A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-04 / 45. szám
A Gsemadok életéből rázható! Minden amatőr csoport nagy megtisztelésnek veszi a részvételt, és sokáig emlegetik, hogy rendezvényeink résztvevői voltak. A szereplésükért kapott oklevelet bekereteztetve és féltve őrzik. S ezt úgy értékelem, mint ösztönzést a további munkára. Egyes csoportjaink minőségre törekedő munkája kizárja a szürkeséget rendezvényeinkből. LUKÁCS TIBOR: Országos rendezvényeinkre olyan csoportokat válogatunk, amelyeknél adott a politikai és művészi színvonal vonzó hatása. NESZMÉRI SÁNDOR: Rugalmasságunk is ellenállhat az elszürkülés veszélyének. Hadd mondjak néhány példát! Az idei Jókai-napokon új színfolt volt a monodráma és a felnőtt bábjátszás. Nagy érdeklődés kísérte. Egyre nagyobb az érdeklődés az amatőr képző- és fotóművészet iránt. Már hagyománya van a komáromi, szerdahelyi, újvári, terebesi és rozsnyói járásban ilyen jellegű alkotó táboroknak. Ezeket mind rendszeres amatőr kiállítások színesítik. Az idei Jókai-napokon szerveztük meg először az amatőr festő- és fotóművészek kiállítását! Új színfoltot jelentenek a táncházak és egyéb keretműsorok. Ugyanez érvényes a Dunamenti Tavaszra, ahol a pionirtáborokban igen élénk élet folyik. A zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon tavaly rendeztük meg először a néprajzi vásárt, amely az idén már a mesterségek bemutatásával bővült. LUKÁCS TIBOR: Ez kiterjedt Gombaszögre is író—olvasó találkozók és dedikálások szervezésével. Valahogy így akarjuk összekapcsolni az amatőr munkát és a közművelődési feladatokat! NESZMÉRI SÁNDOR: Az sem lényegtelen, hogy az egy hétig tartó fesztiváljainkon klubestéket tartunk. PETRIK JÓZSEF: A művelődési táborban esténként táncház... a kölcsönösség jegyében! STRASSER GYÖRGY: Történnek-e erőfeszítések arra, hogy helyi, járási vagy akár országos rendezvényeken ne mindig ugyanazokkal az arcokkal, csoportokkal találkozzunk? Elöregedett-e a szövetség tagsága, vagy elégedettek lehetünk-e a fiatalítás mértékével ? SIDÓ ZOLTÁN: Jó, hogy ugyanazokkal az arcokkal is találkozunk, mert ez a folytonosságra utal, és azt is bizonyítja, hogy amatőr élcsoportjaink nem fejezik be munkájukat idő előtt... LUKÁCS TIBOR: A kívülállóban azért alakulhat ki ilyen vélemény, mert nem veszi észre, hogy a változás magában a csoportban megy végbe. NESZMÉRI SÁNDOR: Felületes az ítélet, és talán abból fakad, hogy egyes fesztiválokon a győztesek között ismétlődően szerepel egy-egy csoport. Ezt viszont mi pozitívan értékeljük, mert nem csupán a tömegessé tétel, de a színvonal is fontos. A folyamatos és következetes munka jelenthet minőségi javulást. Megint néhány példa! A Jókai-napok kapcsán kiemelném a Szép Szót, amely most már negyedik éve nyeri a versenyt, sőt a balassagyarmati kisszínpadok magyarországi országos versenyén is mindig dobogós helyezést ér el. S folytathatnám a komáromi Hajós táncegyüttessel, amely szlovákiai méretben megszerette a C kategóriás minősítést, s indul a B kategóriás minősítésért! LUKÁCS TIBOR: Bizonyos aggály indokolt lehet. Mert tömegszervezet vagyunk, s számunkra nem lehet mellékes szempont, hogy a tömegességben van-e előrelépés. Szerintem a továbblépés biztosítéka mind a tömegességet, mind a minőséget illetően további jó szakemberek bevonása. PETRIK JÓZSEF: A kérdésnek komoly tartalmi vonatkozása van. Egyes fesztiválokon ismétlődnek tánckoreográfiák. Ez kiválthatja azt a bizonyos aggályos véleményt. Bővíteni kellene a bemutatott tánckoreográfiák skáláját és a szakemberek hálózatát. LUKÁCS TIBOR: Ha folklórcsoportjainkra gondolok, máris fel kell tennem a kérdést, hogy mivel biztosíthatjuk számukra a továbblépést? A néprajzi kutatás és feldolgozás lehetőségének a megteremtésével, de ez már meghaladja szövetségünk hatáskörét. SIDÓ ZOLTÁN: Ez már a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének a feladata lenne. STRASSER GYÖRGY: A CSEMADOK önkéntes tömegbázisú kulturális szervezet. De akkor hogyan érvényesíthető a kívánt és maximális igény az önkéntes és versenybe benevezett egyénekkel, csoportokkal szemben? Gyakran elhangzik ugyanis olyan