nyári várkastély mellett a jobbszárny. Három sorban álltak fel a csapatok. A harmadikban az utóvéd harcokkal megbízott négyezer lovaskatona. Nem hízelgő a felállásukra vonatkozó, korabeli tájékoztatás: „Rendezetlenül, szétszórtan, állandóan változtatva helyüket, képezték ők a csatarend harmadik sorát." Amott, a jobbszárnyon, közvetlen a várkastély előtt is magyar lovasok álltak. Kornis Zsigmond kancellár vezetésével egy hatezer fős, zászlós, elővéd lovascsapat az első sorban. Róluk, harcukról ez a feljegyzés tanúskodik: „Nem zavarta meg őket a bajorok ágyútüze sem, két egymás utáni támadást vetettek vissza, csak akkor hátráltak, és akkor is szervezetten, rendezetten, amikor látták, hogy Jindfich Matyáš Thurn prágai ezrede mellőlük a város felé vonul vissza.". Végigpillantok a mezőségen, az egykori csatatéren, és a kukoricát borzoló, lengető szélzúgásba mintha belehallanám a magyar lovasok kiáltását: „Hozzá, hozzá, vitézek!", meg a dübörgő csatazajt. Ám csak két-három szempillantásig tart ez. A szerző felvételei csillogó gépmadár. És persze, az dübörög. A hatszögű, nyári várkastély, a Csillag (Hvézda) ma múzeum. Külseje egyszerű, de érdekes. Termeiben, háromszögű szobáiban sok minden látható. Most azonban csak a fehérhegyi csatára vonatkozó gyűjteményre vagyok kíváncsi. Dr. Jitka Vinafová, az igazgató mindjárt oda is vezet Bethlen Gábor képmása elé. Ott azután egymásnak magyarázzuk: — Akkor nem csupán erdélyi fejedelem volt ő, hanem magyar király is, hiszen éppen abban az évben, augusztusban, a besztercebányai országgyűlésen királlyá választották, és ő uralta az akkori Felső- Magyarország hét megyéjét is ...
