A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-18 / 47. szám
Hallottuk' olvastuk' láttuk Innenonnan KÖNYV Ozsvald Árpád: A kis postás Másodízben jelentette meg a Madách Könyvkiadó Ozsvald Árpád: Kis postás című gyermekregényét. A könyv cselekménye a második világháború idején játszódik egy Garam menti faluban. Itt élik háborús hétköznapjaikat a falusi gyerkőcök, akik szorongásokkal a szivükben sem tudnak lemondani játékaikról, apró csínytevéseikről, amelyek a nehéz körülmények közepette is megszínezik sorsukat. A könyv főhőse Péter, a kis postás. Alkalmi munkáként vállalta ezt a feladatot, tekintettel a háborús körülményekre. A regény cselekménye egy szálon fut s a főhős sorsának alakulásában formálódik kerek egésszé. Itt-ott talán szürkén is hatna a történet, ha az író mesélő kedve, színes, eleven stílusa nem borítana be mindent ragyogással. Ilyen mondatok futnak ki tolla alól: „Az asszony lebotorkál a rozoga, nyikorgó falépcsőkön. A kötényében levő cifra babot egy lavórba önti. Két kezével végigsimít a szoknya ráncain, aztán az ajtóhoz siet. A fakallantyú tompán koppan ..." Vagy ez a szép és eredeti hasonlat: „Péter anyja bezárta az ajtót, és lihegve szaladt utánuk, vékony kendőjének csücske, mint riadt madár szárnya röpdösött a vállán .. Ozsvald ezeket az ízeket szülőfalujából hozta s őrizte meg. A könyv lapjain itt is, ott is előbukkannak, gyönyörködtetik az olvasót. Mondanivalója belső szemléletéből, az átélt eseményekből fakad, saját gyermekkori élményei állnak össze vonzó mesévé. A ma gyermeke bizonyára érdeklődő kíváncsisággal olvassa a történetet, hiszen egy elmerült, különös világ elevenedik meg újra képzeletében. Az ötven-hatvan éves olvasók pedig saját gyermekkorukra ismernek a szereplők gondolkodásában, cselekvésében. Különösen izgalmas a könyv utolsó harmada, az ágyúzások, a katonák vonulása, a falvakon át való menekülés a dunyhával megpúpozott szekereken, a szovjet katonákkal való találkozás és beszélgetés, és aztán a visszatérés szívdobogtató öröme. A háborús idők leírása ellenére, a könyv nem csüggesztő, nem lehangoló, érvényesül benne a régi paraszti bölcsesség: a földet akkor is meg kell munkálni, ha nehéz időket élünk, mert kell a mindennapi kenyér. —des— Spi ró György drámái A tájainkon sem ismeretlen, bizonyos megítélések szerint fiatal, alkotásainak tükrében azonban kétségtelenül érett, a középnemzedékhez tartozó író A békecsászár című drámakötete tűnt fel könyvesboltjainkban. A Kerengő szerzője a megjelenése (1974) óta megtagadta ezt a mások által nagyra tartott regényét, amelyet azóta is a hetvenes évek egyik prózai csúcsteljesítményeként emlegetnek a magyar irodalomban. Persze müveivel való szembefordulásait aligha kell komolyan venni, hiszen a költőként is kiváló, verseiben és drámáiban sokat fintorgó alkotó, a mindenkor és mindenkinek kijáró skatulyákat akarja elkerülni. Az effajta intellektuális fenegyerekeskedés azonban olyan kiváló eredményeket hoz mint A békecsászárban olvasható öt dráma. A Hannibál című tragédia elé választott József Attila- és Lenin-idézetek megadják a kulcsot mindahhoz, ami ellen Spiró drámáit írja. Bennük az indoklás, hogy miért a történelmi színtér, miért a szenvedély, a drámai látomás, amellyel az