vélemény, hogy a lehetőségeinket figyelembe nem vevő maximális elvárás elkedvetlenít, bomlaszt. NESZMÉRI SÁNDOR: Ha konkrét példák is lennének, egyetértenék a véleménnyel. Egész társadalmunkra jellemző a versenyszellem. Úgy érzem, az amatőr csoportokra is érvényes ez, még akkor is, ha átmenetileg valamely csoport vagy egyén sérelmesnek tartja a bíráló bizottság döntését. PETRIK JÓZSEF: Az amatőr művészettel foglalkozó III. országos szlovákiai konferencián Jozef Mravik kulturális miniszterhelyettes is kereste a választ arra, hogy az amatőr művészetben milyen módon érhető el további javulás, s ez hogyan befolyásolja a mozgalmat. Az volt a véleménye, hogy az igényességből engedni nem szabad, de különbséget kell tenni a szereplők és a megítélök között, mert csak így lehet megőrizni a tömegességet. LUKÁCS TIBOR: A színjátszó csoportok számában 1972-től 1982-ig csökkenés tapasztalható. Az esztrádcsoportokéban is. Az énekkarok és éneklő csoportok száma viszont növekedett, a tánccsoportoké is. A tömegesség és a minőség elvének egyszerre történő érvényesítése számunkra a legelfogadhatóbb szempont. STRASSER GYÖRGY: Szívesen hivatkozunk élvonalbeli cseh és szlovák amatőr csoportok részünkről is elérhető színvonalára. A mi csoportjaink rendelkeznek-e a cseh és szlovák csoportok színvonalát eredményező anyagi és szakmai feltételekkel? Ha nem, mi lenne a teendő? LUKÁCS TIBOR: Tetszik, nem tetszik, az élvonalbeli csoportok színvonalában nincs eltérés, viszont az anyagi ellátottságban lényeges eltérés mutatkozik. A szlovák élvonalbeli csoportok nagy része üzemekhez tartozik, míg a mi csoportjaink a gömörhorkai Sajóvölgye énekkar és a komáromi Hajós táncegyüttes kivételével nem. Keresnünk kell a dél-szlovákiai gazdasági szervezetek védnökségét. NÉSZMÉRI SÁNDOR: Énekkarainknál és tánccsoportjainknál megvannak a szakmai feltételek a cseh és szlovák élegyüttesek színvonalának az elérésére. A drámai műfajokkal kapcsolatban viszont az a véleményem, hogy itt a szakemberhiány okozza az észlelhető lemaradást. Széles körben ismert, hogy a legjobb szlovák és cseh amatőr együttes szakmai irányítását hivatásos rendezők, dramaturgok végzik, sőt előfordul az is, hogy főbb szerepeket hivatásos színészekkel is el tudnak játszatni. A MATESZ sajátos helyzete miatt nem képes ilyen segítséget nyújtani. LUKÁCS TIBOR: A legjárhatóbb út az előbb jelzett gazdasági üzemek segítségének az igénylése, s az, hogy a helyi szervezetek munkaterve bekerül a nemzeti bizottságok egységes kulturális tervébe. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy rendezvényeiket a közös alapból fedezzék és támogathassák. NESZMÉRI SÁNDOR: Elég sokat beszéltünk az amatőrök helyzetéről, az anyagiakról és a szakember-hiányról. Egyről azonban elfeledkeztünk: a rendezők és a szereplők erkölcsi megbecsüléséről. LUKÁCS TIBOR: Ez valóban fontos dolog! NESZMÉRI SÁNDOR: Számos olyan példát tudnék mondani, amikor a pedagógus nem dicséretben, hanem ledorongolásban részesül. LUKÁCS TIBOR: És nem a felsőbb szervek részéről, hanem sokszor saját igazgatója nem értékeli ezt a munkát. Itt is*meg lehetne említeni, amit az oktatásügyi miniszterhelyettessel folytatott tárgyalásunk eredményének könyvelhetünk el; olyan intézkedés van születőben, amely lehetővé teszi, hogy a pedagógusok szövetségünkben kifejtett tevékenységét megfelelő formában értékeljék. STRASSER GYÖRGY: A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi ülése a tudományos és műszaki fejlődés eredményeivel és a gondokkal foglalkozott. Az elfogadott határozatok teljesítését segítheti-e a szövetség? És egyáltalán, milyen a CSEMADOK és a szlovákiai magyar műszaki értelmiség viszonya? SIDÓ ZOLTÁN: Tény az, hogy a tudományos vívmányokat azonnal hasznosítani kell a termelésben. Mi kulturális szövetség vagyunk. De tudatosítva a határozatok fontosságát, elsősorban népművelési munkánkkal szeretnénk elérni, hogy a legszélesebb tömegek is megértsék a tudomány szereprét szocialista társadalmunk fejlődésében. Egyik célunk e tekintetben, hogy a munkásosztály megértse, milyen fontos társadalmunknak az alkotó értelmiség, s hogy az értelmiség is megértse: