A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-28 / 44. szám
Mira Trančiková: Fák Ambróz Pajdlhauser: A golyó változatai Gyakran panaszkodnak a kiállítások szervezői, hogy kevés a látogató. Mondják, kevesen látogatnak a kiállítótermekbe, s így a széles tömegekhez csak ritkán jutnak el a művészi alkotások. Lehet, ez is oka, hogy Pöstyénben (Piešťany) immár tizenhat éve nem kiállítótermekben helyezik el a szobrászok alkotásait, hanem a leginkább hozzáférhető helyen, a fürdősziget parkjaiban. Ott, ahol a világhírű fürdőváros látogatói leggyakrabban megfordulnak, ahol az is kénytelen-kelletlen „találkozik" az alkotásokkal, aki még sosem járt múzeumban, kiállítóteremben. A fürdösziget szép parkjában, a hangulatos sétányok mellett, a pázsiton állnak a szlovákiai szobrászmüvészetet — annak az utóbbi egy két év során létrejött — alkotásait képviselő szobrok. A szervezők nem titkolják, hogy nem a legjelesebb munkák között válogattak, hogy nem a legjobb, legszínvonalasabb alkotásokat akarták kiállítani, hanem az elmúlt egy-két év során létrejöttek közül azokat, amelyek megfelelnek a válogatók által támasztott művészi követelményeknek. A további bírálatot már magukra a látogatókra bízzák: ez van, ez született művészeink műhelyeiben, ilyen a mai szlovákiai szobrászművészet. S hogy milyen élményekkel távozhat a látogató? IMos, meglehetősen vegyesekkel. A látottak — néhány kivételtől eltekintve — arról tanúskodnak, hogy szobrászaink megmaradtak a hagyományos formák mellett, hogy kevés az újszerű, az asszociációkra ösztönző a munkáikban. Hiányoznak az egyéni, újszerű, a hagyományoktól eltérő szellemű megoldások. Mintha mindezt éreznék a szervezők. ígérik, jövőre már más elbírálás alapján válogatnak, s igyekeznek a lehetőségekhez mérten a „termés" legjavából ízelítőt nyújtani. Kép és szöveg: ZOLCZER JÁNOS Ladislav Gajdos: Iszapfürdők Pöstyénben Andrej Chotváč: Tavasz Ladislava Snopková: Janko Kráľ A
