A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-04 / 45. szám

A Csemadok életéből ELŐBBRE LÉPNI ,4 kerekaszta/-beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Petrik József, dr. Lukács Tibor, Sidó Zoltán és Neszméri Sándor Prandl Sándor felvételei A nagy országos rendezvények már mögöttünk vannak, s az esz­tendő utolsó hónapjaihoz értünk. Ez a körülmény munkánk mérle­gelésére késztet. Vissza- és előre­­pillantást kíván kulturális szövet­ségünk vezető tisztségviselőitől. Ez vezette szerkesztőségünket arra, hogy kerekasztal-beszélge­­tésre hívja meg SIDÓ ZOLTÁNT, a CSEMADOK KB elnökét, dr. LU­KÁCS TIBORT, a CSEMADOK KB vezető titkárát, NESZMÉRI SÁN­DORT és PETRIK JÓZSEFET, a Központi Bizottság titkárait. A beszélgetést dr. STRASSER GYÖRGY, a HÉT főszerkesztője vezette. STRASSER GYÖRGY: A CSEMADOK jövőre ünnepli megalakulásának harmincötödik évfordulóját. Mit mondanak röviden jelen­tőségéről? SIDÓ ZOLTÁN: Csak a jelentőségéről? Akkor mindenről beszélni kellene, amit a szövetség eddig tett. Talán így lenne jobb módosítani a kérdést: mi a megtett út jelentősége' a tag­ság szempontjából? Nos, tekintsenek vissza, értékeljék az eredményeket ünnepi taggyű­lés keretében a község és a város lakosságá­nak a bevonásával, hogy ők is tudomást szerezzenek az eredményekről. LUKÁCS TIBOR: A gondolathoz kapcsolód­va: hívják meg ünnepi tagsági gyűlésükre a tömegszervezetek képviselőit! Sidó Zoltán: Járási bizottságaink és központi bizottsá­gunk plenáris ülést tart. Az évforduló alkal­mából emlékplakettet adományozunk. így jutalmazzuk legjobb helyi szervezeteinket, kulturális csoportjainkat és az arra legérde­mesebb tagokat. PETRIK JÓZSEF: Nem CSEMADOK-tagokat és intézményeket is jutalmazni fogunk az emlékplakett arany-, ezüst és bronzfokoza­tával. Ehhez még annyit, hogy az ünnepség eseményt jelent majd a város és a község életében, s kifejezi a CSKP nemzetiségi poli­tikájának az eredményeit. S kulturális él­ményt is nyújtani fognak az ünnepi taggyűlé­sek. Ilyen értelemben dolgozzuk ki irányel­vünket. STRASSER GYÖRGY: A CSEMADOK-nak nyolcvanezer tagja van. Három és fél évti­zed alatt történtek-e lényegesebb változá­sok felépítésében és munkájában? SIDÓ ZOLTÁN: Mikor megalakult a CSEMA­DOK, központi, kerületi és járási szintű irá­nyítása volt. Most az irányítás két szintű. LUKÁCS TIBOR: Érezzük a középső lánc­szem hiányát, de nem látjuk annak lehetősé­gét, hogy újra kerületi titkárságok alakulja­nak. Kerületenként egy-egy járási bizottsá­gunk titkárságát bízzuk meg, a többi nevé­ben is ez képezi a középső láncszemet. így az irányítás folyamatosabb. Még csak egy éve dolgozunk ilyen módon, de már érezzük a jó hatását. STRASSER GYÖRGY: Ennek tudható be, hogy ebben az évben már újra volt kerüle­ti fesztivál Füleken? LUKÁCS TIBOR: Igen. Ez is hozzájárult. A közép-szlovákiai kerület példája követésre méltó ... NESZMÉRI SÁNDOR: A kérdés sok mindent érint, nehéz tömören válaszolni. Én inkább néhány gondolatot vetek fel. Például azt, hogy a tagság összetétele a társadalmi struktúrának megfelelően alakult. Lényege­sebb változásról tehát nem beszélhetünk. Tagságunk zömét ma is munkások alkotják, a művészeti munkát zömmel pedagógusok irányítják, de egyre több közép- és főiskolai végzettségű ember kapcsolódik be tevé­kenységünkbe. Ez elválaszthatatlan az értel­miség számának növekedésétől. LUKÁCS TIBOR: Meg kell még említeni, hogy 1971-ben lényeges változás történt, amikor szövetségünk a Nemzeti Frontból a Kulturális Minisztériumhoz került. SIDÓ ZOLTÁN: Mert így helyi és járási szer­veink a nemzeti bizottságok kulturális osztá­lyaihoz tartoznak. LUKÁCS TIBOR: Ez a körülmény lényegesen befolyásolta az irányítás struktúráját. S ép­pen ezen a területen történtek kedvező vál­tozások. Most már a különböző szintű CSE­­MADOK-tervek bekerülnek a nemzeti bizott­ságok egységes kulturális tervébe. NESZMÉRI SÁNDOR: Szövetségünk kulturá­lis. Pártunk kulturális politikájának érvényesí­tése nyolcvanezres tagságunk gondja. Kez­detben a CSEMADOK csupán Gombaszögöt és Zselizt szervezte, fokozatosan bővültek a munkaformák, egy-egy új műfaj jött divatba, s a CSEMADOK sem maradt tétlen. 