A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-28 / 44. szám
hangulatához hozzájárulnak a feudális időket idéző gondosan karbantartott régi szamurájházak. Kanazawának két folyója is van, a város keleti részén az Asanogawa, a nyugatin a Saigawa folyik keresztül. A történelmi múltú hangulatos város arculatára leginkább a rengeteg kert, liget és park jellemző. Más japán városoktól eltérően, Kanazawa utcáin nemigen tapasztalni hajszát, rohanást, csendes, nyugodt a forgalom, nem nagyon sietnek a járókelők. A középkorban, a Maeda nemesi család birtoka volt a város és ötmillió véka (1 véka 36,35 liter) rizst termelt évente. A rizstermelésnek köszönhető gazdasági fellendülés eredményeként a szamurájok egyre több kézművest és művészt hívhattak a városba, így honosodott meg a kutani porcelán, a lakkozott fatálak és -dobozok készítése a faragóművészet és nem utolsósorban a selyemgyártás. Aki nem vásárol Kanazawában selyemkelmét vagy porcelánárut (mellesleg kiváló minőségben és nagyon jutányos áron), biztosan megbánja. A legtöbb vendéglő és teaház termei is Ízléses festményekkel, faragványokkal vagy szobrocskákkal vannak díszítve. Kanazawa „kaga no aji" -nak nevezett konyhájáról, ízes ételeiről is közismert: az étlapot a közeli Japán-tengerben s az édesvizekben fogott rengeteg hal- és rákfajta, s a „Japán-Alpok" vadja tarkítja. A városközpontban kilenc hektárnyi területen álló várkastély-komplexum egykor az ikkoshu buddhista szekta erőd rendszerének része volt. Ma az egyetem, a városi és a megyei közigazgatási szervek kaptak helyet a falakon belüli épületekben. A kanazawai egyetemen Sindo szlavológus professzor köszöntött minket csehül. Az egyetem nyolc fakultásán (főleg a jogi, az orvosi, a gyógyszerészeti, a bölcsész- és a természettudományi karon) 8000 hallgató tanul. Négy évig tart az oktatás; s beiratkozási, valamint vizsgadíjat is kell fizetni. A diákoknak kilencven százaléka végzi el az egyetemet, s ezeknek közel egyharmada csak ezután képes törleszteni a tanulmányi kölcsönt. Az oktatási rendszernek két érdekessége is van. Az egyik: a hallgató kérheti, hogy más tanár vizsgáztassa, mint aki tanította, a másik: minden szemeszter végén csak egyetlen záróvizsgát kell tenni, amely államvizsgával ér fel. Vendéglátóink bizonyára nem véletlenül két merőben különböző fejlettségű üzem megtekintését iktatták programunkba: a szakégyárat és a szemétégető telepet. Ez Japán legkorszerűbb ilyen létesítménye. 1979-ben építették, megszakítás nélkül üzemel, 450 tonna hulladékot éget el naponta és 3000 lakást lát el hőenergiával, ezenkívül napi 32 000 kilowattóra áramot termel. Az automatizálás már a bejáratnál kezdődik: a teherautó vezetője ülését el nem hagyva műanyag lyukkártyát helyez egy minikomputerba, s ez azonnal meghatározza, melyik kapun haladjon át a kocsi és a teher tartalmától függően melyik kazánhoz hajtson. Az összes további operációt is komputer vezérli, automatikusan regisztrálja az adatokat, irányítja a kazánok tüzterének hőmérsékletét, sőt nyomását. A főoperatőr 22 színes képernyőn (monitoron) figyeli az egyes munkamozzanatokat. Az üzemnek a gépkocsivezetőkkel együtt összesen 34 alkalmazottja van, nappal három, az éjjeli műszakban négy dolgozó ellenőrzi az üzem teljes működését. A szemétégető telepnek saját energiaforrású 50 méteres fedett uszodája van. A 25 fokos vízben helyi specialitást, vízi kosárlabdát játszottunk az üzem dolgozóival. A lubickolás után ötletes masszírozószékbe ültünk. Három perc alatt automatikus karok vörösre dörzsölték minden porcikánkat. Japánban gyakorlatilag minden alkalommal szakét, édeskés, rizsbort szolgálnak fel, s ezt itt étkezés előtt, közben és után egyaránt fogyasztják, igaz — mértékkel. Úgyhogy nemigen látni részeg embert. Az országban 260 szakégyár működik, a kanazawai a legrégibbek közé tartozik. A szakét nem hántolt rizsből erjesztik. Kendzsónak nevezik a legkiválóbb fajtát, ez a 3—5 éves bor a legjobb ízű, kristálytiszta, színe világos. Ötven az ismertebb szakéfajták száma, de országszerte állítólag több mint 4000 fajtát gyártanak. A kanazawai üzemben évente kereken 4 millió 1,9 literes palackot töltenek meg. Újabban már külföldi vetélytársa is van az eredeti japán szakénak, az Egyesült Államok nyugati partján is elkezdték gyártani, minek következtében