A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-11 / 46. szám
LUTHER WITTENBERG BEN Wittenberg világhírű egyetemének két olyan professzora is volt, akiknek élete, munkássága jelentős a számunkra. Az egyik Luther Márton, a másik az árvái származású Thurzó Imre, s mindkettő megtisztelő méltóságot, rector magnificus címet kapott az egyetemi tanácstól. Persze, Luther nevezetesebb, többet is tett a haladásért. Születésének idei, ötszázadik évfordulóján a Német Demokratikus Köztársaságban s szerte a világban megemlékeznek életművéről, ami történelmi fordulópontot jelentett annak idején. Thurzó Imre egy évszázaddal későbben született s élt. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem követeként tevékenykedett a császári udvarnál, megfogalmazta Bethlen részéről a nikolsburgi békeszerződés feltételeit. És mindez talán még olyankor sem jut eszünkbe, ha ellátogatunk Árva várába, s elmegyünk Thurzó Imre síremléke mellett. Most, itt, Wittenbergben mindkét rector magnificus életútjának nyomába szegődve járom a várost. Egy szűk utcácskában található a nevezetes egyetem épülete. Nagyobbnak, impozánsabbnak képzeltem, a híre után. A 16. század vége óta itt tanult számos magyar protestáns tudós, prédikátor emlékirataiban olyan jelentősnek emlegette, mint az utrechti vagy az oxfordi egyetemet. Nem kételkedhetem szavukban. Nem is szabad, mert századok múltával, más méretekhez szokott szemmel nézek. Különben sem az épület külseje adja meg az egyetem történelmi jelentőségét. Amikor Luther Márton (1508-tól) ágostonrendi szerzetesként a filozófia és a teológia professzoraként tevékenykedett még nem volt európai hírű az iskola, hiszen csak hat évvel korábban alapították. Rangot, tekintélyt első ízben akkor kapott, amikor Luther előadásain a kereszténységet értelmezve, a vitatkozó módszert alkalmazva eljutott a megállapításhoz: szükséges a fennálló társadalmi viszonyok megváltoztatása. És az egyetemen meghonosodott a magasfokú ismeretszerzéssel párosuló, nem a tekintélyre, hanem az észokokra hivatkozó vita, ami még napjainkban is az egyik legeredményesebb tanulási mód. Egy évszázaddal később (1608-ban) az eredményes tanulás céljából küldte ide Thurzó Imrét, egyszülött fiát apja, a magyar nádor. S az ifjú tizenhét esztendős korában előmenetele, latin nyelven írott tanulmánya alapján meg is kapta a rector magnificus címet. Disszertációját ki is nyomtatták, s az Augusteum néven ismert egyetem könyvtárában őrzik. Megtekinthető. Ám a könyvtáros, dr. Walter Hentschel és mások sem tudnak, nem is hallottak az árvái küldöttek vendégjárásáról, amiről Mednyánszky Alajos: Regék és mondák című könyvében olyan szépen, részletesen írt, megemlítve, hogy a magyarországi küldöttek hajdútánccal köszöntötték a wittenbergi tudós professzorokat. Az utcácska keleti oldalán álló házak sora mögötti téren áll a városi templom, a Marien-Stadtkirche. Téglából épített falain kívül mindenütt sírtáblák láthatók. Megállók az egyik tábla, János Frigyes választófejedelem síremléke előtt. Az ő korában (1532—47) erős vára volt a reformációnak Wittenberg, magyarázza kísérőm, s így kerül szóba, hogy az „Erős várunk ..kezdetű zsoltár dallama Lucas Cranach festménye a 45 éves Luther Mártonról, három évvel a családalapítás után régi népi eredetű, Luther szorgalmazta egyházi használatát, mint ahogy számos, régebbi dallamot átalakított megreformált vallásának céljaira. Bemegyünk a templomba, megtekintjük a főoltár fölötti híres képet — az idősebb Lucas Cranach festette, aki egy ideig a város polgármestere is volt. És az oltárképen megörökítette Luthert. Furcsa persze, hogy a szentképek ellen hadakozó reformátor alakja abban a templomban, ahol annyiszor prédikált, oltárképen látható. Haladó gondolkodásának egyik első bizonyítékaként 1517. október 31-én a Kastélytemplom (Schlosskirche) kapujára szegezte ki 95 pontból álló téziseit, így most oda, a magas, kerek tornyú épület felé igyekszünk. Végig a csöndes utcában számos emléktábla hívja fel a figyelmet, hogy itt valamikor neves tudósok laktak. Az egyikben Michael Agricola, a finn reformátor, a másikban Stiefel, a matematikus, aki elsőként alkalmazta a logaritmus-számításokat. Ebben a házban szállt meg Nagy Péter cár, abban Makszim Gorkij. Thurzó Imre nevét egyik táblán sem látom, de bizonyos, hogy járt itt. Délután kirándulok a közeli Dessauba, ahol Luther első ízben tartott Wittenbergen kívül új szertartású istentiszteletet, mert Margaretha fejedelemasszony, a münsterbergi hercegnek Dessauban lakó lánya szívesen fogadta az új tanítást. Itt, a Georgiumkastélyban látható régi német és flamand mesterek festményeinek értékes gyűjteménye, köztük Lucas Cranach alkotása, Luther fára festett portréja, mely állítólag a leghitelesebb ábrázolása a nagy reformátornak. A templom s a gyűjtemény megtekintése után önkéntelenül arra gondolok, vajon Thurzó Imre is járt-e ebben a templomban, ebben a kastélyban? Nincs rá bizonyíték, de a kastélymúzeum munkatársa, Helga Heise számára nem ismeretlen a név. A szuterénhelyiségekben cinfigurák gyűjteményét őrzik. Olyanokat is, amelyek történelmi nevezetességű eseményeket, csatajeleneteket ábrázolnak. Gondolkodik, milyen magyar vonatkozású eseményt mutathatna. Azután eszébe jut: a nikolsburgi béke! Nézem, nézegetem a békeszerződés megkötését megelevenítő cinfigurákat: tizenkilenc vezér, főúr, tanácsos aprócska mása. Vajon köztük van-e Thurzó Imre? Ezt Helga nem tudja. Talán a figurák készítője, Jürgen Bredau tudná megmondani. Helga csak a békekötésen jelen voltak névsorát őrzi, s abban Thurzó Imre neve is megtalálható ... HAJDÚ ANDRÁS Vitázni Únor gyógyszálló Kolonád Évekkel ezelőtt jártam már Mariánské Láznéban, a világszerte Marienbadként ismert fürdővárosban, egy nyugat-csehországi és az NDK-ba tett társasutazás alkalmával. A szervezők csak néhány órát szántak az itt-tartózkodásra, úgyhogy kutyafuttában tekinthettem meg egypár érdekesebb épületet és — feleségemmel lévén — boltot, kirakatot... Mindenesetre már akkor nagyon megtetszett a fürdő remek fekvése, ismert panorámája a fedett sétánnyal, az ún. kolonáddal. Most a nyár végén aztán háromhetes tartózkodás során alkalmam volt jobban megismerni és megszeretni ezt a várost, melynek vize, fürdői annyi vesebajban. 12
