A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-18 / 47. szám

A moszkvai közönség körében igen nép­szerű a Filmszínészek Színháza. Ennek színpadán rendszeresen föllépnek azok a filmszínészek, akiket szerződésük nem köt színházhoz, és éppen nem állnak felvevőgép előtt. Ez teszi lehetővé, hogy filmszerepeikről ismert művészek olyan szerepekben is föllépjenek, amilyenekre a filmek nem adtak vagy nem adnak éppen alkalmat. Nonna Morgyukova pél­dául igen sok paraszt- és munkásasz­­szonyt játszott el filmen, ez a fő szerep­köre. Itt viszont Gorkij drámájában, a Barbárokban Nagyezsda Monahovát ala­kítja. Amíg az olasz divat­­tervezők ezidénre a klasszikus öltönybe öltöztetett férfit propagálják, addig a párizsi divatcégek az extravagány öl­tözködés mellett kardoskodnak. A képen látható, bő­ven ráncolt, alul szűkített, zoknit sem viselő úr a leg­újabb párizsi divat szerint öltözött. A képen látható német juhászkutya a Dynamita névre hallgat. Ö az első rend­őrkutya, „akit" robbanószerkezetek megtalálására idomítottak. Palermo vá­rosában „szolgál", többek között az au­tókat is átvizsgálja. Egészségünkre,. Az emberek egyre inkább tudatosítják, mennyire fontos egészségük szempontjából a természetjárás, mozgás a friss levegőn. Akinek sikerül magában legyőznie a lustaság ördögét és napi programjába beiktatja a rendszeres kocogást, futást, máris sokat tett szellemi és fizikai erőnléte megőrzése érde­kében. Kassán (Košice) a mozogni vágyók kedvelt kirándulási helye a Csermely völgye. Itt ren­dezik meg évente kétszer, tavasszal és ősz­szel a tájékozódási futóversenyt. Korhatár nincs, bárki részt vehet a versenyen, s ki-ki erőnlétének megfelelően, tetszés szerint vá­laszthat a különböző hosszúságú (1 775 m, 5 325 m, 10 650 m) s a különböző nehézsé­gű versenypályák közül. Mindannyian, akik megbirkóznak a tereppel oklevelet kapnak. Olyan verseny ez, ahol mindenki csak nyer­het. —cs— (Fotó: František Rakovský) Mennyire védett, ami védett? Barátaim jóvoltából ismét fölfedeztem ma­gamnak hazánknak egy gyönyörű táját, a liptói Kvacsányi-völgyet. Nem mindennapi élménnyel távoztam innen, s ez a benyomás sokáig megmarad, bár e portyának volt ár­nyas oldala is. Mert hát a magamfajta tollfor­gató ember az egyébként üdülésre, pihenés­re szánt időben sem bújhat ki a saját bőré­ből, kénytelen észrevenni, s ha már észrevet­te, szóvá tenni a negatív jelenségeket. Mi­előtt azonban a dolog lényegéről esnék szó, tegyünk közösen egy rövid sétát e festői völgyben, hiszen amiről beszélni szeretnék, amúgy is elkerülhetetlenül az utunkba esik majd. A Kvacsányi-völgyet, tekintettel külön­leges értéket képviselő növény- és állatvilá­gára, 1967-ben tájvédelmi körzetté nyilvání­tották. De nemcsak növényzete és faunája érdekes, van itt más látnivaló is. Ilyen például egy, a Kvacsanyka-patakon a 18. században épült fűrészmalom, amely szintén védett ob­jektum. Eresze alatt egy szusszanásnyi időre megpihentem a padkán, hogy falatozzak a magammal hozott házi szalonnából. Közben hátamat nekitámasztva a súlyos fenyögeren­­dákból ácsolt falnak, tekintetemmel végig­pásztáztam az elém tárulkozó panorámát. Közvetlenül a lábam előtt csobog a gyors sodrású patak. Partjai mentén a gyerekek éppen málnát szedegettek egy parányi agyagköcsögbe. A völgy szemközti meredek falát szakaszosan erdei növényzet fedi, eb­ből nem hiányzik a bükk, de jegenyefenyő is nagy számban található. Sokkal gyérebben van jelen a lucfenyő, a túlélésre viszont nagyobb esélyei vannak a csoportokban növő erdei fenyőnek. A malomtól jobbra, alig ötven méternyire innen vesz fel a patak egy kis csermelyt, ennek útját követve árral szemben, eljutottam egy vadnyugati kanyont idéző meredek sziklafalú szorosba. Közben négy-öt méter magas szintkülönbségeket kellett leküzdeni. A turisták dolgát megköny­­nyebbítendő, létrákat szereltek föl ide az illetékesek. Amíg idefelé haladtamban tüdő­met friss levegővel szívtam tele, a kelleme­sen fárasztó menet közben volt időm megfi-I/ízre vár a malomkerék gyelni, hogyan értékelik az emberek a gya­korlatban a természetvédelmet. Bizony jó sok itt a sziklák tövében heverő rozsdásodó konzervdoboz, eldobott palack és egyéb szemét, hulladék. S úgy látszik, a völgy elejénél is hiába állították fel a behajtani tilos jelzőtáblát. Úgy érezve, hogy elég erőt gyűjtöttem már, gondoltam, folytathatom az utamat. Előbb viszont még kicsit jobban szemügyre vettem az itteni építményeket. Hiszen főként miattuk tettem meg az utat. Bejárom hát a malom épületét s a fűrésztelepet. Tapasztal­nom kell, mindkettőn alaposan otthagyta nyomát az idő vasfoga. A terület védetté nyilvánítása óta eltelt 16 év alatt a tetők hevenyészett megjavításán kívül látszólag nem történt itt semmi. Annak idején pedig, az illetékesektől kapott fgéretek többre szól­tak. Igaz, a teljes külső és belső helyreállítás vállalását ma sem tagadják, bővült viszont a mentegetőzés skálája. Figyelembe véve, hogy egyedi, nagy társadalmi értéket képvi­selő, műszaki jellegű tárgyi emlékekről van itt szó, ez bizony eléggé lehangoló. Ilyen benyomások birtokában kár lenne tovább folytatni a sétát. Az eresz alatti padra visszaülve inkább azon tűnődöm, hová ve­zetnek innen a szálak. Anyagi eszközök, szakértelem, vagy csak akarat hiánya-e a tétlenség oka. Ha megkapom, szívesen köz­löm e tárgyban az illetékesek válaszát. KESZELI BÉLA A szerző felvétele 9

Next

/
Thumbnails
Contents