1978- ban a bratislavai Népművelési Intézettől át­vettük a rendezvények szervezését. így ma már kilenc országos versenyt és fesztivált szervézünk. LUKÁCS TIBOR: Ezt persze csak akkor lehet előrelépésnek tekinteni, ha amatőr csoport­jaink módszertani irányítását az állami kultu­rális intézmények továbbra is vállalják. S maguk ki is alakítják a vállalás feltételeit. NESZMÉRI SÁNDOR: Átadhatnám a szót Petrik Józsefnek, mert a népművelési munka közvetlen irányítása hozzá tartozik. A párt politikájának megfelelően a CSEMADOK egyre nagyobb gondot fordít a széles körű népnevelői munkára. PETRIK JÓZSEF: Szerepünk sajátos, olyan értelemben, hogy a magyar dolgozók köré­ben végezzük munkánkat, s ez nem helyette­síthető mással. Hagyományt ápolunk, szoci­alista szellemben neveljük a dolgozókat. NESZMÉRI SÁNDOR: Az amatőr munka módszertani irányításában nagy része van a Népművelési Intézetnek, a kerületi és járási népművelési központoknak és a helyi műve­lődési házaknak. Szövetségünknek viszont egyetlen irányító szerve a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága, s keresi a kapcsolatot olyan intézményekkel, amelyek segíteni tudják munkáját. A Tudományos Akadémiára, a Szocialista Akadémiára, a járásbíróságokra (jogi propaganda) s a tömegszervezetekre gondolok. STRASSER GYÖRGY: A szerződéses együttműködés már ennek a kapcsolatke­resésnek a következménye? PETRIK JÓZSEF: Szerződéses viszonyra csak a fejlett szocializmusban kerülhetett sor. Ez ad ösztönzést a két nemzetnek és a nemzeti­ségeknek a közös feladatok teljesítésére. Ennek megfelelően született egy dokumen­tum a nemzetiségi kulturális szövetségek továbbfejlődésének a koncepciójáról. Minket az a része kötelez, amely ránk vonatkozik, a többieket pedig a nemzetiségi kultúrák fejlő­désének az elősegítése. SIDÓ ZOLTÁN: A CSEMADOK nem dolgoz­hat és nem is dolgozik elszigetelten. S mivel tevékenységének szerves részét képezi a párt kulturális politikájának a megvalósítása, ezért is szükséges az együttműködés a többi tömegszervezettel. Ha azt akarjuk, hogy fal­­vainkban a politikai és kulturális rendezvé­nyek magasabb színvonalúak legyenek, elen­gedhetetlenül fontos az együttműködés a SZISZ-szel, a Földműves Szövetkezeti Dol­gozók Szövetségével, a Nőszövetséggel. Já­rási szinten még bővítenünk kell az együtt­működést a Szocialista Akadémiával és a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetséggel. Központi Bizottságunk már megkötötte, illet­ve meg akarja kötni az együttműködési meg­állapodást a többi szervezettel. S a már megkötött szerződés eredményét rendszere­sen értékeljük központi és járási szinten. STRASSER GYÖRGY: Zseliznek, Gomba­szögnek és Komáromnak már hagyomá­nya van. Galánta (Kodály-napok), Duna­­szerdahely (Dunamenti Tavasz), Érsekúj­vár (Csengő Énekszó) és Kassa (Kazinczy Nyelvművelő Napok) is egy-egy csillag a kulturális élet egén. Mégis, három és fél évtized múltával nem váltak-e szürkévé, sablonossá ezek a nagy országos rendez­vények ? SIDÓ ZOLTÁN: Ezt elsősorban a nézőktől és a hallgatóságtól kellene megkérdezni. Érzé­sem szerint nem szürkültek el ezek a rendez­vények, sőt, újabb lehetőségeket kínálnak. LUKÁCS TIBOR: A CSEMADOK-nak nincs lehetősége kötelező látogatottságot biztosí­tani, mégis azt tapasztaljuk, hogy rendezvé­nyeink látogatottsága egyre nagyobb. Ezt számokkal bizonyítom. 1979-ben Zselizen 7273, 1983-ban 8991, Gombaszögön 1979-ben 12 352, 1983-ban 12 641 néző volt jelen. Ha rendezvényeink szürkék lenné­nek, nem növekedne, hanem szembetűnően megfogyatkozna az érdeklődők száma! PETRIK JÓZSEF: Művelődéspolitikai mun­kánkban eleve nem számolhatunk olyan tö­meggel, mint a fesztiválokon. S itt is fennáll­na az elszürkülés veszélye, ha nem reagál­nánk gyorsan az időszerű és korszerű köve­telményekre. Például a klubmozgalom idő­szerű követelményként jött létre, s ma már talán a legnépszerűbb munkaforma. NESZMÉRI SÁNDOR: Visszatérnék én is az elszürkülés kérdéséhez. Sidó és Lukács elv­társak már elmondták, hogy az érdeklődök száma nem csökken. Ez érthető és magya-6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents