A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-28 / 44. szám

előtt. Maga fedezett fel vagy pedig a szere­tője? — Sophie. Telefonon jelentette, hogy ön kezd lassan a fejünkre nőni. Túl veszélyes ahhoz, hogy tétlenül nézzük az ügybuzgal­mát. Önt nagyon unjuk, uram. —• Az öngyújtót maga kapta a nőtől. A hölgy bevésetté: Csak téged szeretlek, So­phie. A boltban mindent kiderítettem, azt is, hogy mikor vásárolták. Anderson nem do­hányzott! A barátnője — Gloria kisasszony sohasem látta a kezében az öngyújtót — jó adatokkal szolgált. Ez az öngyújtó mégis ott hevert a szénné égett kocsiban. Ez a tárgy az összekötő kapocs Sophie és a szeretője között. Andersont a biztosítás miatt küldték a másvilágra, nincs igazam? — Ügyes és okos emberrel van dolgom — mondta Joel Gomez egy cseppet sem hara­gosan. — Anderson Glóriával szórakozott és kissé elhanyagolta a feleségét. Egy jó fogor­vos mindig kéznél van. Ilyenek az asszonyok. Nem szerette a magányt. — Az asszisztensnő tudta, hogy valaki van a kocsiban. — Nem tesz semmit — válaszolta Gomez nevetve. — Vége a tragédiának, ahogy Shakespeare mondaná. Most már közel va­gyunk a színhelyhez. Lassítson ... — Nagy tévedés volt „felgyújtani" Ander­sont. Gomez ekkor elkomolyodott. — Nem volt szándékomban, nem akar­tam, hogy ilyen szörnyű halál vessen véget az életének. A revolver csövével a fejére csaptam. Az volt a szándékom, hogy a teher­gépkocsit — benne a holttesttel — lelökjem a szakadékba. Cigarettára gyújtottam és nem vettem észre, hogy a kocsiban gyúlé­kony anyag is van. A kocsi azonnal lángra lobbant. Azonnal kicsaptam az ajtót... és az égő kocsi belezuhant a szakadékba. David Stern ekkor nagyot fordított a kor­mánykeréken és a gyilkoshoz hasonlóan — kicsapta a kocsi ajtaját. A fűre zuhant. A gépkocsi pedig belezuhant a szakadékba. Éppen ott, ahol Andersont is megölték. — Megtudtam, hogy a férje nem dohány­zott. Hát akkor mi a fenének hordta magával azt az öngyújtót ? — Akkor vásároltam neki, amikor egy al­kalommal megjegyezte, hogy a pipa jól áll a festőművész szájában. — Mikor vásárolta az öngyújtót? — Az elmúlt héten ... csütörtökön. Egy nappal azelőtt, hogy ... hogy szerencsétle­nül járt. — Hol vásárolta? — Miért fontos ez magának? — Az az öngyújtó drága holmi. A város­ban csak egy-két olyan bolt van, ahol ilyet árulnak. Nem mondja meg, hol vásárolta? Nagyon könnyen kikutatom, hogy kinél vette. Szükségem van azonnal az öngyújtóra! — A halottasházban hagytam. A föld alá kerül a férjemmel együtt. — Holnap reggel megkaphatom ? — A férjemet ? — Ne hülyéskedjen! Az öngyújtót! — Megkaphatja. — Hozza be a rendőrállomásra. Megmu­tatom a felügyelőnek és kifejtem neki az elméletemet az egész ügyről. David Stern biztosra vette, hogy az öz­vegynek szeretője van. Ezért beült a kocsijá­ba és türelmesen várt. Mrs. Anderson villája előtt. Előbb-utóbb úgyis felkeresi őt az a valaki. Ebben a pillanatban kicsapódott a kocsi ajtaja és a hátába nyomták a revolver csövét. Stern megdermedt, de egy szót sem szólt. Húzza meg ő a kővetkező lépést. — Azonnal hajtson Atlantic Creek irányá­ba — hallotta az idegen hangját. — Ne mozduljon! Én majd a hátsó ülésen foglalok helyet. David a hátrapillantó tükörben felfedezte, hogy az idegen nem más, mint