A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-28 / 44. szám
bizottságokig. így aztán fokozatosan kialakultak azok a személyi feltételek is, amelyek biztosítékot nyújtottak ahhoz, hogy a CSKP megvalósítsa gazdaságpolitikai céljait. A CSKP az 1946 májusi választási győzelem után részletesen kidolgozta a forradalmi fejlődés irányvonalát. Az emberek többségét azzal nyerte meg, hogy a dolgozók követelményeiért harcolt. A döntő fordulat, a munkásosztály 1948 februárjában aratott győzelme Csehszlovákiában végérvényesen a munkásosztály, a dolgozó nép javára oldotta meg a hatalom kérdését. A burzsoázia vereséget szenvedett, a munkásosztály viszont — megvalósítva régi álmát s követve Október példáját — kezébe vette a hatalmat, az ország vezetését. A februári győzelem a nemzeti és a demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átnövésének szakaszát tetőzte be és lehetővé tette, hogy a munkásosztály — osztályszövetségesével, a dolgozó parasztsággal és a haladó értelmiséggel együtt — Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével hozzáfogjon a csehszlovák társadalom mélyreható szocialista átalakításához. A közben eltelt évek tapasztalata alapján joggal mondhatjuk: a CSKP-nak ezt a törekvését is siker koronázta. A tizenöt éve történt nagy esemény: a csehszlovák államszövetség létrehozása. A csehszlovák szocialista államszövetség megalakulása a csehek és a szlovákok kapcsolatai rendezésének döntő és történelmileg elkerülhetetlen aktusává vált. Felgyorsította a köztársaság fejlődését, megszilárdította a csehszlovák szocialista államiságot, valamint az ország nemzeteinek és nemzetiségeinek az egységét, előmozdította Csehszlovákia népei alkotókészségének jobb kibontakoztatását, növelte Csehszlovákiának a szocialista közösség országai körében betöltött szerepét. A csehek és a szlovákok államjogi kapcsolatainak szocialista államszövetség formájában történt megoldásával párhuzamosan — Csehszlovákia Kommunista Pártjának kezdeményezésére — megszületett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény is. A nemzetiségekről szóló 1968. október 27-én elfogadott alkotmánytörvény új módon, a marxista-leninista elvek szellemében rögzíti a nemzetiségek helyzetét az államszövetségi elvekre épülő Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, és egyebek között kimondja: „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, mint a cseh és a szlovák nemzet, valamint a köztársaság területén élő nemzetiségek közös állama, a szocialista demokrácia és az internacionalizmus szellemében a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségeknek biztosítja a sokoldalú fejlődés lehetőségeit és eszközeit... A nemzetiségek létszámuknak megfelelően nyernek képviseletet a képviseleti testületekben és más választott szervekben ... A magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségű állampolgároknak a nemzeti fejlődésük érdekeinek megfelelő terjedelemben és a törvény által megszabott feltételek között biztosítják: a) a saját nyelvükön való művelődés jogát; b) a sokoldalú kulturális fejlődés jogát; c) a'hivatalos érintkezésben a saját nyelv használatát az illető nemzetiség lakta területeken; d) a nemzetiségi kulturális-társadalmi szervezetekben való társulás jogát; e) a saját nyelvű sajtóra és tájékoztatásra való jogot." A nemzetiségek tagjai az alkotmánytörvénynek megfelelően mind a Cseh Szocialista Köztársaságban, mind a Szlovák Szocialista Köztársaságban teljes jogú csehszlovák állampolgárokként élnek és dolgoznak, rész vesznek a fejlett szocialista társadalom építésében, a CSKP politikájának a gyakorlati megvalósításában. Az említett — fejlődésünkben mérföldkövet jelentő — évfordulókat sajnos feszült nemzetközi helyzetben ünnepeljük. A jelenlegi amerikai kormányzat nyíltan militarista politikát folytat. Ennek a politikának az a lényege, hogy figyelmen kívül hagyja más államok és kormányok érdekeit. A nukleáris évszázadban azonban — ahogy erre Jurij Andropov a TASZSZ-nak a minap adott nyilatkozatában nagyon találóan rámutatott — nem lehet szűk, egoista érdekeket szem előtt tartva a világra tekinteni. A felelős államférfiak előtt csak egyetlen reális választás áll: minden erejükből a nukleáris katasztrófa elhárítására kell törekedniük. Minden más álláspont rövidlátó, sőt egyenesen az öngyilkossággal ér fel. Jurij Andropov határozottan kijelentette: „A Szovjetunió elleni gyűlölködő támadások természetesen felháborítanak bennünket, azonban erős az idegzetünk és a politikát nem az érzelmekre építjük. Politikánk alapja a józan ész, a realizmus és a világ sorsa iránti felelősségérzet... Abból indulunk ki, hogy az emberiség nincs pusztulásra ítélve. A lázas fegyverkezésnek véget kell