A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-28 / 44. szám

Tudomány-technika MENTÖMÜHOLDAK Egy szovjet mentőműhold 3 repülőgép és egy bajba jutott tengeri katamarán tartózko­dási helyét segített felderíteni, így egyetlen hónap alatt hét emberi életet sikerült meg­menteni. A Kozmosz—1383 elnevezésű első mentő­­műholdat a Szovjetunió 1982. június 30-án bocsátotta Föld körüli pályára. A kísérleti ellenőrzési próbák folytak, eközben a mű­hold észlelte és meghatározta egy kis repü­lőgép katasztrófájának színhelyét Brit-Ko­­lumbia mellett. A helyi mentőszolgálat erőfe­szítései az eltűnt gép felkutatására ered­ménytelenek voltak. A műhold fedélzetéről továbbított információk segítettek a mentők­nek a katasztrófa színhelyének gyors megha­tározásában. A gép három utasa — a ka­tasztrófa során elszenvedett sérülések elle­nére — életben maradt. Szeptember végén hasonló helyzet alakult ki egy másik, kis kétszemélyes gép kutatása során. A kutató-mentő műholdszolgálat megte­remtését már régóta tervezik. A világstatisz­tika azt mutatja, hogy csupán az elmúlt 5 évben több mint kétezer hajó pusztult el (e számban nincsenek benne a vitorlások, ha­lászhajók, csónakok). A világon gyakorlatilag minden másfél órában segítségre szorul egy hajó, és sajnos minden 36. órában egy elsüllyed. A légi közlekedésben is sokszor előfordul szerencsétlenség. Gyakran megtör­ténik, hogy különböző okok következtében a mentőszolgálat nem tudja fogni a vészjelzé­seket, így a szerencsétlenség helye felderí­tetlen marad. A műholdrendszer működéséről Williams­­burgben (USA) tanácskozást tartottak. A résztvevők — Szovjetunió, USA, Kanada, Franciaország — a lehető legközvetlenebb módon győződhettek meg az új rendszer hatékonyságáról. A tanácskozás helyén egy „lezuhant repülőgépet", pontosabban egy A NÉGYHETES MAGZAT „PORTRÉJA” Lennart Nilsson, a világhírű svéd tudomá­nyos fotográfus készítette ezt a meghökken­tő felvételt egy négyhetes magzat „arcáról". Már most felismerhetők rajta a még kialaku­latlan arc bizonyos jegyei: a száj felett már megfigyelhető a két orrlyuk. A szemek még nem láthatók: most még oldalt, a két kidu­­dorodás mögött helyezkednek el és csak a fej hátsó részének gyors növekedésével ke­rülnek megszokott helyükre. gép farokrészét helyezték el. A roncson egy mindössze 3 kg-os rádióadó volt, mely vész­jeleket sugárzott. A Kozmosz—1383-as mű­hold kétszer vette a vészjeleket és kétkilo­­méteres pontossággal meghatározta „a ka­tasztrófa színhelyét". Világos, hogy nemcsak repülőgépeken és hajókon lehet ilyen adókat elhelyezni. Magukkal vihetik a készüléket az alpinisták, a geológusok, a sarkkutatók vagy a bonyolultabb útra induló turisták is. A rendszer gyakorlati kiépítése csak most kezdődik. A rendszerhez szükséges műhol­dakat a Szovjetunió és az USA közötti meg­állapodás alapján bocsátják fel. Az első amerikai műholdmentöt a tervek szerint az Egyesült Államokban ez évben vezérlik Föld körüli pályára. Mind a négy résztvevő országban elké­szültek a rendszer irányítóközpontjai és a földi információfogadó állomások. A Szov­jetunióban a rendszer irányítóközpontja Moszkvában található, az információ-gyűjtő helyek pedig Arhangelszkben és Vlagyivosz­tokban vannak. A felek egyeztették mindazo­kat a műszaki követelményeket, amelyek biztosítják a rendszer elemeinek összeférhe­­tőségét. A rendszer két részből áll: a Koszpaszból (Szovjetunió) és a Sarsatból (USA, Kanada, Franciaország), melyek mind közösen, mind önállóan is képesek működni. A műholdakat tízezer kilométeres magasságban működte­tik, így gyakorlatilag a Föld bármely pontjáról érkező vészjelzéseket észlelni tudják. A teljes rendszer műholdjai egy időben 400 vészjel­ző készülék adatait képesek feldolgozni, és 2—4 kilométer pontossággal meghatároz­zák a katasztrófa helyét. A kapott információkat haladéktalanul továbbítják az adott ország mentőszolgálatához. Mint a williamsburgi tanácskozás mutatta, a terv megvalósításával kapcsolatos munkák ősz-­­szességükben sikeresen folynak. Különösen sok elismerő szó hangzott el a rendszer első műholdjáról, a Kozmosz—1383-ról. MÁGNESES „BÉLÉS” AZ EMBERI ORRBAN Ha valakit az orránál fogva akarunk vezetni, próbálkozzunk mágnessel — ez a megállapí­tás következik angol biológusok legújabb kutatásaiból. Mágneses