csökkent a japán kivitel az USA-ba. Mindezt a gyár termelési igazgatója mondotta el bevezetőül. Utána következett a kóstoló, de figyelmeztetett, hogy a kis porceláncsészék kóstolásra kínált tartalmát ne hörpintsük fel egyszerre, hanem csak lassan szürcsölgessük. A szakét különben három hőfokon szokás felszolgálni: a leggyakrabban 37 fokra, ritkábban 55 fokra melegítve, vagyis egész forrón, vagy 10 fokosra hűtve. Vagy tíz szakéfajtát kóstoltunk meg, mindhárom hőfokon. Az elején kicsit lebecsült ital azonban megbosszulta megát: lassan, de biztosan a fejünkbe szállt. Japán a hagyományok s egyúttal a legkorszerűbb technika országa, ezért csaknem komikusnak hatnak egyes szokások, mozzanatok. így például, amikor a szakégyár megtekintése három perccel hamarább fejeződött be a tervezettnél, a gyár vezetői azt sem tudták, hová legyenek szégyenükben. Tehetetlenül néztek egymásra, mivel töltsék ki ezt az időt. Zavarukat úgy oldottuk fel, hogy mosolyogva, a szokásos sűrű hajlongások közepette távoztunk. Egy másik példa: a vasúti állomáson két minibuszai vártak minket, de mivel jóval több poggyásszal érkeztünk, mint várták, a túlmodernizált ország fiai fél óráig a busz ablakain keresztül tuszkolták befelé a koffereket, riadt tekinteteket váltva. Az ellentétek persze pozitív értelemben is észlelhetők voltak: a helyi múzeumban büszkén mutatták a város egyetlen fekete-fehér tévékészülékét. Kanazawa legnagyobb nevezetességének, a Kenrokuen parknak a megtekintését vendéglátóink távozásunk napjára tervezték. A Kenrokuen Japán három legkáprázatosabb parkjának egyike, sőt, sokat szerint egész Japán legszebb tájkertje. Tízhektáros területével mindenesetre a legnagyobb; megfelel a szakértők szabta hat alapkövetelmények: nagy a kiterjedése, ünnepélyes, gondos az elrendezése, tiszteletre méltó a kialakítása, a nagy vízfelületnek köszönhetően kellemesen hűvös a levegője, és megvan a festői bája. (Kenrouken hozzávetőleges fordításban: a hat kombinációja). Minden parkrészletnek van valami jellegzetes elnevezése: sárkányszikla, tigrisszoros, zöld vízesés, barázdabillegető-sziget, a felkelő nap cseresznyéje, sárga hidacska, pityergő cseresznye stb. A legtöbbet fényképezett részlet az egyik híd mellett álló hösugárzó; ez a város címerébe is bekerült. A csendes, költői fekvésű, meghitt hangulatú park mintegy szimbóluma a város kiegyensúlyozott, nyugodt életének. Or. Dömök János A szerző felvételei Emberi sorsok Elválunk csendben? ... Az utóbbi másfél-két évtizedben szóban és írásban annyit beszéltek már a kulturált válásról, sőt, saját bontóperem kapcsán engem is annyit s annyian buzdítottak rá, hogy a minap elmentem egy bíróhoz megkérdezni : milyen az a csendes, kulturált válás. — Ki kell ábrándítanom — hangzott a több évtizedes tapasztalat fogalmazta válasz. — Tudja milyen? Amikor Jóska, a negyedéves egyetemi hallgató elválik Katitól, a harmadéves egyetemi hallgatótól mondjuk kétévi tévedés után. Ha eddig albérletben laktak, akkor összecsomagolják kis motyójukat és ki-ki hazaköltözik a mamához. Esetleg ez tekinthető kulturált válásnak, hiszen itt se gyerek, se vagyon nincsen. Tény: a válások sokszor indulnak megegyezéssel, kulturált mázzal; csak amikorra az ingóságok megosztására vagy a gyerekek elhelyezésére kerül a sor, akkorra már gyűlő letté, esetleg bosszúvá bicsaklik az eredeti szándék és akarat. Hazánkban tavaly csaknem harmincezer házasságot bontottak föl. Hogy miért, arról kötetnyi tanulmányt lehetne írni. Elégedjünk meg csak annyival, hogy a fiatalok egy része bizony eléggé meggondolatlanul, olykor felelőtlenül köt házasságot. „Legföljebb elválunk" — vonogatják a vállukat. Hanem amikor megvan a hőn vágyott, olykor lemondások árán szerzett lakás és benne egy vagy két gyerek, a dolog korántsem tűnik föl már annyira egyszerűnek. Figyelemre méltó észrevétele a válóperes bírók egyikének, hogy a bontóperek jelentős részénél — érzelmi alapon — még menthető lenne a házasság, ám a perek mechanizmusa és a kölcsönös „cukkolás" ténye olyan könyörtelen, hogy mire észbe kapnának a felek, a bontást már kimondták. Közszájon forgó kérdés: vajon van-e a válásnak nyertese? — Anyagi szempontból kezelve a kérdést lehet a dolognak nyertese! — mondja a gyakorlott szemű ügyvéd, aki a bontóperek analíziséből tudományos szakdolgozatot