emberi sorsot kutatja. A Balassi Menyhárt egyike azon drámáinak, amelyben nem a verses szövegnek rendeli alá a párbeszédeket, s éppen ezért olvasnivalónak sem érdektelen. Található ebben a kötetben egy mesejáték- is, a Káró király. A Kőszegők történelemből ismert kőszegi Jurisics-kirohanás köré font egyéni dráma. Benne mindvégig követhető a bécsi udvar és a török porta nagypolitikájának „tapintatos" kényszere, amely végül ostromlott és ostromló tragédiájához vezet, mert átgázol örök erkölcsi értékeken. A hozzáférhető források alapján kiderül, hogy ebből a kötetből egyetlen drámát sem mutattak be a színházak. Még A békecsászárt sem, amelyet az író első önálló drámakötetének címadó darabjául választott. Ez annak ellenére jelentheti azt, hogy a színházak érdektelenséggel viseltetnek Spiró György drámái iránt, hogy a kötetben nem szereplő Nyulak Margitja két színházban is bemutatásra került 1978-ban. Spiró élénk dramaturgi érdeklődését bizonyítja, hogy 1980-ban a Kalmárbéla című drámáját maga rendezte a budapesti Játékszínben. Ehhez a rövid felsoroláshoz már csak egyetlen adat hiányzik. Idén az Esti műsor című — tragédiáihoz képest kamara-jellegűnek tekinthető — drámáját a Nemzeti Színház és a békéscsabai Jókai Színház is bemutatta. Mégis ide kívánkozik az írónak önmaga sikereiről mondott véleménye, amelyet a fiatal drámairás helyzetét összegezni szándékozó Hiánydramaturgia című kötetben idéz Vinkó József: „Most már sejtem, mi lehetett az oka, hogy átmenetileg divatos íróvá ütöttek... Ha a Kerengő novella- vagy drámaformában született volna, olvasatlanul tűnik el." Dusza István HANGLEMEZ A ,,Bratislava/ Líra" 15 esztendeje Köztudomású, hogy a „Bratislavai Líra" néven ismert könnyűzenei fesztivált 1966 májusában rendezték meg először. A fesztivál fő célkitűzése azt volt, hogy teret adjon a könnyűzenei műfaj hazai alkotóinak; zeneszerzőknek, szövegíróknak, támogatva az új hazai könnyűzenei alkotások létrejöttét. Az első sikerek után megváltoztatták a fesztivál statútumát oly módon, hogy e zenei vetélkedő zsűrije nemcsak az elhangzott dalok szerzőit rangsorolta, hanem a dalok előadóit is, s ezáltal a fesztivál nem csupán a szerzők, hanem az előadóművészek vetélkedőjévé is vált. A bratislavai Opus gondozásában a közelmúltban került kiadásra „Van egy mesebeli házikóm" („Mám rozprávkový dom") címmel — ez egyben az első fesztivál győztes dalának címe is — az a hanglemez, amely az 1966—1981 között megrendezett „Bratislavai Líra" fesztiválok legsikeresebb számait tartalmazza, tánczenekari feldolgozásban. A „Bratislavai Líra" dalai közül nem is egy már feledésbe merült (még a győztes dalok közül is), akadtak azonban e dalok közt olyanok is, melyek slágerekké váltak. Az első 15 fesztivál egy-egy ilyen sikerszámát hallhatjuk a lemezen a Csehszlovák Rádió Prágai Tánczenekarának remek előadásában, az időközben elhunyt Josef Vobruba vezényletével. Igen nagy vesztesége hazai könnyűzenei életünknek, hogy Josef Vobruba — aki nemcsak mint karmester volt kitűnő, hanem a hangszerelést is mesteri módon művelte — váratlanul, fiatalon elhunyt. így neki is emléket állít ez a szép könnyűzenei hanglemez, melyen — többek közt — a kővetkező dalok hallhatók: A. Brezovský: „Jó reggelt