Joel Gomez, az áldozat fogorvosa. — Ezzel a revolverrel vágta kupán Ander­sont? Gomez rövid választ adott: — Pofa be! — Felfedezték, hogy lesben állok a .ház Gerry Mason CSAK TÉGED SZERETLEK Winger felügyelő szárazon közölte a ténye- David Stern útja ezután a kiállítási csar­­ket: nokba vezetett. — Mr. Paul Anderson tehergépkocsiját elégve találtuk meg a szakadékban. Benne egy megszenesedett holttesttel. Anderson fogorvosa még nem tért vissza a víkendről, de a doki majd megállapítja, hogy valóban a festőművész maradványairól van-e szó. A nyomozó központ emberei felfedezték egy erőteljes ütés nyomát az áldozat koponyáján. Azt azonban nem tudni, hogy a seb ütéstől származik-e. Csak találgatunk. Meglehet, hogy zuhanás közben verte bele az áldozat valamibe a koponyáját. Mr. Anderson festő­művész volt és időnként kiállításokat rende­zett a műtermekben. A festmények nem jövedelmeztek sokat. Solomon Schwarz — a műterem igazgatója — azt vallja, hogy An­derson 17.15-kor hagyta el a tehergépkocsi­jával a műterem előtti parkolóhelyet. A kocsi 18.12-kor gyulladt meg. — Andersonnak 30 milliós biztosítási köt­vénye volt — állapította meg aggódva David Stem, a biztosítótársaság ügynöke. Ekkor lépett be a felügyelő irodájába So­phie, az elhunyt özvegye. Winger elhelyezett az asztalon három nehéz gyűrűt és egy nagyon drága öngyújtót, amely butángázzal működött. Az öngyújtóba belevésették: Csak téged szeretlek, Sophie. — Tegnap azt vallotta, hogy ezek a tár­gyak, amelyek nem égtek el a lángokban, a férje tulajdonát képezték — mondta a felü­gyelő. Sophie-nak a szeme sem rebbent. — Igen. Azt vallottam. — Magához veheti a tárgyakat. Másnap a felügyelő magához kérette Da­vid Stemt, akinek azonnal bemutatta Ander­son fogorvosát; Mr. Joel Gomez kezet szorí­tott az ügynökkel. — Most jövök a halottasházból — mondta a fogorvos. — A protézis az én munkám. Igen, sajnos, Paulról... Paul Andersonról van szó. — Anderson felesége váltig arra kérte az urát — mesélte Solomon Schwarz —, hogy hagyjon fel a „mázolással" és találjon magá­nak valami jól jövedelmező állást. Nagyon szereti a hölgy a gyémántokat és a drága bundákat. Schwarz úr asszisztensnőjétől David Stem azt is megtudta, hogy Mr. Anderson szívesen szórakozott egy bizonyos Gloria nevű lány­nyal, aki igen gyakran modellt ült neki. Ter­mészetesen meztelenül. — Azon a napon, amikor Anderson úr póruljárt — vallotta az asszisztensnő —, éppen a raktárban dolgoztam. Anderson be­ült a tehergépkocsijába — a festményeit szállította el —, de valaki már helyet foglalt az ülésen. Nem láttam az arcát, sajnálom. David Stern egy róka ösztönével nyomo­zott. Megtudta Glóriától, hogy Anderson nem dohányzott. Ezután felkereste Mrs. An­dersont. Mosolyogva mondta a nőnek: — Szeretném látni azt az öngyújtót, ame­lyet a férjének ajándékozott. Az özvegy szeme összeszűkült. — Jó lesz, ha a temetés után keres fel. Most nincs időm az ön számára, drága uram. — Az öngyújtó fontos nyom, nem várha­tok — mondta Stern határozottan. — Az a gyanúm, hogy a férje nem természetes halál­lal szenderült át a másvilágra s ezt a csekély­séget bizonyítani is tudom. — Meg akar fosztani a biztosítótársaság pénzétől, nem igaz? Minek kell magának az az öngyújtó? 22

Next

/
Thumbnails
Contents