is irt. — Általában az jár jobban, akinek jobbak az idegei, esetleg ügyesen tudja támadni a másikat. Tapasztalataim azt mutatják, hogy általában a nők a kitartóbb hadviselők. Statisztikailag is kimutatható, hogy a válókeresetek kétharmadát a nők kezdeményezik. Többnyire abban a biztos tudatban, hogy a gyerek s ennek révén a lakás is az övék lesz, amihez sok évig kapják majd még a gyerektartást is ... Az indulatok ott szoktak igazán fellángolni, ahol van mit elosztani, hiszen a szülök manapság egyre gyakrabban már nászajándékként megadnak mindent a fiataloknak: lakást, betétkönyvet, kocsit, telket vagy lakberendezést... § § § — A nevem Laci, maradjunk ennyiben! — mutatkozik be a harmincéves anyagbeszerző. — Nem éltünk rosszul, és egyszer csak derült égből villámcsapásként a feleségem beadta ellenem a válókeresetet. Hogy miért? Könnyen kitalálhatja: egy harmadikért. Foglalkozásomból eredően sokat utaztam, ő közben talált magának valakit. Ellenem viszont azt hozta fel, hogy brutális vagyok, verem őt és a gyerekeket sem szeretem. — Igaz ez? — Nem titkolom, hogy szerettem a feleségemet, életemben egy újjal sem nyúltam hozzá; a gyerekeknek pedig minden egyes szolgálati utamról hoztam valami apróságot. Eszem ágában sem volt elválni, mígnem beláttam házasságunk menthetetlenségét, mert a feleségem kitartott új ismeretsége mellett. így hát most a gyerekeimért, láthatásért, összegürcölt vagyonkánknak legalább egy részéért harcolok. — És az eredmény? — Amióta válófélben vagyunk, a feleségem három magáninditványt adott be ellenem. Soroljam? Tessék: először is beüthette a térdét valahová, mert orvosi látleletet vetetett fel, és azt mondja, megrúgtam. A kérdéses napon nem is voltam otthon, hanem alkatrészeket hajszoltam az ország túlsó végén. Másodszor azért jelentett föl, mert azt állítja, hogy amióta megegyeztünk a válásban, nem fizetek gyerektartást. Belátom, én voltam a szamár, mert eleinte papír és tanúk nélkül egyszerűen a kezébe nyomtam a nem is kis összeget. A harmadik indítvány lényege, hogy az utóbbi esztendőkben egyre ritkábban adtam haza a fizetésemet, ezért a megosztott lakás berendezésének zöme, áL lítólag, őt illeti. Mindhárom állítás merő rágalom, ilyen színben mégis furán érzem magam a bíróság előtt, hiszen bármennyire is nem igaz az egész, a dolog tisztázásáig mégis gyanús vagyok. Eléggé megalázó dolog az is, hogy e vádaskodás ellen tanúkat kell hajkurásznom, különben aligha tudom bebizonyítani, hogy a szóban forgó napon nem tartózkodtam a lakásban; hogy igenis, adtam pénzt a gyerekekre, hogy nem igaz, amit állít. Higgye el bárki: embertelen állapot az ilyen. — Mégis, hogy bírja mindezt? — Nehezen. Jópár kilót fogytam, pedig a nyugtatok általában hizlalnak. A legborzasztóbb az volt, hogy fél évig nem láthattam a gyerekeimet. Csak az iskolában, óvodában látogattam őket titokban. A nagyobbik gyerek annyira szívére vette a dolgot, hogy erősen leromlott a tanulmányi átlaga, az óvodás pedig megszeppent, nem tudta, szabad-e velem beszélnie, ha meglátogattam őt az oviban ... A válóper még meg sem kezdődött, de a láthatás ügyében már pereskedtünk. — Mit érez? — Semmit. A volt feleségem szinte kiölte belőlem a szép iránti vágyat. Egyébként nem taktikázott rosszul: a bontóper és láthatási eljárás csak a minap fejeződött be, ezért a vagyonmegosztási pör még el sem kezdődött, de engem már az egész nem érdekel. Legyen övé a lakás, a bútor, az összes háztartási cikk, minden amit kilenc év alatt összehoztunk. Számomra az a fontos, hogy rendszeresen találkozhatom a gyerekeimmel, hogy a fiam újra jobban tanul, a kislányom pedig elém szalad, ha érte megyek az óvodába. § § § — A fenti eset nem egyedi — állítja az ügyvéd. — Sőt, valami furcsa logika is van benne, miszerint alaposan rá lehet játszani arra, hogy a férfi nemcsak erős, de lehet vad, brutális és garázda vagy felelőtlen. Szinte nevetségesnek tűnik föl, hogy mondjuk egy férfi adna be magánindítványt a felesége ellen. Mármint hogy veri az asszony, hogy megrugdossa, netán-tán megkörnyékezi éjszaka ... A brutalitás és a durvaság a világ legravaszabb érve. Bizonyítására elegendő addig hergelni a férfit, amíg az tehetetlen dühében földhöz vág egy vázát. Akkor máris lehet rohanni tanúkért, esetleg látleletért. Az adu pedig ott van a felperes kezében. 17