és véget lehet vetni. Az emberiség jobb sorsra érdemes annál, minthogy konfliktusoktól teli világban, halált hordozó fegyverek árnyékában éljen. Jurij Andrópovnak a milliók akaratát és véleményét kifejező nyilatkozatával kapcsolatosan állást foglalt a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya. Az állásfoglalás egyebek között leszögezi: „A szovjet vezető nyilatkozata Csehszlovákia nemzeteinél is nagy visszhangra talált. Annál inkább, mert éppen ezekben a napokban emlékezünk meg a müncheni diktátumnak, az imperializmus által Csehszlovákia népe ellen elkövetett gaztettnek 45. évfordulójáról. A müncheni árulás még mindig élénken népünk emlékezetében él, és tartós történelmi tanulság számára. A nyugati szövetségesek hitszegöen elárulták Csehszlovákia népét, és tudatosan feláldozták Csehszlovákia nemzeti és állami szuverenitását, hogy a fasiszta agresszort további támadásokra ösztönözzék az ismert »Drang nach Osten« terv szerint... A tőkés világ vezető politikusai akkor is igyekeztek félrevezetni a népeket a béke iránti odaadásukról szóló különféle kijelentéseikkel. Képmutató kijelentéseik mögött azonban cinikus politika rejlett, amely a fasiszta és a militarista erőket háború kirobbantására ösztönözte, hogy megsemmisítsék a Szovjetuniót, az első szocialista országot, s leigázzának további államokat és népeket. Ma erre ismét kísérletet tesznek a nemzetközi imperializmus, elsősorban az Egyesült Államok legagresszívebb körei." Az elmúlt hatvanöt év alatt a Szovjetunió is, Csehszlovákia is számos nehézséggel került szembe. Ám a legnehezebb próbát is kiállta. Ellenségei a történelem süllyesztőjébe kerültek. A történelemből a mai ellenfelek is tanulhatnának. BALÁZS BÉLA A prágai Vencel tér 1918. október 28-án Archívumi felvétel Hétvégi levél A tudományos-műszaki haladás hatékonyabb érvényesítése ma és a jövőben is. tehát állandóan napirenden marad. „Az, aki gyorsabban fejleszti a tudományt és érvényesíti a konkrét termékekben, az gazdasági előnyökhöz jut és gyorsabban halad előre" — állapította meg előadói beszédében az SZLKP KB legutóbbi ülésén Miroslav Hruškovič elvtárs. Kétségtelen, hogy a tudományos-technikai forradalom — társadalmi összefüggésekben is — gyors iramban változtatja az eszmei élettel, a tárgyilagos és kritikus gondolkodással, a lelki rugalmassággal és felkészültséggel, az alapos tájékozottsággal kapcsolatos igényeket A tudomány helyzete egyre fokozza a jövőbetekintést a távlati szempontok jelentőségét is. Ebbe a munkába a kezdeményezőkészségű tudósok, technikusok, és egyéb szakemberek is bekapcsolódnak. A távlati fejlődés kérdése a munkahelyeken széleskörű nyílt vitát vált ki, egyrészt az előrehaladás lehetőségeiről és alternatíváiról, valamint a szocialista életstílus kialakításáról is. A távlatok kialakítása nagymértékben emeli a tudomány, a technika, a művelődés tekintélyét Ez a tény rendkívül fontos, különösen az ifjú nemzedék szempontjából, annál is inkább, hogy az ifjúság a legfogékonyabb az új iránt A tudomány és technika legújabb vívmányainak elsajátítása ma a legforradalmibb feladat Ezért nem frázis, ha azt mondjuk, hogy fiataljaink számára a szocializmushoz fűződő kapcsolatainak alapját az a lelkesedés képezheti, amelyet a tudomány, a technika, az alkotómunka, az ember és az emberi kapcsolatok fejlődése rejt magában. Egészen természetesnek tartjuk, hogy a fiatalok részt kívánnak önnön jövőjük tényleges formalizmustól mentes alakításából. A tudományos-technikai forradalom hatására megnőtt a nevelés és a műveltség felelőssége is. Leltárba szedett műveltségi anyag helyett a tanultak felhasználására, a szintetizálási készség kialakítására kell törekedni. Mint azt már több esetben leírtuk, az iskolának a jövőre kell felkészíteni olyan ismeretanyag elsajátításával és készségek sora kialakításával, amely kellő alapot ad ahhoz, hogy az iskolából a folyamatos képzésben továbbra is részt vevő ember saját munkaterületén lépést tudjon tartani a tudomány és technika fejlettségével. A társadalom további egységesítése minden ember ténylegesen érdekeltté tétele a társadalmi munka termelékenységének növelésében, a tudomány valamennyi eredményének céltudatos, tervszerű kihasználásában keresendő a központi bizottság által kidolgozott alapelvek állandó időszerűsége. Ezt a tény kell felismernünk párhuzamosan azzal az elhatározással, hogy valamennyi emberi képesség alakításának és érvényesítésének lehetővé tétele szocialista társadalmunk gazdagodásának legfőbb tartaléka és biztosítéka. A távlatok kialakításának tudományosan megalapozott módja hozzájárul a szocializmus előnyeinek kidomborításához és népünk erőinek a tudományos-technikai forradalom érdekében történő mozgósításához 3