vaskészletet fedez­tek fel az orrüreget körülvevő csontokban. Az utóbbi években már számos állatfaj (méhek, galambok, delfinek) szervezetében kimutat­tak mágneses anyagot, sőt, a múlt évben az emberi mellékvesében is találtak ferromág­­neses kristályokat. Az angol kutatók elhuny­tak legkülönbözőbb szöveteit vizsgálták, és a lágy szövetekben, például az agyban, továb­bá számos csontban (a koponyacsontokban és a bordákban) nem találtak mágneses anyagot. Az orrüreget körülvevő csontok fa­lának mágnesessége viszont kilencszer erő­sebb volt a környezeténél. A mikroszkópos vizsgálatokkal azután öt mikron méretű vasszemcsékből álló mágneses réteget talál­tak az orrüregcsontok felszíne alatt. Érdekes, módon, annak a betegnek a szervezetében, aki elhunytakor vérszegénységben szenve­dett, nem találtak mágneses anyagot. Egye­lőre nagyon vitatott megállapítás, hogy az ember ezekkel a mágneses vasszemcsékkel érzékelhetné a földmágneses teret, akárcsak néhány állatfaj egyedeiről felteszik. Sokkal valószínűbb, hogy a szervezet vasraktárként használja az orrüreget körülvevő csontokat, és ennek a vaskészletnek fontos szerep« van a csontok fejlődésében. A HOLNAP AUTÓJA Az angol Enterprise F16 sportkocsi Kevlarból készült áramvonalas karosszériája ötször erősebb az acélnál. A tetején elhelyezett napcellák árama működteti az utastér lég­kondicionálását és tölti a karbantartást nem igénylő akkumulátort. A repülőgépekéhez hasonló önjégtelenítő ablakai vannak, továb­bá blokkolásgátló tárcsafékei. Légellenállási alaktényezöje (a cW-érték) mindössze 0,28. A négyüléses kocsiba 3,5 literes benzinfecs­­kendezős, alumínium V8-motort építenek be, amellyel 290 km/órás csúcssebességet érhet el. Tökéletesen áramvonalazták a külső visszapillantó tükröket is, amelyek kissé ol-TINTAHAL­VADÁSZAT Lengyelországban, a szczecini hajógyárban korszerű tintahalvadász-felszereléssel látták el a „Latam" elnevezésű halfeldolgozó ha­lászhajót. A fedélzetről hosszú halászzsinó­rokat bocsátanak alá a mélybe, a végükön különleges horgokkal (képünk). A tintahala­kat néhány méteres, olykor néhány százmé­­teres mélységből fogják ki, miután 2000— 4000 wattos izzólámpák erős fényével csa­logatják őket a hajó közelébe. Japánban legújabban már hangjeleket is használnak a tintahalak csalogatására. dalt csúsznak, amikor az ajtókat kinyitják, a hátsó levegöterelő lapot, a sproilert pedig villanymotor emeli ki önműködően, amikor a sebesség növekszik. Az áramló levegőt két csatornán kényszerítik áthaladni a kocsi alatt, ezzel az emeléssel ellentétesen ható erőt hoznak létre, és hűtik a hátul elhelyezett két radiátort is. A tervezők mindent megtet­tek a maximális biztonságért. Az űrhajók anyagából készült karosszéria ütésgátló, nem korrodálódik, nem gyúlékony, kitűnő hang- és hőszigetelő. További érdekesség a nem robbanó benzintartály és az önműködő tüzoltórendszer. A kocsi egyelőre csak elő­­prototípus, kis darabszámú gyártását később­re tervezik. GYÖNGY-REJTÉLY A kazahsztáni ásatásokon talált, az időszá­mításunk kezdete utáni VII—Vili. századból származó karneol-nyaklánc sok fejtörést okoz a tudományos szakértőknek. Vélemé­nyük szerint a gyöngyökön talált finom fura­tokat csak lézersugárral vagy gyémántszer­számmal alakíthatták ki. Abból Alma Ata-i geológusok bizonyítva látják, hogy gyémánt­lelőhelyeknek kell lenniök a Balhas-tótól északra fekvő területen. Véleményük szerint azért nem bukkantak rá eddig a kimbertit­­csöre, mert vastag üledékréteg bontja. HORDOZHATÓ KONYHAKERT — SARKKUTATÓKNAK Évente több termést is betakaríthatnak és ezzel megoldhatják a sarkvidéki expedíciók friss zöldség- és gyümölcsfélékkel való ellá­tását a leningrádi agrofizikai intézetben kifej­lesztett hordozható konyhakerttel. A már tömegesen gyártott egység különleges talaj­jal töltött kicsiny fémrekesz. Három vagy négy fémrekesz egymás mellé helyezésével lehet kialakítani egy-egy ágyást. A törpe növényház páratartalmát, hőmérsékletét és megvilágítását önműködően szabályozzák. Az ágyásokban paradicsomot, uborkát, földi­epret, de akár még búzát is termeszthetnek. Az egységekből nagyméretű növényházi komplexumot is kialakíthatnak, egész éven át termesztve zöldség- és főzelékfélét a 1 mostoha időjárási vidékeken. 18

Next

/
Thumbnails
Contents