kívánok" („Dobré ráno želám”), B. Ondráček: „Oh, baby, baby", Z. Marat: „Ezt senki meg ne tudja" („To se nikdo nedoví"), Z. Brabec: „Festett kancsó" („Malovaný džbánku"), A. Sigmund: „Apu, gyere játszani" („Táto, pojď si hrát"). A lemezen elhangzó 15 fesztivál-dal ékesen bizonyítja: nem véletlen, hogy a „Bratislavai Líra" könnyűzenei fesztivál az eltelt évek folyamán egyre népszerűbbé vált. Sági Tóth Tibor KIÁLLÍTÁS Egy amatőr művész tárlata Újabb képzőművészeti tárlatot láthatott Komáromban (Komárno), a Dunamenti Múzeumban a képzőművészet kedvelőinek tábora. Vavrikné Szarka Erzsébet amatör képzőművész akvarelljeit bemutató kiállítás két szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt azért, mert a döntő többségében tájképeket felvonultató tártat ritkán adódó, hármas öszszehasonlításra ad alkalmat, hisz a múzeum egy másik kiállítótermében Szabó Sándor tájképeit láthatták az érdeklődők, pár házzal odább, az ifjúsági klubban pedig Kocsis Ernő tájképeinek tárlata volt ugyanebben az időben. Másrészt viszont azért is külön figyelmet érdemel e mostani tárlata, mivel egy most induló kiállítássorozatnak volt az első rendezvénye. Vavrikné Szarka Erzsébet Bratislavában született, ma már azonban tősgyökeres komárominak számít, hisz nyugdíjazásáig ebben a városban dolgozott fogorvosként (a mindenkori középiskolások hosszű sora ismeri őt ebbéli minőségében), s ma is itt él. Több mint harminc éve foglalkozik rendszeresen a festészettel, s bár festői ténykedésének kezdetén hivatásos képzőművészektől (Harmos, Orosz, Grandi) is kapott bizonyos útbaigazításokat, lényegében autodidakta festőként tarthatjuk számon öt. Képeit nézve az embernek az az érzése támad, hogy az „amatör művész" meghatározás az ö esetében sem túlzottan szerencsés. Sokkal helyénvalóbb volna talán a „nem hivatásos művész" minősítés. Mert a tárlat anyaga egyöntetűen bizonyítja, hogy Vavrikné avatott mestere az akvarellfestészetnek, s impresszionista fogantatású táj-megfogalmazásai pedig arról tanúskodnak, hogy nemcsak nyitott szemmel, hanem nyitott lélekkel is jár a világban. Vavrikné sokat utazik, s utazásai során rengeteget fest; Komárom (már-már kiveszőben lévő) hangulatos utcácskái mellett erdélyi, magyar, török, svéd, olasz tájakat és „hangulatokat" is szép számmal találunk képein. Ami pedig közös e sokszínűségben, az a megközelítés módja. Képein szinte tapintható az az érzelmi szál, mellyel az adott tájfioz, pillanatnyi hangulathoz kötődik. Németh Gyula A hölgynek nem vágták le a fejét: a japán meleg fürdő gyönyöreit élvezi minden pórusával, vulkanikus homokba ágyazva. A homok alatti természetes hőforrás vize — 40—57 fok között ingadozik — tágítja a pórusokat. Nem csoda, hogy a japánok az ilyen fürdőket a pokol kapuinak, a gyógyhatású vizet „az ördög fürdővizének" tartják. A szép lány árgus szemekkel figyeli a vízben lévőket. Nem partnert keres! Koppenhága közelében, Klamperborgban az egyenjogú nők új, eddig férfiak uralta munkaterületet hódítottak meg. A dán amazon foglalkozása: hivatásos életmentő. A kubai közlekedésrendőröket „békés" pisztollyal szerelték fel. Elég, ha célba veszik az úton haladó jármüvet, a számlap rögtön kimutatja a sebességét. Az RC-02 jelzésű pisztolyok bolgár gyártmányok. 8