tevékenységükkel, alkotó munkájukkal a vezető társadalmi osztályt és általa egész társadalmunkat szolgálják. Rendkívül fontos a fegyelmezettség. Tudatosítanunk kell, hogy a fegyelmezetlenség a szocializmussal szembeni rossz viszony, tehát társadalomellenes! Fegyelmezett, öntudatos munkára buzdítjuk tagságunkat, s az öntudatossághoz tartozik annak megértése, hogy a tudománynak és a. műszaki haladásnak milyen fontos szerepe van. Helyi szervezeteink művelődési klubjaiba, illetve munkájába még nagyobb számban akarjuk bevonni a műszaki értelmiséget, s az iskolákkal és a Szocialista Akadémiával együttműködve támogatjuk a párthatározatok teljesítését. LUKÁCS TIBOR: Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy felvilágosító munkával járulunk hozzá a határozatok megismertetéséhez és teljesítéséhez. A műszaki fejlődés ügyét magában a szövetségben is szolgálni lehet. PETRIK JÓZSEF: Tudományosságon ne csak a természettudományokat értsük. Az ember minden tevékenységét át kell hatnia ennek a tudományosságnak. A CSEMADOK sajátos művelődéspolitikai eszközökkel formálja az emberek tudatát. Magát is felvértezve a tudományosság módszereivel, ilyen módon is segítve a termelőmunka hatékonyságát. LUKÁCS TIBOR: A tudományt állítsuk jobban a műszaki fejlődés szolgálatába. Mindkét központi bizottsági ülésen erről volt szó. Tudatformáló munkánkkal tudunk segíteni. NESZMÉRI SÁNDOR: Tudományosan felkészült emberekkel vagyunk képesek elöbbrevivö lépések megtételére. Már kérdés, hogy a műszaki értelmiséget hogyan tudjuk bevonni helyi szervezeteink tevékenységébe. Úgy érzem, hogy ezért még nagyon sokat kell tennünk. A két kezem ujjain meg tudnám számolni azokat a műszaki értelmiségieket, akik aktívan bekapcsolódtak helyi szervezeteink tevékenységébe. Véleményen szerint a többség még mindig távol áll tőlünk. SIDÓ ZOLTÁN: Ahol a művelődési klubok dolgoznak, ott a műszaki értelmiség is talál magának munkát. LUKÁCS TIBOR: Sőt, vannak a szövetség tevékenységének további olyan területei, ahol a feltételek adottak a munkához. De még távolról sem lehetünk elégedettek! STRASSER GYÖRGY: Tudjuk, hogy az anyagi lehetőségeket a lehető leggazdaságosabban kell kihasználni. Hogyan hat a CSEMADOK tevékenységére a takarékossági rendszabály, s elképzelhető-e továbblépés, eredmény a meglévő eszközökkel ? LUKÁCS TIBOR: A CSEMADOK is szerves része társadalmunknak. Ebből következően kötelességtudattal vállaljuk magunkra a feladatokat. A takarékossági rendszabályokat figyelembe véve úgy készítjük el munkatervünket, hogy kevesebb anyagi ráfordítással is képesek legyünk az elért színvonalat tartani, s szövetségünk küldetését zavartalanul biztosítani. Ebben a törekvésünkben határozottan segítségünkre lehetnek a már említett szerződéses partnerek. STRASSER GYÖRGY: Minden évben fölmerül a kérdés: mit hagytunk munkában magunk mögött... Nos, milyen a szövetség 1983. évi munkájának a mérlege ? SIDÓ ZOLTÁN: Kiemelném itt a XIII. országos közgyűlés határozatából a tömegszervezetekkel való együttműködést. Ezt magasabb színvonalra emeltük. A szervezeti élet megerősödése is folyamatos. LUKÁCS TIBOR: Lényegesnek tartom, hogy élőbbé és gyakoribbá tettük járási bizottságainkkal a kapcsolatunkat. SIDÓ ZOLTÁN: Növeltük a taglétszámot. Új helyi szervezőteket hoztunk létre. És a továbbiakban majdnem minden járásunkban újra megalakítjuk a megszűnt helyi szervezeteket. STRASSER GYÖRGY: Végül mit várnak a Héttől, a CSEMADOK képes hetilapjától? LUKÁCS TIBOR: Teljesítse továbbra is egy kulturális Hetilappal szemben támasztott követelményeket, éspedig úgy, hogy a jövőben is hangsúlyozottan foglalkozzék a szövetség munkájával. SIDÓ ZOLTÁN: Elméleti és gyakorlati kérdésekkel többet foglalkozzon, mert ezzel segítheti pártunk kulturális politikájának maradéktalan teljesítését; s nevelje szocialista hazafiságra és internacionalizmusra az olvasók széles táborát! PETRIK JÓZSEF: Azt várom, hogy a Hét még jobban megfeleljen az olvasók igényeinek. NESZMÉRI SÁNDOR: Szó volt szövetségünk specifikumáról. Az az elvárásom, hogy a Hét is legyen specifikus küldetésében! A beszélgetést feldolgozta! MACS JÓZSEF 7
